Valcer

Nem kevés feltűnést okozott a b.-csabai f. hó 22-én tartott műkedvelői előadás után az, hogy a táncot nem csárdással, hanem holmi valcerrel kezdették meg, s valóban csodálatos, hogy ma-holnap még ezt az egy régi magyar szokást is kiküszöböljük!
(Békésmegyei Közlöny, 1875. április 25., II. évf. 33. szám)

Gavotte tánc
Forrás: Vasárnapi Ujság, 46. évf. 8. szám (1899) 129. p.
 

Megalakult a műkedvelői társulat

A műkedvelő-társulat megalakulása Csabán füstbe szállt, mert habár a csabai életrevaló fiatalság több éltesebb korúak támogatása mellett igyekezett is minden lehetőt kivinni annak létesítése körül, mindazonáltal a nemes szórakozásnak, a jó célra irányzott törekvésnek, a hosszas unalmas böjti napok elűzését és ezáltal kedélyes estélyek szerzését célul kitűzött társulatnak az e téren jártas, sőt otthonos hölgyeinket működő tagjaiul megnyerni nem sikerült. — Panaszra kellene talán emelni ajkainkat hölgyeinknek közömbössége felett, de nem szólunk, mert előttünk lebeg azon régi közmondás: „Ne szólj szám, nem fáj fejem”, azután a nőkkel csakugyan nem jó kikezdeni! • Amint biztos kútforrásból halljuk, a b.-csabai műkedvelői társulat újra szervezkedett, miután egypár lelkes nő felkarolta az ügyet. A legközelebbi gyűlés ma délután Thomka Emil ügyvéd úr vendégszerető házánál tartatik. • A csabai műkedvelő-társulat 18-án délután megalakult. Első előadandó darabok lesznek a Levél és Tévedések vígjátéka című színművek. A nők közül részt vesznek mint műkedvelők Haan Ida, Thomka Ida és Ilka, Biener Etel, Launer Ida és Rajner kisasszonyok, a férfiak közül Thomka Emil, ifj. Fábry Károly, Haan Béla, Kocziszky János és Rajner Béla. • A Csabán alakult műkedvelői társulat első előadását húsvét utáni első hétfőn adandja. Az előadások igen érdekesek ígérkeznek lenni, amennyiben a szerepek igen jól vannak szétosztva. Az előadások tiszta jövedelme a nőképző- és kisdedvédőegyleté lesz.
(Békésmegyei Közlöny, 1875. március 11., II. évf. 20. szám; 1875. március 18., II. évf. 22. szám; 1875. március 21., II. évf. 23. szám; 1875. március 25., II. évf. 24. szám; 1875. március 28., II. évf. 25. szám)

Thomka Emil háza kiadó
Forrás: Békésmegyei Közlöny, 4. évf. 10. szám (1877. február 4.) 3. p.
 

Színészek

Szegedi Mihály színtársulata ‒ összesen körülbelül 36 tag ‒ szerdán délután érkezett Csabára. Ma kezdik előadásaikat a Fiumében. Adatik a Strike eredeti színmű; ha a csabai színházlátogató rendes közönség magasabb műigényeinek megfelelni iparkodik a társulat, akkor bizonyosan jó dolga lesz itt.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. április 19., I. évf. 12. szám)

Kapcsolódó irodalom:

Magyar színművészeti lexikon : a magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk.: Erdődi Jenő és Kürthy Emil anyagának felhasználásával Schöpflin Aladár. Budapest : Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, 1929–1931. – 4 db

 

Csabai és gyulai műkedvelők

Műkedvelőink a csabai ifjúság meghívásának engedve ott a csabaiakkal együtt ma előadást rendeznek, színre kerül a gyulaiak által „A phrenolog”, a csabaiak által pedig „A közügyek”. A tiszta jövedelem fele a gyulai nőegyleté, másik fele része pedig a csabai felsőbb leányiskoláé leend. Mint halljuk, a csabaiak e látogatást Gyulán vissza fogják adni. Mi e lépésben a kölcsönös régi jó viszonynak helyreálltát véljük üdvözölhetni Gyula és Csaba között, mely néhány év előtt meglazult, és hogy ez úgy legyen, szívből kívánjuk.
(Békés, 1873. január 5., II. évf. 1. szám)

Műkedvelői előadás a Várszínházban
 

Csabai újdonságok

Színielőadások. Csóka Sándor színtársulata, mely a múlt év végén városunkban kitűnő pártolásnak örvendett, május hó 1-én kezdi meg előadásait. Az ügybuzgó igazgató társulatát karmesterrel és operettszemélyzettel gyarapítá. Bízunk közönségünknek iránta tanúsítandó részvétében.
Ünnepély. Az új városházának alapköve e hó 13-án tétetett le, délelőtt 10 órakor mozsárlövések hirdeték az ünnepély kezdetét, majd a csabai első zenekar a Rákóczi-indulót kezdé meg, mely után nt. Haan Lajos ev. lelkész úr tót, Szemián Sámuel főjegyző úr pedig magyar nyelven tartottak alkalmi beszédeket, úgyszinte Petrovszky csabai bíró, Urszinyi Andor és Fábry János urak is. A Szózat és Himnusz zenéje, éljenzés és mozsárdurrogás között az ünnepély fél 12 órakor ért véget.
Új divat. A helybeli, csak fúvó hangszerekkel ellátott zenekarunk, ruházatában új divatot kezdett; ugyanis hogy a többi zenetársulatoktól megkülönböztetve legyenek, egész magyar egyenruhát készítettek. Az egyenruha: sötétszürke magyar nadrág veres zsinórral, sötétkék huszárka, gallérján ezüstös paszománttal, fejükön szürke sipka, a prímásnak gallérján trombitajelvény. Feltámadáskor és húsvét első napján a katolikus templomban az isteni tisztelet zenéjük kíséretében tartatott meg.
(Békés, 1872. április, I. évf.)

Városháza
 

Dalárünnepély

Zenészeti Lapok fejléc
Forrás: Zenészeti Lapok 1871.

A Csabán megtartandó megyei dalárünnepélyről a Zenészeti lapok ezeket írja:

A Békés megyei vidéki dalárünnepély rendezőbizottsága már szétküldte meghívóit az ünnepélyre, mely f. év aug. 6-án délután 4 órakor fog megtartatni B.-Csabán az ottani Széchenyi ligetben a megyében felállítandó szeretetház javára. Az előadás estéjén a népkertben tartandó táncvigalom jövedelme szintén a fentebbi célra fog fordíttatni.
A közös előadás műsora akként van véglegesen megállapítva: 1. Kölcsey: Himnusz Erkel Ferenctől, előadva az összes dalárdák által, zenekarkísérettel. 2. Lelkesedés dala Liszt Ferenctől, előadva a dalegyletek által. 3. Harcos imája Lachnertől, zenekarkísérettel, előadva az összes dalegyletek által. 4. Országos bordal Thern Károlytól, előadják az összes dalegyletek 5. Nemzeti zászló Huber Károlytól, zenekarkísérettel, előadva az összes dalegyletek által. Az összelőadásokban a következő Békés megyei dalegyletek vesznek részt, úm. a békési, csabai, gyulai, szarvasi, tárcsái és vésztői dalegyletek, melyek a közösen előadandó darabok után tetszés szerint választott kardalokat is fognak külön-külön előadni.
A rendezőbizottság ez ünnepélyre meghívta az országos magyar daláregyesület központi ig. választmányának pest-budai és vidéki tagjait, továbbá a fővárosi dal- és zeneegyletek elnökeit és karnagyait s a fővárosi zenevilág kitűnőségeit, úgyszintén a sajtó és irodalom korifeusait. A testvérdalegyletek közül testületileg csak a megyével szomszédos megyék dalegyleteit hívta meg.
Eme első vidéki dalárünnepély, mely e nemben első lesz a hazában, bizonyára legnagyobb részvétét fogja felkölteni nemcsak az illető megyének, hanem a szomszéd megyék és magának a fővárosnak is, honnan máris számosan készülnek abban részt venni. A lelkes békésieket illeti az elismerés és dicsőség, kik e téren mint ügybuzgó és kezdeményező úttörők lépnek ki a küzdőtérre, mely nekik bizonyára megillető babérokat is fog nyújtani. Az ünnepély zenészeti részében az Alexander ezred zenekara is közre fog működni.
(Békés, 1871. július 27., III. évf. 60. szám)

 

Műkedvelő-előadás

Derék műkedvelőink fáradhatlan buzgalmának köszönhető, hogy nálunk a jótékony célú színielőadások még mindig tartanak: hogy míg a jóra, szépre fogékony közönség nemes szórakozás mellett nem mindennapi élvezetben részesül, addig lassanként gyűlnek a cseppek, és telik a hordó; vagy érthetőbben szólva, egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy lesz, ha nem is díszes palotája, mint aminőnek tulajdonképpen lenni kellene, de szerény házikója, oltára a nőnevelésnek B.-Csabán. Szilárd meggyőződésünkből merjük állítani, hogy azon esetre, ha B.-Csabán a legnépszerűbb, legszentebb szándék megvalósul, akkor annak kivitele körül tiszteletre méltó ifjainknak nem csekély érdeme leend. Koszorút, az elismerés, a méltánylás legszebb virágiból szőtt koszorút az ilyen fiatalságnak!
A május 29-i előadást leginkább két szempontból tartjuk mi ragyogóan sikerültnek. Először a szabatos, összhangzó játék miatt, mely a kedélyre oly vidítólag, oly képzőleg hatott, másodszor a nevezetes anyagi haszonért, mely a leendő polgári leányiskola alaptőkéjét majd 200 forinttal gyarapította. Az első tisztán műkedvelőink érdeme, a másik a közönségé; azon közönségé, mely mintha a Szentlélek szállta volna meg, összeseregelve helyből s a vidékről, zsúfolásig tölté meg a tágas színtermet. Jólesik lelkünknek most is visszaemlékezni arra a gyönyörű, válogatott népre, minőt csak nagy ritkán, kiváló eseteknél láthat együtt az ember.
Színre került ez alkalommal Szigethy József nemzeti színházi tag magyaros zamatú kétfelvonásos darabja, a Szerelem és örökség. A rendezéssel Vidovszky János úr újból remekelt. A darab végén, ékes koronául, táncmulatság következett. A tánchelyiséggé átalakított díszes kaszinói nagyterem egészen megtelt az erő, deliség, kellem és szépség felejthetetlen kedves alakjaival, kik vidám jókedvvel járták a fürge táncot mindaddig, míg a hajnal az ablakokat meg nem pirosította! Sok ily szép napot B.-Csabának!
(Békés, 1871. június 4., III. évf. 45. szám)

 

Műkedvelői előadás B.-Csabán II.

A második műkedvelői előadás a leendő polgári leányiskola javára tegnap, április 25-én tartatott meg. A díszes színházzá átalakított vendéglői nagyterem csaknem egészen megtelt. Két egy-egy felvonásos vígjáték adatott. Az első: Az én csillagom Scribe-től, melyet Vidovszky János úr ez alkalomra igen sikerülten fordított le; a második: A nyolcadik pont, Valczel Károly eléggé ismeretes darabja. Az én csillagomban Harsányi Alexandrin és Fábry Gizella kisasszonyok, Uhrinyi István, Thomka Emil és Vidovszky Ferenc urak vettek részt. A nyolcadik pontban Rimler Mariska és Haan Ida kisasszonyok, Launer Károly és Thomka Emil urak játszottak. Az előadás semmi kívánnivalót nem hagyott. A vidám kedvre hangolt közönség minden egyes szereplőt kihívott taps kíséretében, virágkoszorúval tisztelt meg. A rendezés s kiállításról, első közlésünkhöz hasonlóan, csak dicsérőleg, elismerőleg nyilatkozhatunk. A civilizáció nemtője jutalmazza meg mindazokat, kik ezen élvezetes s fényes sikerű színielőadás megtartását akár közvetlen, akár közvetve lehetségessé tevék.
(Békés, 1871. április 30., III. évf. 35. szám)

 

Műkedvelői előadás B.-Csabán I.

A tervben levő polgári leányiskola alaptőkéjének gyarapítása céljából lelkes műkedvelőink ma, április 1-én Tóth Kálmán Nők az alkotmányban című legújabb vígjátékát csordultig telt ház előtt, határozott sikerrel adták. A legszebb eszme, a nőnevelés előbbre vitelére egyesült nemes társulat iránt őszinte tiszteletünkkel párosult hálánkat véljük leróni, midőn a szereplők működéséről, a nyilvánosság színe előtt, szívesen megemlékezünk. Elismerésünk koszorújának legszebb virágait elsősorban a műkedvelő úrhölgyeknek nyújtjuk; nem illem s obligát lovagiasságból tesszük ezt, hanem mivel ők erre igazán érdemesek jeles, sőt néhol művészi magasságra emelkedett játékukért. Az egész előadás ‒ a gyönyörűen kiállított színpaddal ‒ teljesen kielégíté a nagy számmal összegyűlt intelligens közönséget.
(Békés, 1871. április 6., III. évf. 28. szám)

A Vasárnapi Ujság illusztrációja
 

Színház

Csabai szomszédaink ma egy borzasztóan szépséges eseménynek néznek elébe, ugyanis az ott működő színtársulat a karácsonyi éjt két héttel előbbre csapván, őket ma a Sírásó, vagy lelkek járása karácson rémes éjszakáján című „nagyszerű, tüneményes, látványos varázsrajzolattal“ fogja meglepni, melynek „foglalatja“ a színlap szerint a következő: „A színpad körülkerített havas temetőt ábrázol, háttérben a sírásó kunyhója látszik. A hold homályosan világít a felhőfoszlányokon keresztül, hó és zúzmara esik, és folyvást fú az északi szél; a sírdombok fagyos hóval fedve. Midőn a kriptai kápolnaóra 12-t kong, minden kongásra egy-egy égi jegy (planéta) vonul át a színen. A hideg érzékű és elfásult keblű sírásó sírgödör ásáshozi készületekor a rémkirály intésére megjelennek kísérőrémei, úm. levegőben járó tűzokádó kígyók, emberi nagyságú csontváz, halálkoponyát ragadó vadfarkas és tüzes vaddisznó, fehér szellemek, imaszerű áhítatos dallam a kápolnában s azok csendes átvonulása görögtűzfény közepette. Majd a rémkirály intésére, ki maga is fehér márványszoborrá varázsolódik mintegy bűvös vesszőtől illetve, a színpad tündércsarnokká változik, a sírkövek kárpittá és virágos oszlopokká változnak, hol a fiatalság életnyara és késő vénség természethűn láthatók bíborvörös római fénynél.“ ‒ Ebből aztán nem hiányzik más, mint a „bugyogó forrás“ és a „pusztában bolyongó szomjas vándor.“ ‒ Szívünkből óhajtjuk, hogy e társulatot valahogy még meg nem nyílt vasutunk körünkbe ne röpítse, mert arról, hogy e feneketlen útban kocsin nem jöhetnek hozzánk, biztosítva hisszük magunkat.
(Békés, 1870. december 11., II. évf. 50. szám)