Borzaszó por a főtéren

A csabai szerdai és szombati hetivásárokon a főtéren rémséges sok piszok szokott az élénk forgalom folytán összehalmozódni, valóságos öröm tehát nézni, mily szépen seperteti össze mindjárt a hetivásár után az elöljáróság a tömérdek szemetet úgy, hogy másnap alig van nyoma. De nincs öröm üröm nélkül. Ez az ürömcsepp pedig, mely a seprés örömpohara közé vegyül, nem más, mint a borzasztó por, mely ilyenkor az utcákon járó-kelőket invesztigálja. Nem lehetne egy kis jóakarattal ezen is segíteni, s nem lehetne egyáltalán tisztasági és egészségügyi szempontból határozatilag kimondani, hogy a csabai közforgalom gyúpontja, a főtér, minden héten legalábbis kétszer volna öntöztetetendő? Víz van elég, ott van a Körös a városháza háta mögött, a hátsó kapu előtt; egypár kocsi, ló és hordó is akad még talán!
(Békésmegyei Közlöny, 1875. augusztus 19., II. évf. 66. szám)

 

Követválasztás

Csabán választották meg az első követet Magyarországban Kemény Mihály személyében. Vidovszky János választási elnök beszéde után a törvény szabta jelölési fél óra alatt csak egy jelölt neveztetvén meg, a választás befejeztetett Kemény éljenzésével, aki zeneszó mellett hozatván a városházára mint a választás színhelyére, hol a szép számmal egybegyűlt választópolgárok bizodalmát lelkes szavakban köszönte meg. Kilenckor már vége volt mindennek, a polgárok csendesen szétoszlottak, és a kortesek bosszankodtak, hogy legalább nem lármázhattak, ha a közlakoma elmaradt. No de aztán szombaton csak kijutott ebből is egy kevés.
(Békés, 1875. július 13., IV. évf. 27. szám)

 

Furcsa szokás

Csabán az a furcsa szokás uralkodik, hogy vasárnap és ünnepnapokon, midőn a forgalom éppen legnagyobb, a nép úgy a városháza, mint a Fiume és Népbank oldalán teljesen elállja a járdát, úgyhogy az arra sétáló hölgyeknek a sárba kell kitérni a parasztkamaszok előtt. Igen nagy szolgálatot tenne a t. biztos úr a közlekedés könnyűségének, ha ezen visszaélés beszüntetése iránt erélyesen intézkedni szíveskednék.
(Békésmegyei Közlöny, 1875. február 11., II. évf. 12. szám)

 

Levelezés

Egyszer egy bölcs azt mondta, ne ítéld el felebarátodat mindaddig, míg annak helyzetében nem találod magadat; s ezen mondat igen okos. Én mint e városban még fiatal lakos a múlt tavaszon egy cikket bocsátottam ki a Békés című lapban, amelyben városunkat egyik részről igen szép előhaladásáról dicsértem, a másik részről pedig hanyagságáról megrovásomat fejezém ki, ámbár mindkét részről igazságosan. De miután azon időtől e mai napig is már átlátom, hogy városunkban hanyagságról szó sem lelet, mert az akarat és igyekezet minden tekintetben megvolna és meg is van, hanem egyedül csakis a lehetetlenség, a képtelenség voltak még eddig visszatartó okai. Eltekintve attól, hogy a most újonnan felépült városháza oly pompás, oly elegáns, hogy sokkal fényesebb városnak is díszére és szépítésére válna, eltekintve továbbá attól is, hogy városunk minden tehetségéből oda igyekszik a város szépítését előhaladásra hozni, e mostani szomorú beteges időben nem csak hogy az orvos urak szabad rendelkezésére bocsátotta a város előfogatait, hogy a betegeknek minél előbb segítségükre lehessenek, hanem még ezenkívül ily pénzszűk időben a város szegényei részére, kik a megkívántató gyógyszereket maguk részére megszerezni tehetetlenek, azoknak részére orvost és gyógyszereket szavazott. Óhajtandó és kívánatos volna, hogy városunknak e nemes tettét s e jó példát más községek is utánoznák
Kövesdy Benő
(Békés, 1873. augusztus 3., II. évf. 31. szám)

 

Levelezés

Most e járványos időben felhívjuk városunk egészségügyi bizottságát első, és a szépészeti bizottságot második helyen, hogy fordítsa figyelmét a városunk közepén ‒ igaz, hogy bekerített ‒ helyen levő helyre, értjük alatta a városi kisdedóvó udvarán létező piszkos pocsolyát. Ennek közelében játszik naponként az óvoda kis népe, ennek szomszédságában van a tornahelyiség, hova a gimnaziális ifjúság jár tornászni. Mellette van a polgári kör helyisége. Kérjük, pusztítsák azt el onnét úgy egészségi, mint szépészeti szempontból. Az a szép új városháza megszégyenli magát, ha megtudja, hogy e helyiség is a városé.
(Békés, 1873. július 7., II. évf. 27. szám)

 

Beküldetett

Még gyermek voltam, amidőn Békés-Csabának (az akkori időben ugyan még Tót-Csabának neveztetett) hírét hallottam, hogy nemcsak Magyarországban, de Európában a legnagyobb falu. Az újabbi időkben a Tót-Csaba név helyett Békés-Csaba nevet vett fel, valamint a falu cím helyett a városi címet. Hogy a Békés nevet magáévá tette, igen helyes, s igen rendjén van, miután Csaba Békés megyébe kebelezett község; de hogy a városi címet felvette, s mégsem iparkodik városhoz magát hasonlóvá tenni, igen csudálkozom. Egy oly nagy község, mint Csaba, és méghozzá oly gazdag, melynek sok jövedelmei vannak, sokkal többet tehetne a város szépítésére és a lakosság kényelmére.
Egy oly városban, mint Békés-Csaba, ahol oly nagyszerű városháza épül, ahol oly szép kávéházhelyiség van, ahol gőzmalom, gőzfürdő s igen szép sétakert van, legalább a főutcákra több figyelmet kellene fordítani. Mint például az úgynevezett Kígyósi vagy régi Telegráf utca, melyben sáros időben még a gyalogember is kénytelen térdig a sárban járni, este pedig, főképp amidőn a holdvilág nem részesít bennünket fényével, oly egyiptomi sötétség uralkodik, hogy egyik a másikat csak akkor veszi vagy veheti észre, amidőn karamboloznak.
A fent elősorolt városi szép tulajdonokat és az említett utcának elhagyott állapotát összehasonlítva éppen úgy néz ki, mintha egy finom nevelt kisasszonyt egy a pusztán nevelt vagy felnőtt bojtárral összeházasítanánk. Egynéhány nyaktörő keresztpallót dirib-darab összeszedett deszkából ugyan csináltattak, melynek némely részére talán mondani lehetne, rosszabb a semminél. Igen óhajtandó volna, mégpedig mielőbb, a nevezett utcában legalább a gyalogemberek részére mindkét oldalán rendes járdákat csináltatni, s a keresztpallókat a sár színe felett felemeltetni, továbbá, amidőn a holdvilág fényét beszünteti, azt lámpák világítása által ‒ ha csak némileg is ‒ pótolni.
Kövesdy Benő
(Békés, 1872. december 22., I. évf. 38. szám)

Városháza
Forrás: Üdvözlet Békés-Csabáról : Chaba-városa régi képes üdvözlőlapokon, 1897-1935. közread. Dobrotka Pál. Békéscsaba : Typografika, 2005.
 

Csabai újdonságok

Színielőadások. Csóka Sándor színtársulata, mely a múlt év végén városunkban kitűnő pártolásnak örvendett, május hó 1-én kezdi meg előadásait. Az ügybuzgó igazgató társulatát karmesterrel és operettszemélyzettel gyarapítá. Bízunk közönségünknek iránta tanúsítandó részvétében.
Ünnepély. Az új városházának alapköve e hó 13-án tétetett le, délelőtt 10 órakor mozsárlövések hirdeték az ünnepély kezdetét, majd a csabai első zenekar a Rákóczi-indulót kezdé meg, mely után nt. Haan Lajos ev. lelkész úr tót, Szemián Sámuel főjegyző úr pedig magyar nyelven tartottak alkalmi beszédeket, úgyszinte Petrovszky csabai bíró, Urszinyi Andor és Fábry János urak is. A Szózat és Himnusz zenéje, éljenzés és mozsárdurrogás között az ünnepély fél 12 órakor ért véget.
Új divat. A helybeli, csak fúvó hangszerekkel ellátott zenekarunk, ruházatában új divatot kezdett; ugyanis hogy a többi zenetársulatoktól megkülönböztetve legyenek, egész magyar egyenruhát készítettek. Az egyenruha: sötétszürke magyar nadrág veres zsinórral, sötétkék huszárka, gallérján ezüstös paszománttal, fejükön szürke sipka, a prímásnak gallérján trombitajelvény. Feltámadáskor és húsvét első napján a katolikus templomban az isteni tisztelet zenéjük kíséretében tartatott meg.
(Békés, 1872. április, I. évf.)

Városháza