Műkedvelői előadás B.-Csabán I.

 

A tervben levő polgári leányiskola alaptőkéjének gyarapítása céljából lelkes műkedvelőink ma, április 1-én Tóth Kálmán Nők az alkotmányban című legújabb vígjátékát csordultig telt ház előtt, határozott sikerrel adták. A legszebb eszme, a nőnevelés előbbre vitelére egyesült nemes társulat iránt őszinte tiszteletünkkel párosult hálánkat véljük leróni, midőn a szereplők működéséről, a nyilvánosság színe előtt, szívesen megemlékezünk. Elismerésünk koszorújának legszebb virágait elsősorban a műkedvelő úrhölgyeknek nyújtjuk; nem illem s obligát lovagiasságból tesszük ezt, hanem mivel ők erre igazán érdemesek jeles, sőt néhol művészi magasságra emelkedett játékukért. Az egész előadás ‒ a gyönyörűen kiállított színpaddal ‒ teljesen kielégíté a nagy számmal összegyűlt intelligens közönséget.
(Békés, 1871. április 6., III. évf. 28. szám)

A Vasárnapi Ujság illusztrációja

Aminek örvendhetünk

 

Csaba nevezetes dologra határozta el magát ‒ arra, hogy a kőutat a csatorna hídjáig kiépíti, jövőben pedig az egészet fenntartandja. Az építendő vonal hossza 600 folyó öl, a fenntartandó egész úté körülbelül 1000 folyó öl lesz. Az összes kiállítási költség 40.000 forintra rúghat. Csabának ezen elhatározása nagy horderővel bír, s kezdeményéért neki mindnyájan elismeréssel tartozunk. Ezen kezdeménnyel azon irányban tettünk határozott lépést, mely eréllyel folytatva, terményszállításunk egyik akadályát lényegesen mérséklendi. Értem annak lehetővé tételét, hogy terményeinket bizonyos gyűjtőhelyekre behordjuk, honnan aztán kedvező eséllyel áruinkat biztosan a vasútra szállíthassuk. Nagy horderejű Csaba elhatározása, mert élő példát ad más vasút menti községeinknek, s tudjuk, hogy effélékben a látható fogható példa mily hatásos szokott lenni. Ezen példa nevezetesen arra is szolgál, hogy hiú dolog arra várni, hogy ily utat a megye építsen, ha az építendő vonal a megyei útba esik is. A megyének nincs arra való ereje; arra várni tehát annyit tesz, mint feneketlen sárba kárhoztatva maradni, ami oly tetemes kárral jár, hogy a kőút költsége egy pár esős év sarába veszett pénzből kikerül.
A másik örvendetes dolog az, hogy a miskolc‒csabai vasúti terv a kormány helyeslésével találkozott, s a felülvizsgálat végett a vasúti igazgatóságnak kiadatott. Ezen vonal kiépítése tehát már csak idő kérdése, mely idő tetemesen megrövidíthető, ha az érdekeltek mozogni, sürögni fognak. Nagy fontossággal bír e vonal ránk nézve; legegyenesebb, tehát legrövidebb összekötő út lesz az köztünk és a felföld közt, aztán a Sárrét lesz a lápból kiemelve.
(Békés, 1871. április 6., III. évf. 28. szám)

Hírneves művésznő

 

Deckner Sarolta, a hírneves hegedűművésznő, több oldalról nyert meghívásnak engedve, mai napon Aradról Csabára volt menendő, hangversenyezni. Irigyeljük a csabaiak e nem mindennapi műélvét, melyben a művésznő Gyulát is részeltethetné.
(Békés, 1871. március 23., III. évf. 24. szám)

Csaba

 

Természetes, hogy midőn bajok, hiányokról foly a szó, az embernek saját bajai, a vidékinek saját vidéke, szülőföldje hiányai jutnak eszébe. Így a közlekedési országgyűlési viták folytán nekem Csaba volt közelebb szemem előtt és közlekedési tekintetben valóban siralmas helyzete. E helyzet kirívóbbá vált azáltal, hogy Csaba két nagy vaspálya metszőpontját képezi; annál vigasztalanabb, hogy ott a világgal összekötő pálya olykor semmi áron, többnyire pedig oly áron juthatni csak hozzá, mely minden józan számítást felülmúl. Sőt a bajt éppen a város ezen előnyös helyzete neveli, természetes, mert mentül élénkebb a forgalom, a teherhordó kocsik annál mélyebbre furakoznak a feneketlen sárba. Olykor hetekig mozdulatlanságra kárhoztatva, máskor 10-15 korona árán juthatni el egy-egy köböl búzával a város alatti pályaudvarig ‒ ez valóban közép-ázsiai helyzet, sőt rosszabb, mert ott legalább nincs mit szállítani.
Naponként látva e nyomorúságot, a tömérdek kárt, hátramaradást, mely innen forrásoz, és a vidék, a város érdekeit, jövőjét kompromittálja, lehetetlen azon meggyőződésre nem jutni, hogy ezen siralmas állapotot tovább tűrni nem lehet, nem szabad. Sajnálom, hogy statisztikai adatokkal nem rendelkezhetem, de meg vagyok győződve, hogy ezek megdöbbentő számeredményt fognának felmutatni arról, hogy a csabai feneketlen sár csak a vasúthoz való fuvarozást mennyibe keríti évenként. Ha a város ezen számeredményeket kitüntetve látná, egy percig sem tűrné ezen állapotot. Közelebb a város azon törekedett, hogy a törvényszék Csabára tétessék át, azt mondom, nincs hozzá jogosultsága, hogy feneketlen sarába még több embert temessen. Azt mondom, útja legyen mindenekelőtt, azután jöjjön a többi, míg útja nincs, nincs jelene, nincs jövője. A közoktatáson kívül Csabának nincs égetőbb szüksége, mint útja. De hát ki győzze meg azt a tetemes költséget? Azt mondom, a város maga, mert övé lesz a haszon legnagyobb része, azért övé a felelősség is, ha nagy fontosságú misszióját betölteni nem igyekszik.
Csaba saját érdekében még igen keveset áldozott. Csabán minden extraordinariumra feljajdulnak, s legfelebb ha sorsolással és tánccal hoznak össze gyér filléreket. Csaba megdöbbenne, ha kissé széttekintene, s látná, hogy sok helyt mily áldozatokat hozott a helyi buzgalom és az önérdek helyes felfogása. Ismerem ennek okait, Csaba legnagyobbrészt oly lakosokból áll, kiket a magasra törekvés vágya nem háborgat, értem a földnépet, nincs rendezett tanácsa stb. De ha ez némileg mentség lehetett is eddig, ezentúl nincs menekvés, Csaba nagy emporialis hellyé lett, s mint ilyentől megfelelő kötelességek teljesítését követeli a köz-, de saját érdeke is. Csabának ne legyen főbb gondja, mint egy járható főutcát teremteni, minél elébb és minden áron.
(Békés, 1871. március 9., III. évf. 20. szám)

Kapcsolódó irodalom:

Czeglédi Imre: Békéscsaba utcanevei. Békéscsaba : Vár. Tcs., 1981.

Czeglédi Imre: Békéscsaba megyei jogú város közterületi nevei. 2., bőv., átdolg. kiad. Békéscsaba : Önkorm. Hiv., 2000.

Galbicsek Mária: Adatok Békéscsaba fejlődéstörténetéhez : az utcák elnevezésének eredete. Békéscsaba : Galbicsek M., 195?

Egy táblabíró halála

 

Kis Péter közbecsülésben állott megyei táblabíró, sok ideig erélyes tisztviselő, megyebizottmányi tag és a gazdasági egylet választmányi tagja e hó 4-én, élte 64. évében Csabán váratlanul elhunyt. Temetése e hó 6-án közel- és távolról összesereglett nagyszámú tisztelőinek kíséretében ment végbe. Pihenjenek nyugton a fáradhatlan derék férfiú hamvai!
(Békés, 1871. március 9., III. évf. 20. szám)

Kapcsolódó irodalom:

Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája, 1715–1848. Gyula : Békés Megyei Lvt., 2009.

Sorozás

 

A megyénkben működő újoncozási bizottság e hó 24-én fejezte be Csabán a sorozást. Eredmény a következő: a rendes hadsereghez besoroztatott 147, a póttartalékba 49, a honvédséghez 220.
(Békés, 1871. február 26., III. évf. 17. szám)

Kapcsolódó irodalom:

Földi Pál: A magyar gyalogság története, 1715–1918. Budapest : Anno Kiadó, 2003.

Galli Károly: Az I. világháború forgatagában : egy békéscsabai főhadnagy visszaemlékezései. Békéscsaba : Munkácsy Mihály Múz., 2015.

Machalek Pál: A 101-es zászló alatt : a v. békéscsabai cs. és k. 101. Gy. E. emlékalbuma. Budapest : Machalek P., 1934.

Machalek Pál: 101. cs. és kir. gy. ezred története, 1883–1918. Békéscsaba : Körösvidék ny., 1928.

Kocsor János: “Előüzent Ferenc Jóska” : tallózás első világháború emlékek között. Békéscsaba : Munkácsy Mihály Múzeum, 2014.

Köszönet

 

Köszönet a B.-Csabán felállítandó magán polgári leányiskola kezdeményezőinek nevében:
Múlt évi december 20-án felkértük a tisztelt közönséget: szíveskedjék minél több nyereménytárgy ajándékozása által eszközölni, hogy az említett iskola javára sorsjátékkal összekötött táncvigalmat rendezhessünk. Kérésünk mindenütt, ahova csak eljutott, oly tiszteletreméltó fogadtatásban részesült, hogy a f. hó 19-én megtörtént táncvigalom alkalmával körülbelül 1200 forint értékű, szám szerint 564 darab nyereménytárgyat sorsolhattunk ki. A tisztelt közönség arról is gondoskodott, hogy a sorsjáték céljának megfeleljen; gondoskodott egyfelől a kibocsátott 6500 darab 20 krajcáros sorsjegyből 6105 darabnak megvevése, másfelől a táncvigalomnak oly élénk meglátogatása által, hogy maga a belépti jegyek jövedelme úgy a sorsjáték, mint a táncvigalom költségeit fedezi. A tisztelt közönség ezen áldozatának, szabatosabban mondva, a nőnevelés iránt nyilvánult érdekeltségének nyomós eredményei vannak: az általunk megvett iskolatelek árát majdnem félig törleszti, a célba vett iskolát illető itt-ott felmerült és felvert kételyeket gyengíti; a kezdeményezők bizalmát, mely szerint a tisztelt közönség a B.-Csabán felállítandó polgári leányiskola horderejét felismerni, s ezen iskolát támogatására méltatni fogja, megerősíti. Fogadja a tisztelt közönség legbensőbb köszönetünket, s engedje remélnünk, hogy ha kegyes támogatására ismét utalva leszünk, ismét oly nemes áldozatkészségnek örvendhessünk, aminőt a nőnevelés meg is érdemel, meg is hálál.
Horváth János elnök
(Békés, 1871. február 23., III. évf. 16. szám)

Nőnövelde

 

Csabáról tudósítanak, hogy a felállítandó nőnövelde javára e hó 19-én tartandó, sorsolással egybekötött táncvigalomra nagyban folynak az előkészületek; a részvét rendkívül nagy, úgy annyira, hogy máris 580 különféle, nagy részben értékes nyereménytárgyak érkeztek be; a sorsjegyek pedig minden várakozást meghaladó mérvben vétetnek.
(Békés, 1871. február 16., III. évf. 14. szám)

Kaszinói bál

 

Csabáról vesszük a hírt, hogy az ottani kaszinói bál sem volt nagyon látogatott, mi részben a járhatlan utaknak, de azon körülménynek is tulajdonítható, hogy a helybeliek közül sokan ‒ kik másszor bállátogatók voltak ‒ ezúttal nem jelentek meg.
(Békés, 1871. február 9., III. évf. 12. szám)

Panasz

 

Sebők Sándor békési postamester panaszkodik a Posta-Közlönyben, hogy Csaba és Békés között az utak csaknem járhatlanok lévén, remélte, hogy a csabai elöljáróság az általa sárvíz idején használt gátat a postaközlekedésnek is átengedi, s a gátat elzáró sorompót a postalónak is felnyittatja; azonban az érintett elöljáróságtól azt nyerte válaszul, hogy elve a védtöltéseket soha utakul fel nem ajánlani. Ez ugyan jó elv, csakhogy aztán másokra is alkalmazni kell, nem csak a postára.
(Békés, 1871. január 29., III. évf. 9. szám)