Versenygyaloglás

Versenygyaloglás rendeztetik pünkösd második napjára Gyuláról Csabára és vissza. A pályázat terve szerint pályázhat mindenki, ki 18 évét betöltötte. A pályadíj: 15 forint az első, 10 forint a második és 5 forint a harmadik. Ha 10-nél több jelentkezik pályázatra, az érkezési idő nem lesz kitűzve, de ha 10-nél kevesebb lesz, a kitűzött díjakat csak úgy lehet elnyerni, hogyha a pályázók útjukról 3 óra alatt megérkeznek, ellenkező esetben a díj nem fog adatni. Indulás a Korona vendéglőtől délután 3 órakor, ahol is a pályázni szándékozók az említett óráig jelentkezhetnek.
(Békésmegyei Közlöny, 1876. május 21., III. évf. 41. szám)

Versenygyaloglás London és Brighton között
Forrás: Tolnai Világlapja, 12. évf. 27. szám (1912. június 30.)
 

Új étterem

A b.-csabai pályafő új étterme vasárnap adatott át a közforgalomnak. Legalább még egyszer oly nagy, mint az eddigi volt, és egészen újonnan, ízlésteljesen van felszerelve. Tessék akárkinek délután fél kettő és fél három közt odakünn lenni, és beláthatja, hogy ha a megyeház Gyulán is van még, azért mégis Csaba most is már köz- és gyúpontja e megyének!
(Békésmegyei Közlöny, 1875. október 24., II. évf. 85. szám)

 

Rólunk írták

A Pesti Napló szeptember 3-i 201. számában szóról szóra ezeket írja:

„Békési levelezőnk azt javasolja, hogy a megye székhelye Gyuláról Csabára áttétessék, amely indítványt már 1873 végén és 1874 elején tárgyalták. Nekünk is úgy látszik, hogy e javaslat indokolt. B.-Csaba a megye territoriális központját megközelíti, hozzá 150.000 lélek esik közelebb, mint Gyulához; a megye intellektuális és kereskedelmi központja Csabán képződik, s mindezeken kívül Csaba vasúti gócpont. Oly okok, melyek méltán megérdemlik azok figyelmét, kik a kormány körében a kikerekítés kérdésével foglalkoznak.”

(Békésmegyei Közlöny, 1875. szeptember 16., II. évf. 74. szám)

Pesti Napló 1893
Forrás: Pesti Napló, 44. évf. 1. szám (1893. január 1.)
 

Eljegyzés

Chován Kálmán, megyénk szülöttje, ki Zins Sarolta kisasszonnyal Csabán, Gyulán és Szarvason hangversenyzett, addig járt a kúthoz Zins Sarolta kisasszonnyal, míg eltörött, azaz míg utóvégre is hangversenytársát eljegyezte.
(Békésmegyei Közlöny, 1875. június 10., II. évf. 46. szám)

Chován Kálmán
 

„Erős várunk az Isten”

A várva várt nap elérkezett, a megyeszékhely kérdése a megye termében tárgyalás alá került.
Mint az indítványozó mondá, talán soha fontosabb ügy e teremben nem tárgyaltatott. Reök úr másfél óráig tartó beszédben törekedett Csaba nagyságát s városunk elmaradottságát bebizonyítani, hanem előrebocsátá, hogy biz ő e feladatra gyengének érzi magát, s mi e nyilatkozatát őszintesége nyilvánulásának tekintjük. Fontos volt a tárgy, lehetett is róla beszélni, beszélt is, de nem sikerült neki meggyőződését másokba önteni.
Városunk részéről ragyogó szónoklatokat, lelkes és lelkesítő beszédeket és oly érveket hallottunk, melyek Reök úr jól fegyelmezett seregének sorait is megbonták. Gyula részéről az ész, a szív, az erős meggyőződés nyilvánulásai e két napot sokáig emlékezetessé fogják tenni, míg Csabának éppen nincs oka e napokra önérzettel emlékezni. Csabának egyetlen szónoka volt, egyetlen vezére, igaz, hogy e vezér elég ügyes volt seregében a szigorú fegyelmet egész a mamelukságig vinni, de hiányzott nála a vezérség legelső feltétele, a manőverek rendezése.
Gyulának másodrendű szónokai is sokkal ügyesebben tudták a helyzetet felhasználni. Reök úr nem találhatott pozíciót, honnan támadásait bizton intézhette volna, azt hivé, serege nagy száma e nehézséget le fogja győzni, s e hite oly erős volt, mely őt elbizakodottá tevé. Innen magyarázható az a nyegle, fitymáló modor, mellyel a közgyűlés elé állt, s képzelt nagyságának ideális piedesztáljára lépvén, onnan nézett le Békés megye közönségére. A következés azonban megmutatá, hogy kártyavár bástyáin állott, s minél biztosabban hivé magát magas állásában, annál nagyobb volt a bukás, mely őt csata nélkül vert vezérre tette. Utolsó közlegényétől is megtanulhatta volna, hogy a puskát csak akkor lehet elsütni, ha már előbb meg van töltve. Reök úr ugyan sejté azt, de vagy rossz töltényt használt, vagy az ellenség kiszedte töltényeit.
Nem jó Csabának ez ügyet feszegetni, mivel ha azt teszik, még eddig rejtett hátrányai is napfényre kerülnek. Ez állításunkat a kétnapi vita fényesen igazolta. A szakértelem statisztikai adatokkal igazolta, hogy Csaba kolerafészek. Csaba áldozatra képtelen, mivel kötelességének sem képes megfelelni, sokkal nagyobb összeggel van adóhátralékban, mint mennyit a megye székháza felépítésére felajánlt; Csaba népe a legszomorúbb anyagi helyzetben van, s így a 60.000 forintos ajánlatot komoly dolognak a megye közönsége nem is tekinthette. Csaba kürtölt nagysága nem létez, mivel annak elérését első ízben Gyula s a többi község bukásához köti. Emelkedése csupán a községek rovására történhetnék, s mért tennénk tönkre 14 oly községet, melyeknek legnagyobb része magában hordja a feltételeket, hogy önmagát kormányozza. Emelkedjék Csaba, ha képes, önerejéből, legyen önálló törvényhatóság, sokkal hálásabb tér ez a haladásra, mint a székhely, de persze a haladás feltételeinek meg kell lenni.
„Erős várunk nekünk az Isten”, mert a fitymált múlt példáin s emlékén lelkesedni képes oly férfiakat adott, kik az ész hatalmával a tűzhelyünket megtámadott ellenséget tönkretevék, oly férfiakat, kik nemcsak városunknak, de talán Csabát kivéve az egész megyének a józanoknak s jóknak bizonyára tiszteletét bírják.
(Békés, 1873. december 14., II. évf. 50. szám)

Városháza
Forrás: Üdvözlet Békés-Csabáról : Chaba-városa régi képes üdvözlőlapokon, 1897-1935. közread. Dobrotka Pál. Békéscsaba : Typografika, 2005.
 

Gyula vagy Csaba?

A megyei székhely kérdésében Csaba városa által megindított mozgalom tárgyában ma délelőtt 11 órakor leend képviseleti ülés; hisszük, hogy ez ügy fontossága talpra fogja állítani nemcsak Gyula városa képviseletét, de egész közönségét is. — Tudtunkkal a megyeszékhely kérdésében Szarvas városa nyilatkozott először, mégpedig higgadtan és meggondolva. A hírek Békés városáról ellenkezőt állítanak, nem hisszük, hogy azok valók lennének; mi Békésnek csak egyet mondunk: „Légy nevedhez hű.”
(Békés, 1873. november 2., II. évf. 44. szám)

 

Levelezés

Szombat után, mint rendesen a világ teremtése óta, következett a vasárnap, január 5., azaz a testvérisült gyulai és csabai műkedvelők fellépési napja. Dicséretre homályos lesz tentám. Bírálni nem fogok, gyengének érzem magam annyi szépség, annyi ügyesség és tehetség bírálgatására. A terem zsúfolásig telve, következőleg szép jövedelem jött be. Az előadás sikerültéhez hozzájárult a rendezőség ügyessége. Előadás után táncvigalom volt kivilágos kiviradtig. Reggel felé a csabaiak közül igen kevesen voltak jelen, s a vidékiek maguk maradtak majdnem mulatni, ez kissé megrovandó, mert hisszük ugyan, hogy a vendégek jól mulattak, de jó a házigazdának le nem feküdni addig, míg vendégei fent vannak. Ha Gyulán lesz előadás, és a csabai műkedvelők átrándulnak oda játszani, nagyon óhajtanók, ha részünkről is oly szép számmal rándulna át a közönség Gyulára, s némileg utólagosan helyre ütné a csabai közönség azon hibát, melyet elkövetett a múlt évben Gyulán tartott megyei dalárünnepély alkalmával részvétlensége által.
(Békés, 1873. január 12., II. évf. 2. szám)

 

Csabai és gyulai műkedvelők

Műkedvelőink a csabai ifjúság meghívásának engedve ott a csabaiakkal együtt ma előadást rendeznek, színre kerül a gyulaiak által „A phrenolog”, a csabaiak által pedig „A közügyek”. A tiszta jövedelem fele a gyulai nőegyleté, másik fele része pedig a csabai felsőbb leányiskoláé leend. Mint halljuk, a csabaiak e látogatást Gyulán vissza fogják adni. Mi e lépésben a kölcsönös régi jó viszonynak helyreálltát véljük üdvözölhetni Gyula és Csaba között, mely néhány év előtt meglazult, és hogy ez úgy legyen, szívből kívánjuk.
(Békés, 1873. január 5., II. évf. 1. szám)

Műkedvelői előadás a Várszínházban
 

Részvétlenség

A részvétlenség vádja méltán sújthatja megyei közönségünket dalárünnepélyünk tekintetében; míg a gyulai közönség dísze oly szépen volt képviselve, mint eddig még nemigen láttuk, addig a vidékiek közül csak elvétve találtunk egyet-kettőt. Csaba részvétlenségén csudálkozunk leginkább, mely pedig előnyös vasúti összeköttetésénél fogva egy kis akarat mellett könnyen átjöhetett volna. Idézzük a múlt évi dalárünnepélyt a csabaiak emlékébe, gondoljanak csak vissza, mily szép számmal volt ott Gyula képviselve. Hja, de hiába! Csaba már nem akar Békés, hanem Csaba vármegye lenni!
(Békés, 1872. augusztus 11., I. évf. 19. szám)

Békéscsabai Daloskör tiszteletjegy
 

Csaba-e vagy Gyula!

Csaba-e vagy Gyula

(R.) Csaba két országos vasút metszőpontja; Csaba, Fiume, Erdély, a Bánát, Pest. Csaba maholnap Miskolc felé a bányavárosokkal, Galíciával is egyenes vasúti összeköttetésbe lép. Csabával egyenes vasúti összeköttetésben van a megyebeli községek közül Kétegyháza, Orosháza, Berény, Gyoma, csaknem ilyenben Endrőd, Tarcsa. Békés hozzá van legközelebb, nemsokára ez is és a Sárrét vele egyenes vasúti összeköttetésben lesz. Csaba a tiszai búzát termő vidékből tetemes háttért bír, míg Gyulának háttere Bihar; hogy mit tart a vasúti társaság Csaba és Gyula felől, mutatja a kettőnek indóháza: a csabai egy város a gyulaihoz képest. Aztán Gyula lapályokkal van körülvéve, terjeszkedésre kevésbé alkalmas, míg ellenben Csaba magasabb fekvésű, minden vízveszélytől távol esik, s levegője egészségesebb. Népe józan, takarékos, szorgalmas, munkaképes.
Mármost hova telepszik a kereskedő: Gyulára-e, mely alatt vasút megy el, vagy Csabára, hol vasúti gócot talál; ott-e, honnan főproduktumunk, a legjobb búza távolabbra vagy ahonnan közelebbre esik; ott-e, honnan mindenfelé egy állomással távolabbra vagy ahol ugyanannyival közelebbre lesz? A megye közönsége hova megy szükségletét fedezni örömestebb: a megye szélére Gyulára, vagy Csabára…?
Íme ezen eltagadhatlan nagy súlyú okokból van Csaba a közgazdászati megye központjául dezignálva, s mert így, kell, hogy ezen missziójában, saját jól felfogott érdekében a politikai megye is avval támogassa, hogy székhelyét Csabára áttegye, annyival inkább, mert mindenkinek, akit ügye-baja a székhelyre menni kényszeríti, e székhelyet Csabán közelebb éri. Aztán a megye bizottmánya ma 410 tagból áll, nem csupa tisztviselőből s néhány módos úrból, mint ezelőtt; csak ezen 410 tagú testület mennyivel több időt s pénzt áldoz menvén Gyulára ahhoz képest, ha Csabára menne! Ezekben azt tartom, eléggé bebizonyítottam, hogy a megye központjául nem Gyula, hanem Csaba van az új viszonyok által kijelölve. Eddig is bizony nem egyébért volt Gyula a megyének székhelye, mintha erre legalkalmasabb lett volna, hanem mert régente az akkori viszonyok ezt így hozták magukkal. De az idők s viszonyok tetemesen átalakultak.
Gyula fenntarthatja magát a jövőben is, sőt óhajtom, hogy gyarapodjék, de Csaba rövid idő alatt őt messzi túlszárnyalandja, és ha a megye a változott viszonyokat figyelemre nem méltatva, székét továbbra is Gyulán hagyná, és nem sietne annak áttételével természetes központját gyámolítani, ezzel saját érdekei ellen a legvastagabb hibát követné el. Gyula azonban vigasztalódjék, el ne kedvetlenedjék azért, amin segíteni úgysem lehet; hogy csak újabb példákra utaljak, ott van Pisa, Genova, Velence stb. hajdan mind hatalmas, gazdag városok, mégse bírtak a változott közgazdászati viszonyokkal megmérkőzni. Gyula sokkal szerényebb állást foglal el, hogysem az új korral, ama nagy városokéhoz hasonló hanyatlást kellene tapasztalnia.
(Békés, 1871. október 1., III. évf. 79. szám)