Tanügy

— A b.-csabai reálgimnázium megszűnt élni. Az ág. h. ev. egyház presbitériuma, mely legnagyobb hatósága ez intézetnek, f. hó 17-én elhatározta, hogy a reál irányt elvetve algimnáziummá változtatja az iskolát. Tekintve azt, hogy reálgimnázium magában véve nevetséges galimatiász, minden tanügybarát csak örülhetne e kedvező változásnak, ha örömét el nem rontaná az a körülmény, hogy e változás csupán egy tanári állomás eltörlése céljából történt. Szomorú dolog, hogy egy elsőrendű egyház, amely egymaga képes fenntartani s jeles tanerőkkel ellátni egy 4 osztályú középiskolát, oly gyenge főhatósággal bír, amely nem látja, vagy nem akarja látni annak káros voltát mind az egyházra, mind a tanügyre, mind a tanárokra nézve, ha iskolája tanirányban s tanerőkben folytonosan változik. Nem akarjuk az egyház autonómiáját sérteni, midőn e tényre reflektálunk, de miután ez iskola nyilvános és helybeli, lehetetlen gyermekeink, de az egyház érdekében is fel nem szólalnunk, hogy legalábbis különös, miszerint e tanintézet rövid néhány év alatt ötször-hatszor változott jellegében: egyszer gimnázium, egyszer polgári iskola, egyszer reálgimnázium, majd ismét gimnázium, megint polgári iskola, s így tovább.
— A b.-csabai polgári leányiskola, melyet a helybeli nőképző társulat tart fenn, az elmúlt tanév végével ismét 3000 forintnyi segélyben részesült f. 1876. évi szükségletei fedezésére a nagymélt. közoktatási minisztériumtól. Úgy látszik, a kormány jól fogja fel feladatát, midőn egy oly fontos tanintézetet, minő e leányiskola, mely egész megyénkben s messze annak határain túl is egyetlen a maga nemében, nem enged megbukni, hanem mindenképpen támogatja. Mégis érdemli a támogatást nemcsak anyagilag a kormány részéről, hanem különösen a szülők részéről, kiknek leánygyermekeik vannak; és nagy elismerésre érdemesek azon hölgyek, akik hovatovább többre szaporodva a nőképző társulat tagjai közé lépnek, s mások kapacitálása által is a társulat tagjai számát gyarapítják.
— A b.-csabai polgári leányiskola iskolaszéke a kormány támogatása folytán elhatározta, hogy a jövő 1876/77. tanévre már felállíttatik a IV. osztály is, s evégből egy negyedik tanszékre, melyhez a természettudományok tanításának a feltétele, s 900 forintnyi fizetés és 300 forint lakbér van kötve, pályázatot hirdet. Az okmányokkal felszerelt folyamodványok aug. 20-ig a nőképző társulat elnökéhez, Kemény M. úrhoz küldendők be.
(Békésmegyei Közlöny, 1876. július 27., III. évf. 60. szám)

Evangélikus Algimnázium értesítő 1876-77
Forrás: Értesítő a békés-csabai ágost. hitv. evangélikus algimnasiumról 1876/7. Békéscsaba, 1877
 

Követválasztás

Csabán választották meg az első követet Magyarországban Kemény Mihály személyében. Vidovszky János választási elnök beszéde után a törvény szabta jelölési fél óra alatt csak egy jelölt neveztetvén meg, a választás befejeztetett Kemény éljenzésével, aki zeneszó mellett hozatván a városházára mint a választás színhelyére, hol a szép számmal egybegyűlt választópolgárok bizodalmát lelkes szavakban köszönte meg. Kilenckor már vége volt mindennek, a polgárok csendesen szétoszlottak, és a kortesek bosszankodtak, hogy legalább nem lármázhattak, ha a közlakoma elmaradt. No de aztán szombaton csak kijutott ebből is egy kevés.
(Békés, 1875. július 13., IV. évf. 27. szám)

 

Képviselői beszámoló

Csabán vasárnap du. 4 órakor Kemény Mihály, Csaba város országgyűlési képviselője tartá nagyszámú választópolgárok és hallgatóközönség előtt beszámoló beszédét. Elmondá röviden a lefolyt országgyűlés történetét, és szerényen hangsúlyozta, hogy csak közmunkásként támogatá a nép nagyjait és vezéreit, mert vezérszerepre nem vágyott. Most szabadelvű, és az országos Szabadelvű Párt programját utógondolat nélkül magáénak vallja. Beszéde végén Horváth János gimn. igazgató a választók nevében üdvözlé, és a képviselő-jelöltséggel újra megkínálta. Kemény Mihály pedig késznek nyilatkozott elfogadására.
(Békésmegyei Közlöny, 1875. június 3., II. évf. 44. szám)

 

Interpelláció

Az Országgyűlés szombati ülésén Békés megye kérvénye tárgyaltatott, melyben a 3 éven alóli tinók a belügyminisztérium által megengedett leöletése ellen felszólalt. Csaba város képviselője, Kemény Mihály úr emelt szót a kérvény érdekében, egyszersmind interpellálván a belügyminisztert aziránt, vajon szándékozik ez ügynek országos rendezése tekintetéből törvényjavaslatot a Ház elé terjeszteni, mit az interpellált miniszter minél előbb megtenni ígért.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. december 20., I. évf. 47. szám)

 

Követválasztás

Békéscsabán e hó 24-én történt meg az országgyűlési követválasztás. Amint értesültünk, 678 polgár szavazott; e számból Kemény Mihályra esett 589, Zsilinszky Mihályra 139. Amint tudjuk, 921-en voltak beírva; eszerint távol tartá magát a véleménynyilvánítástól 243 polgár, és így 450 szótöbbséggel Kemény Mihály úr Csaba város országgyűlési képviselőjének megválasztatott. A szavazás legszebb rendben ment végbe.
(Békés, 1872. június 30., I. évf. 13. szám)

 

Csabai újdonságok

Jelentés. Kemény Mihály országgyűlési képviselőnk vasárnap délután tartá országgyűlési jelentését, számot adva polgártársainak képviselői működéséről szép számmal összegyűlt választói előtt, a „Fiume városához“ címzett szálloda nagytermében. Jelentését lelkesedéssel fogadták, s Vidovszky János mondott szívélyes köszönetet a balközéppárt nevében Kemény Mihály úrnak országgyűlési működéséért, és felkérte, hogy képviselői mandátumát jövőre is fogadja el. Kemény Mihály úr megköszönte a bizalmat, s a követjelöltséget elfogadta.
Vita. Múlt vasárnap este 9 óra tájban, a békési úton lévő korcsmában ‒ szóvita végett ‒ verekedés támadt, s egy kocsist majd agyonütöttek a bor nedvétől fellelkesült atyafiak. Szerencséjére azonban két derék földész jött segítségül, s ezeknek sikerült a felbőszültektől őt megszabadítani. Egy csendőrt nem lehetett látni az utcán. A dorbézolásból hazatérő ifjúság vasárnaponként oly éktelen lármát csap, hogy a békés polgárokat nyugodalmaikból felháborítja; elnézhetnének a csendőrök olykor-olykor az ilyen helyekre is. Különben reméljük, hogy erélyes biztosunk intézkedni fog a csendőrök őrjáratairól.
(Békés, 1872. május 5., I. évf. 5. szám)

 

Követválasztás

Városunk polgárainak tegnap ismét alkalma nyílt a legszebb polgári jog gyakorlatára. Okot szolgáltatott erre Boczkó Dániel volt országgyűlési képviselőnknek kimúlta, kinek megüresedett helyét kellett vala ez alkalommal betölteni. A város 30.000 lelkéből kikerült s beíratott 1436 választó közül ‒ szabályszerűleg a templomokban, a templomok előtt, nyomtatott s kifüggesztett falragaszokkal, ezenfelül a központi bizottság buzgósága folytán nyomtatott egyéni cédulákon közzétett időre ‒ megjelent a választás helyén 350 választó.
Ne mondjuk, hogy ez nagy közönyösség, mely a népnek a törvényhozásba közvetett befolyás fontosságának fel nem ösmerésére mutat; ne tartsuk okául, hogy a polgári körben megalkotott követjelölt egyénisége a közönség minden osztályát ki nem elégíté. Sőt ne mondjuk, hogy nem lévén ellenjelölt, a cselekvő pártnak nem állott érdekében nagyobb tevékenységet kifejteni a párt tagjainak mesterséges szaporításában; nyugodjunk meg inkább azon hitben, hogy a nép az elkésett mezei munka folytatását sürgősebbnek tartá a követválasztásnál, s azért nem jelent meg.
A választók tekintélyes része tehát, a polgári kör helyiségéből kiindulva, dicséretes rendben és csendben a kitűzött 9 órára a választási helyen megjelent. A választási elnök röviden, tapintatosan előadá a feladat fontosságát, s a választókat követjelöltjük megnevezésére hívta fel ‒ mire Kemény Mihály neve hangoztatott. Akadt azonban történetesen 10 választó, ki Karassiay István urat, a megye jelenlegi első alispánját hozta javaslatba. Erre természetesen szavazás következett, mely két óra lefolyása alatt véget ért. Kemény Mihály, a nyilvános, politikai hitvallását előlegesen, írásban közlött jelölt kapván 262 szavazatot, az esetleges jelölt pedig, ki csendes munkásságában Gyulán a hivatalos asztalnál intézte napi teendőit, tudtán kívül 88 szavazattal lett megtisztelve.
Az eredményt csakhamar hirdeté a városházára tűzött zászló, melyen nagy betűkkel írva áll: Éljen Kemény Mihály.
Ami újonnan megválasztott követünk politikai hitvallását illeti, ki a programjában is kifejtett elvei szerint a 67-i kiegyezésnek ellenese, ki önálló pénzt és hadügyet, külön külképviseltetést kíván, ki állítja, hogy a mi sarkalatos ügyeink felett hazánkon kívül felelősség nélkül intézkednek, ki sem fényes múlttal, sem tág körű jelennel nem dicsekedhetik, teljes életében a nép között élt, annak jogait védte, tehát igazi demokrata ‒ a balközéphez tartozik.
Elválasztása után következett megköszönő beszédében tudtára adá a választóknak, hogy ő mint honvéd sokat szenvedett ‒ bujdosásában itt talált menedéket ‒, és ha a balsors újra vészt hozna hazánkra, őt nemcsak a törvényhozás zöld asztalánál, de a csatamezőn is készen találandjuk. A polgári erények elősorolása, az önfeláldozási készség általános tetszéssel találkozott, és a választó közönség elérzékenyülve lelkesedésében, a Szózat első versének eléneklése után szép csendesen szétoszlott.
(Békés, 1870. október 30., II. évf. 44. szám)