A király átutazóban

Hétfőn délután két órától négyig ezrenként tolult a csabai nép nagyja, apraja, fiatala, véne a pályafőhöz, hogy őfelségét az udvari vonaton a pályafőnél elhaladni lássa. Négy óra 14 perckor haladt el a legnagyobb lassúsággal a vonat a csabai pályafőnél, hol ezer meg ezer torok élteté őfelségét, ki kupéja ajtajánál állva mindenfelé nyájasan köszöngetett. A rend a pályafőnél a számtalan hintó, kocsi és a nagy tömeg dacára példás volt, mi Sztraka György biztos úr elvitázhatlan érdeme.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. szeptember 27., I. évf. 35. szám)

I. Ferenc József portréja (1867)

Kapcsolódó irodalom:

• Gerő András: Ferenc József, a magyarok királya. Budapest : Pannonica Kiadó, 1999.
• Herre, Franz: Ferenc József élete és kora. Budapest : Magyar Könyvklub, 2000.
• Janetschek, Ottokar: Ferenc József : egy legendás uralkodó regényes élete. Budapest : Pesti Szalon, 1996.
• Nemere István: Ferenc József magánélete. Budapest : Anno Kiadó, 2001.
• Somogyi Éva: Ferenc József. Budapest : Gondolat, 1989.

 

A csabai pályafő

Vagy másfél év előtt a vasúti igazgatóság, belátva a csabai pályafőnél a forgalomnak napról napra növekedését, a szűkké vált első és másodosztályú várót, illetve éttermet célszerűen átalakította és nagyobbította, miért mindenkinek osztatlan elismerését vívta ki. Azonban a reform csak fél volt, mert a harmadosztályú váróterem, mely aránylag véve még több utazót fogad fel, most oly szűk egérfogó lyuk, mint eddig volt. Szánalom nézni e kis szobában, hogy vannak heringekként begyömöszölve az utasok, hogy görnyed egyike a másiknak hátán, augiászi istállóhoz méltó piszok között. Mind méltányossági, mind közegészségi szempontból elodázhatlan szükség volna tehát ezen váró-egérlyukat is nagyobbítani. Ajánljuk sorainkat az illetők szíves figyelmébe!
(Békésmegyei Közlöny, 1874. május 17., I. évf. 16. szám)

 

Csabai újdonságok

Vasúti állomásunknál a restauráció bővítése már folyamatban van, evvel reméljük, hogy megszűnik a panasz a helyszűke miatt.
Új kávéház (vendéglő) nyílt meg október 12-én Reisz házában a háztulajdonos saját kezelése alatt. A megnyitás estéjén minden pénz nélkül adatott a vendégeknek, s több mint 150 teríték volt a közvacsoránál, hogy elfoglalva, az magától értetik, hiszen ingyen ment. Kávéházaink szaporodnak, de valami jó bort ‒ a sétakertit kivéve ‒ nemigen lehet azért kapni.
(Békés, 1872. október 20., I. évf. 29. szám)

 

Találkozás

A múlt napokban a Vásárhely felé menő éjjeli vonat Csabán túl három ökörrel találkozott, melyeket agyonzúzott anélkül, hogy egyéb baj esett volna annál, hogy az egyik teherkocsi a vágányból kiesett.
(Békés, 1871. november 30., III. évf. 96. szám)

Egy tehervonat balesete Galántánál
Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900
 

Germanizáció

Vasutaink s a germanizáció, mint szomorúan tapasztaljuk, karöltve járnak. Többször említők már lapunkban e nem remélt s ma már divatos jelenséget, s még mindig van, s ki tudja, meddig lesz alkalmunk e nemzetiségünket lassan gyilkoló hatás ellen felszólalnunk. Közelebbről is Csabáról Váradra érkezett utasok panaszkodnak a Nagyvárad szerint, hogy Csabán a vasúti vendéglő éttermében a magyar nyelvvel nem tud boldogulni az ember – német az étlap, német a társalgási nyelv, német a kiszolgáló személyzet. Eddig nevezett lapkollégánk, s mi még hozzátehetjük, hogy szomszéd városunknak „Fiume városához” címzett nagy vendéglőjében szintén e dicséretes szokás uralkodik. A Vasárnapi Újság nemrégiben dicséretesen emlékezett meg megyénkről, hol a germanizáció hatalma nem képes hódításokat tenni, s íme, a vasút megtette azt, mire a Bach-korszak működése nem volt képes. Csaba népességének jó része szennytelen hazafisága mellett még mai nap sincs a magyar nyelv tökéletes birtokában, de a rövid évtized alatt a nemzeti nyelv elsajátításában óriási haladást tehet, s mint a múlt tizedben nekiindult, tenni is fog, de mutassa ennek jelét működésében is, ne tűrje meg a város pompás vendéglőjében az idegen nyelvet, s ha másképp nem boldogulnak, e helyiség látogatásának felhagyásával szöktessék meg a germanizáló bérlőt.
(Békés, 1871. november 9., III. évf. 90. szám)

Nagyvárad
Forrás: Vasárnapi Újság, 1890
 

Csaba-e vagy Gyula!

Csaba-e vagy Gyula

(R.) Csaba két országos vasút metszőpontja; Csaba, Fiume, Erdély, a Bánát, Pest. Csaba maholnap Miskolc felé a bányavárosokkal, Galíciával is egyenes vasúti összeköttetésbe lép. Csabával egyenes vasúti összeköttetésben van a megyebeli községek közül Kétegyháza, Orosháza, Berény, Gyoma, csaknem ilyenben Endrőd, Tarcsa. Békés hozzá van legközelebb, nemsokára ez is és a Sárrét vele egyenes vasúti összeköttetésben lesz. Csaba a tiszai búzát termő vidékből tetemes háttért bír, míg Gyulának háttere Bihar; hogy mit tart a vasúti társaság Csaba és Gyula felől, mutatja a kettőnek indóháza: a csabai egy város a gyulaihoz képest. Aztán Gyula lapályokkal van körülvéve, terjeszkedésre kevésbé alkalmas, míg ellenben Csaba magasabb fekvésű, minden vízveszélytől távol esik, s levegője egészségesebb. Népe józan, takarékos, szorgalmas, munkaképes.
Mármost hova telepszik a kereskedő: Gyulára-e, mely alatt vasút megy el, vagy Csabára, hol vasúti gócot talál; ott-e, honnan főproduktumunk, a legjobb búza távolabbra vagy ahonnan közelebbre esik; ott-e, honnan mindenfelé egy állomással távolabbra vagy ahol ugyanannyival közelebbre lesz? A megye közönsége hova megy szükségletét fedezni örömestebb: a megye szélére Gyulára, vagy Csabára…?
Íme ezen eltagadhatlan nagy súlyú okokból van Csaba a közgazdászati megye központjául dezignálva, s mert így, kell, hogy ezen missziójában, saját jól felfogott érdekében a politikai megye is avval támogassa, hogy székhelyét Csabára áttegye, annyival inkább, mert mindenkinek, akit ügye-baja a székhelyre menni kényszeríti, e székhelyet Csabán közelebb éri. Aztán a megye bizottmánya ma 410 tagból áll, nem csupa tisztviselőből s néhány módos úrból, mint ezelőtt; csak ezen 410 tagú testület mennyivel több időt s pénzt áldoz menvén Gyulára ahhoz képest, ha Csabára menne! Ezekben azt tartom, eléggé bebizonyítottam, hogy a megye központjául nem Gyula, hanem Csaba van az új viszonyok által kijelölve. Eddig is bizony nem egyébért volt Gyula a megyének székhelye, mintha erre legalkalmasabb lett volna, hanem mert régente az akkori viszonyok ezt így hozták magukkal. De az idők s viszonyok tetemesen átalakultak.
Gyula fenntarthatja magát a jövőben is, sőt óhajtom, hogy gyarapodjék, de Csaba rövid idő alatt őt messzi túlszárnyalandja, és ha a megye a változott viszonyokat figyelemre nem méltatva, székét továbbra is Gyulán hagyná, és nem sietne annak áttételével természetes központját gyámolítani, ezzel saját érdekei ellen a legvastagabb hibát követné el. Gyula azonban vigasztalódjék, el ne kedvetlenedjék azért, amin segíteni úgysem lehet; hogy csak újabb példákra utaljak, ott van Pisa, Genova, Velence stb. hajdan mind hatalmas, gazdag városok, mégse bírtak a változott közgazdászati viszonyokkal megmérkőzni. Gyula sokkal szerényebb állást foglal el, hogysem az új korral, ama nagy városokéhoz hasonló hanyatlást kellene tapasztalnia.
(Békés, 1871. október 1., III. évf. 79. szám)

 

Aminek örvendhetünk

Csaba nevezetes dologra határozta el magát ‒ arra, hogy a kőutat a csatorna hídjáig kiépíti, jövőben pedig az egészet fenntartandja. Az építendő vonal hossza 600 folyó öl, a fenntartandó egész úté körülbelül 1000 folyó öl lesz. Az összes kiállítási költség 40.000 forintra rúghat. Csabának ezen elhatározása nagy horderővel bír, s kezdeményéért neki mindnyájan elismeréssel tartozunk. Ezen kezdeménnyel azon irányban tettünk határozott lépést, mely eréllyel folytatva, terményszállításunk egyik akadályát lényegesen mérséklendi. Értem annak lehetővé tételét, hogy terményeinket bizonyos gyűjtőhelyekre behordjuk, honnan aztán kedvező eséllyel áruinkat biztosan a vasútra szállíthassuk. Nagy horderejű Csaba elhatározása, mert élő példát ad más vasút menti községeinknek, s tudjuk, hogy effélékben a látható fogható példa mily hatásos szokott lenni. Ezen példa nevezetesen arra is szolgál, hogy hiú dolog arra várni, hogy ily utat a megye építsen, ha az építendő vonal a megyei útba esik is. A megyének nincs arra való ereje; arra várni tehát annyit tesz, mint feneketlen sárba kárhoztatva maradni, ami oly tetemes kárral jár, hogy a kőút költsége egy pár esős év sarába veszett pénzből kikerül.
A másik örvendetes dolog az, hogy a miskolc‒csabai vasúti terv a kormány helyeslésével találkozott, s a felülvizsgálat végett a vasúti igazgatóságnak kiadatott. Ezen vonal kiépítése tehát már csak idő kérdése, mely idő tetemesen megrövidíthető, ha az érdekeltek mozogni, sürögni fognak. Nagy fontossággal bír e vonal ránk nézve; legegyenesebb, tehát legrövidebb összekötő út lesz az köztünk és a felföld közt, aztán a Sárrét lesz a lápból kiemelve.
(Békés, 1871. április 6., III. évf. 28. szám)

 

Csaba

Természetes, hogy midőn bajok, hiányokról foly a szó, az embernek saját bajai, a vidékinek saját vidéke, szülőföldje hiányai jutnak eszébe. Így a közlekedési országgyűlési viták folytán nekem Csaba volt közelebb szemem előtt és közlekedési tekintetben valóban siralmas helyzete. E helyzet kirívóbbá vált azáltal, hogy Csaba két nagy vaspálya metszőpontját képezi; annál vigasztalanabb, hogy ott a világgal összekötő pálya olykor semmi áron, többnyire pedig oly áron juthatni csak hozzá, mely minden józan számítást felülmúl. Sőt a bajt éppen a város ezen előnyös helyzete neveli, természetes, mert mentül élénkebb a forgalom, a teherhordó kocsik annál mélyebbre furakoznak a feneketlen sárba. Olykor hetekig mozdulatlanságra kárhoztatva, máskor 10-15 kr. árán juthatni el egy-egy köböl búzával a város alatti pályaudvarig ‒ ez valóban közép-ázsiai helyzet, sőt rosszabb, mert ott legalább nincs mit szállítani.
Naponként látva e nyomorúságot, a tömérdek kárt, hátramaradást, mely innen forrásoz, és a vidék, a város érdekeit, jövőjét kompromittálja, lehetetlen azon meggyőződésre nem jutni, hogy ezen siralmas állapotot tovább tűrni nem lehet, nem szabad. Sajnálom, hogy statisztikai adatokkal nem rendelkezhetem, de meg vagyok győződve, hogy ezek megdöbbentő számeredményt fognának felmutatni arról, hogy a csabai feneketlen sár csak a vasúthoz való fuvarozást mennyibe keríti évenként. Ha a város ezen számeredményeket kitüntetve látná, egy percig sem tűrné ezen állapotot. Közelebb a város azon törekedett, hogy a törvényszék Csabára tétessék át, azt mondom, nincs hozzá jogosultsága, hogy feneketlen sarába még több embert temessen. Azt mondom, útja legyen mindenekelőtt, azután jöjjön a többi, míg útja nincs, nincs jelene, nincs jövője. A közoktatáson kívül Csabának nincs égetőbb szüksége, mint útja. De hát ki győzze meg azt a tetemes költséget? Azt mondom, a város maga, mert övé lesz a haszon legnagyobb része, azért övé a felelősség is, ha nagy fontosságú misszióját betölteni nem igyekszik.
Csaba saját érdekében még igen keveset áldozott. Csabán minden extraordinariumra feljajdulnak, s legfelebb ha sorsolással és tánccal hoznak össze gyér filléreket. Csaba megdöbbenne, ha kissé széttekintene, s látná, hogy sok helyt mily áldozatokat hozott a helyi buzgalom és az önérdek helyes felfogása. Ismerem ennek okait, Csaba legnagyobbrészt oly lakosokból áll, kiket a magasra törekvés vágya nem háborgat, értem a földnépet, nincs rendezett tanácsa stb. De ha ez némileg mentség lehetett is eddig, ezentúl nincs menekvés, Csaba nagy emporialis hellyé lett, s mint ilyentől megfelelő kötelességek teljesítését követeli a köz-, de saját érdeke is. Csabának ne legyen főbb gondja, mint egy járható főutcát teremteni, minél elébb és minden áron.
(Békés, 1871. március 9., III. évf. 20. szám)

Kapcsolódó irodalom:

Czeglédi Imre: Békéscsaba utcanevei. Békéscsaba : Vár. Tcs., 1981.

Czeglédi Imre: Békéscsaba megyei jogú város közterületi nevei. 2., bőv., átdolg. kiad. Békéscsaba : Önkorm. Hiv., 2000.

Galbicsek Mária: Adatok Békéscsaba fejlődéstörténetéhez : az utcák elnevezésének eredete. Békéscsaba : Galbicsek M., 195?

 

Egy füstbe ment remény

A gyula‒csabai vasútszakasz közeli megnyitása iránt táplált reményünk meghiúsult. Ugyanis e hó 22-én érkezett a megyéhez egy miniszteri rendelet, mely szerint a kérdéses vasútszakasz megnyitása a nagyvárad‒csabai vonal megnyitása előtt aligha eszközöltetni fog. A múlt hónapokban beállott kedvezőtlen idő a vasutak építését szerfelett hátráltatta, s azért az alföldi vasút épülőfélben lévő szakaszain sem haladhatott a munka a legnagyobb igyekezés mellett is annyira előre, hogy az illető vonalak már most a közforgalomnak átadathatnának.
(Békés, 1871. január 26., III. évf. 8. szám)

 

Magántávírdai sürgönyzés

Az alföldi vasútnak július 16-án megnyitott csaba‒hódmezővásárhelyi vonalrészén fekvő csabai, csorvási, orosházi, sámsoni és h.-m.-vásárhelyi vasúttávírda-állomásoknál a magántávírdai sürgönyzés is életbe lépett.
(Békés, 1870. július 31., II. évf. 31. szám)