Panasz a vasútra

A B.-Csabán a városi indóháznál megforduló utazók nagyon panaszkodnak afölött, hogy az utazási jegyek váltásának helye oly messzire esik a várótermektől és a restaurációtól, hogy annak, ki a legközelebbi vonatról, melyen indulni akar, lekésni nem akar, lélekszakadva kell futni a pénztárhoz; arról pedig, hogy a déli vonattal megérkezve valamit egyék is, szó sem lehet. Csodáljuk, hogy a Tisza vidéki vasút igazgatósága ezen könnyen helyrehozható bajon nem segít.
(Békésmegyei Közlöny, 1876. március 16., III. évf. 22. szám)

Békéscsabai vasútállomás
Forrás: Békés vármegye. Szerk.: Márkus György. Budapest : Békésvármegye Monogr. Szerk., 1936

Kapcsolódó irodalom:

• Felek Ferenc: Fejezetek az Alföldi Első Gazdasági Vasút – MÁV Alföldi Kisvasút történetéből : a Békéscsaba – Vésztő vasútvonal története. Budapest : Kisvasutak Baráti Köre Egyesület, 2011
• Horváth Ferenc: Az Alföldi Első Gazdasági Vasút – a MÁV Alföldi Kisvasút története, 1894-1971. Budapest : MÁV, 1999
• Nagyvárad – Fiume : a 100 éves gyorsvonat állomásai képeslapokon = Grosswardein – Rijeka : die Stationen des 100 Jährigen Schnellzuges auf Postkarten. szerk.: … Niedzielsky Katalin. Békéscsaba : Typografika, 2015
• Szabó Szilárd: AEGV Rt története, 1894-1914-ig. Szombathely : Szabó Sz., 1999

 

Építkezés

A b.-csabai indóháznál egy idő óta igen élénk építkezési sürgés-forgás van. A Tisza vidéki vasúttársulat belátván, hogy az itteni nagy személyforgalomnak már meg nem felel a régi, új várótermeket épít, úgyhogy ezek befejeztével a restauráció és a váróterem elkülönítve lesz egymástól.
(Békésmegyei Közlöny, 1875. április 25., II. évf. 33. szám)

 

Furcsa szokás

Csabán az a furcsa szokás uralkodik, hogy vasárnap és ünnepnapokon, midőn a forgalom éppen legnagyobb, a nép úgy a városháza, mint a Fiume és Népbank oldalán teljesen elállja a járdát, úgyhogy az arra sétáló hölgyeknek a sárba kell kitérni a parasztkamaszok előtt. Igen nagy szolgálatot tenne a t. biztos úr a közlekedés könnyűségének, ha ezen visszaélés beszüntetése iránt erélyesen intézkedni szíveskednék.
(Békésmegyei Közlöny, 1875. február 11., II. évf. 12. szám)

 

A városi elöljáróság figyelmébe

A csabai épülőfélben lévő hídnál nagyobb szerencsétlenségeket elkerülendő, nagyon célszerű volna mindkét oldalra egy-egy veres lámpát akasztani. Tétettek ugyan a szerencsétlenségek elhárítására némi intézkedések, ti. a mindkét oldalra helyezett téglarakás; de nem szabad felejtenünk Deák Ferencnek ama bölcs mondását: „A jónak legnagyobb ellensége a jobb.” A sötétség miatt pedig a téglarakásokat sem lehet látni!
(Békésmegyei Közlöny, 1874. augusztus 23., I. évf. 30. szám)

Lámpa
 

Világosság

Figyelmeztetjük Csaba város gazdáját, hogy most reggel 5 és fél 7 óra közt még sötétnek bátorkodik lenni. Igen célszerű volna tehát a lámpákat addig égetni, még ki nem virrad, tekintetbe véve azt, hogy hajnalban a közlekedés, az érkező és elinduló vasúti vonatok által, Csabán igen élénk. Múltkor történt, hogy hat órakor egy a vasúti indóház felé menő hintó az áthatlan sötétségben egy másik kocsival összeütődve kerekét veszté, és a bennülők csak különös szerencse által mentettek meg némi nem éppen kellemes nyaktörésektől. Meg vagyunk győződve, hogy ezen jóakaró, a Csaba városában uralgó „világosság” jó hírének fenntartása céljából írt soraink a kellő eredményre vezetnek, mert a város gazdája, mennyire jó híréből ismerjük, ott, hol kell, takarékos tud ugyan lenni, de hol a közügy parancsolja, nem kímél áldozatot.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. február 1., I. évf. 1. szám)

Az AEGV felvételi épülete, előtte helyi járatú motoroskocsi

Kapcsolódó irodalom:

Tábori György: A városrendező : Sztraka Ernő városi mérnök munkássága. Békéscsaba : Munkácsy Mihály Emlékház, 1993.

 

Aminek örvendhetünk

Csaba nevezetes dologra határozta el magát ‒ arra, hogy a kőutat a csatorna hídjáig kiépíti, jövőben pedig az egészet fenntartandja. Az építendő vonal hossza 600 folyó öl, a fenntartandó egész úté körülbelül 1000 folyó öl lesz. Az összes kiállítási költség 40.000 forintra rúghat. Csabának ezen elhatározása nagy horderővel bír, s kezdeményéért neki mindnyájan elismeréssel tartozunk. Ezen kezdeménnyel azon irányban tettünk határozott lépést, mely eréllyel folytatva, terményszállításunk egyik akadályát lényegesen mérséklendi. Értem annak lehetővé tételét, hogy terményeinket bizonyos gyűjtőhelyekre behordjuk, honnan aztán kedvező eséllyel áruinkat biztosan a vasútra szállíthassuk. Nagy horderejű Csaba elhatározása, mert élő példát ad más vasút menti községeinknek, s tudjuk, hogy effélékben a látható fogható példa mily hatásos szokott lenni. Ezen példa nevezetesen arra is szolgál, hogy hiú dolog arra várni, hogy ily utat a megye építsen, ha az építendő vonal a megyei útba esik is. A megyének nincs arra való ereje; arra várni tehát annyit tesz, mint feneketlen sárba kárhoztatva maradni, ami oly tetemes kárral jár, hogy a kőút költsége egy pár esős év sarába veszett pénzből kikerül.
A másik örvendetes dolog az, hogy a miskolc‒csabai vasúti terv a kormány helyeslésével találkozott, s a felülvizsgálat végett a vasúti igazgatóságnak kiadatott. Ezen vonal kiépítése tehát már csak idő kérdése, mely idő tetemesen megrövidíthető, ha az érdekeltek mozogni, sürögni fognak. Nagy fontossággal bír e vonal ránk nézve; legegyenesebb, tehát legrövidebb összekötő út lesz az köztünk és a felföld közt, aztán a Sárrét lesz a lápból kiemelve.
(Békés, 1871. április 6., III. évf. 28. szám)

 

Csaba

Természetes, hogy midőn bajok, hiányokról foly a szó, az embernek saját bajai, a vidékinek saját vidéke, szülőföldje hiányai jutnak eszébe. Így a közlekedési országgyűlési viták folytán nekem Csaba volt közelebb szemem előtt és közlekedési tekintetben valóban siralmas helyzete. E helyzet kirívóbbá vált azáltal, hogy Csaba két nagy vaspálya metszőpontját képezi; annál vigasztalanabb, hogy ott a világgal összekötő pálya olykor semmi áron, többnyire pedig oly áron juthatni csak hozzá, mely minden józan számítást felülmúl. Sőt a bajt éppen a város ezen előnyös helyzete neveli, természetes, mert mentül élénkebb a forgalom, a teherhordó kocsik annál mélyebbre furakoznak a feneketlen sárba. Olykor hetekig mozdulatlanságra kárhoztatva, máskor 10-15 kr. árán juthatni el egy-egy köböl búzával a város alatti pályaudvarig ‒ ez valóban közép-ázsiai helyzet, sőt rosszabb, mert ott legalább nincs mit szállítani.
Naponként látva e nyomorúságot, a tömérdek kárt, hátramaradást, mely innen forrásoz, és a vidék, a város érdekeit, jövőjét kompromittálja, lehetetlen azon meggyőződésre nem jutni, hogy ezen siralmas állapotot tovább tűrni nem lehet, nem szabad. Sajnálom, hogy statisztikai adatokkal nem rendelkezhetem, de meg vagyok győződve, hogy ezek megdöbbentő számeredményt fognának felmutatni arról, hogy a csabai feneketlen sár csak a vasúthoz való fuvarozást mennyibe keríti évenként. Ha a város ezen számeredményeket kitüntetve látná, egy percig sem tűrné ezen állapotot. Közelebb a város azon törekedett, hogy a törvényszék Csabára tétessék át, azt mondom, nincs hozzá jogosultsága, hogy feneketlen sarába még több embert temessen. Azt mondom, útja legyen mindenekelőtt, azután jöjjön a többi, míg útja nincs, nincs jelene, nincs jövője. A közoktatáson kívül Csabának nincs égetőbb szüksége, mint útja. De hát ki győzze meg azt a tetemes költséget? Azt mondom, a város maga, mert övé lesz a haszon legnagyobb része, azért övé a felelősség is, ha nagy fontosságú misszióját betölteni nem igyekszik.
Csaba saját érdekében még igen keveset áldozott. Csabán minden extraordinariumra feljajdulnak, s legfelebb ha sorsolással és tánccal hoznak össze gyér filléreket. Csaba megdöbbenne, ha kissé széttekintene, s látná, hogy sok helyt mily áldozatokat hozott a helyi buzgalom és az önérdek helyes felfogása. Ismerem ennek okait, Csaba legnagyobbrészt oly lakosokból áll, kiket a magasra törekvés vágya nem háborgat, értem a földnépet, nincs rendezett tanácsa stb. De ha ez némileg mentség lehetett is eddig, ezentúl nincs menekvés, Csaba nagy emporialis hellyé lett, s mint ilyentől megfelelő kötelességek teljesítését követeli a köz-, de saját érdeke is. Csabának ne legyen főbb gondja, mint egy járható főutcát teremteni, minél elébb és minden áron.
(Békés, 1871. március 9., III. évf. 20. szám)

Kapcsolódó irodalom:

Czeglédi Imre: Békéscsaba utcanevei. Békéscsaba : Vár. Tcs., 1981.

Czeglédi Imre: Békéscsaba megyei jogú város közterületi nevei. 2., bőv., átdolg. kiad. Békéscsaba : Önkorm. Hiv., 2000.

Galbicsek Mária: Adatok Békéscsaba fejlődéstörténetéhez : az utcák elnevezésének eredete. Békéscsaba : Galbicsek M., 195?

 

Egy füstbe ment remény

A gyula‒csabai vasútszakasz közeli megnyitása iránt táplált reményünk meghiúsult. Ugyanis e hó 22-én érkezett a megyéhez egy miniszteri rendelet, mely szerint a kérdéses vasútszakasz megnyitása a nagyvárad‒csabai vonal megnyitása előtt aligha eszközöltetni fog. A múlt hónapokban beállott kedvezőtlen idő a vasutak építését szerfelett hátráltatta, s azért az alföldi vasút épülőfélben lévő szakaszain sem haladhatott a munka a legnagyobb igyekezés mellett is annyira előre, hogy az illető vonalak már most a közforgalomnak átadathatnának.
(Békés, 1871. január 26., III. évf. 8. szám)

 

Vidéki levelezés (B.-Csaba, 1870. július 19.)

A háziúr otthon, sürgés-forgás és mulatozás házánál, fel is köszöntik jó nagyon a háziurat, és a háziúr minderről egy igét sem tud. Furcsa, ugye? Furcsának elég furcsa biz az, de azért lehetséges; lehetséges azért, mert megtörtént; megtörtént pedig nálunk f. hó 16-án, amidőn a csaba‒vásárhelyi vaspálya megnyílt. A vonat Vásárhelyről indulván, Vásárhely és Orosháza eljött, hogy Csabával a megnyitás örömében osztozkodjék. Itt-tartózkodásuk idejét a vonat visszatérése rövidre szabta. Ezen rövid időből kellett volna kitelni a tisztelt látogatók restaurálásának és a csabaiakkal való barátságos érintkezésnek. Várták Csabát, várták; fel is köszöntötték ékesen; de akit nem találtak, az Csaba volt. ‒ Hát mióta közönyös Csabának a közlekedés? Mióta mondta fel az udvariasságot és vendégszeretetet? Mióta nem rázza meg szíve szerint a feléje nyújtott barátságos kezet? Mióta szokta magát méltó megrovásoknak kitenni? Csaba mindettől távol áll. A dolog egyszerű magyarázata ez: az illető vasúti urak talán elfeledték ezt a kis jelentéktelen helyecskét a történendőkről értesíteni. Persze hogy a vasút csak őértük van, mi köze ahhoz Csabának? Persze hogy ők a társadalmon kívül élnek, minek a társadalmat leggyengédebb érzelmeiben kímélniök?
(Békés, 1870. július 24., II. évf. 30. szám)

 

Csabáról tudósítanak

Békéscsaba vasútállomás

A nagyvárad‒csabai vasútvonal a csabai indóház meghosszabbítását tette szükségessé, mégpedig a Kétegyháza felé vezető irányban. E meghosszabbítás közlekedésünket nagy veszéllyel fenyegeti; amennyiben legsűrűbben használt legfontosabb országutunk ‒ az orosházi országút ‒ egyenes vonala elvágatnék, s így csak nagy kerüléssel juthatnánk a vasúton túl hozzá. E hír nagy izgatottságot idézett elé városunkban, s egy több tagból álló küldöttség menesztetett a közlekedési minisztériumhoz azon kérelemmel, miszerint az indóházi udvartér északi irányban hosszabbíttassék, hogy ekként egyenes országutunk használatában háborítlanul megmaradjunk.
(Békés, 1869. október 16., I. évf. 3. szám)

Kapcsolódó irodalom:

Békéscsaba Vasútállomás : régen és ma. Celldömölk : Swietelsky Vasútechnika Kft. : Budapest : Foto-Video Europa Kft., 2016.

Felek Ferenc: Fejezetek az Alföldi Első Gazdasági Vasút – MÁV Alföldi Kisvasút történetéből : a Békéscsaba – Vésztő vasútvonal története. Budapest : Kisvasutak Baráti Köre Egyesület, 2011.

Magyar vasutak a II. világháború éveiben. Budapest : Magyar Államvasutak Rt., 1996.

Nagyvárad – Fiume : a 100 éves gyorsvonat állomásai képeslapokon = Grosswardein – Rijeka : die Stationen des 100 Jährigen Schnellzuges auf Postkarten. szerk.: Niedzielsky Katalin. Békéscsaba : Typografika, 2015.