Qui perdidit numerum…

A megye t. közönsége előtt tudva van, hogy Csabán 1868-ban három irányban mozdult volt meg a társulási törekvés, úm. egy takarékpénztári üzletkörrel kapcsolatos népbankot létesíteni, továbbá nagyobbszerű exportmalom és egy téglagyár létesítése érdekében.
A pénzintézet létesült és gyarapszik azzal a különbséggel, hogy benne a főjelleg, a népbanki rész elejtetett, s most az már tisztán takarékpénztárrá alakult át, s nem helytelenül, mert a törzsbetétek tulajdonosai nem azon szegény osztálybeliek voltak, kiknél a garasonkénti tőkegyűjtés ösztönének ébresztése kívánatos. A másik két vállalat csírájában megfulladt. Mi okozta e halált, mielőtt élet lett volna, arról nyilvános szó eddig nem volt.
A műmalom iránt Csabán nagy érdekeltség mutatkozott, s körülbelül 4000 részvény jegyeztetett elöljáróba is. A szomszéd nagybirtokosság közönyösen vette a dolgot, de Békés szintén szépen érdekelte magát, összesen 8-900 részvény lett a megyében jegyezve, ami 200 forintjával 160- 180.000 forint tőkét képviselt. Számítás szerint azonban a megyében 2000 részvénynek kellett volna elkelni, mellyel az alakulás megejtetvén, a többi 2000 részvény a nagyobb piacokon volt elárusítandó, mire a körülmények nem kis reményt nyújtottak.
Mint minden nagyobb vállalatnak, úgy ennek is voltak ellenesei. Több ellenvetés tétetett ellene, hogy vidéken ily vállalat nem prosperálhat ‒ lásd a pesti malmok papírjait, és hasonlítsd össze velük a debreceni, miskolci, egri virágzó malmokat; hogy vidéken nincs hitel ‒ van mindenütt, ahol rendes vállalat van; hogy Csabán nincs tüzelő stb. A helybeli malom érdekeltjei is felkeltek, s hogy vagy vegyük meg azt a malmot ‒ jó drágán ‒, vagy mindent elkövetnek a műmalom ellen, ez volt alternatívájuk. Azonban jött a pénzkrízis, jött az 1869. rossz esztendő is ‒ azon kevesek, akik a gyűlésekre eljártak, csak mindenáron azon voltak, hogy a vállalattal hagyjunk fel. Fel is hagytunk vele, pedig 160-180.000 forinttal is lehetett volna valamit kezdeni.
A téglagyári vállalat Csabán még nagyobb visszhangra talált. Azonban a tömeges aláírók azért-e, mert abbeli ‒ alaptalan ‒ reményükben, hogy akcióikat azonnal jó nyereséggel eladhatják, csalatkoztak, vagy más téves okból, mielőtt egyéb történt volna, minthogy közönséges módon néhány százezer tégla égetéséhez hozzáfogtunk, azonnal zajongani kezdtek, alaptalan gyanúsításokkal álltak elé, melyek ugyan a nagy többség által visszautasíttattak, de szintén jött a 69, pénzszűkén volt, a befizetésektől fáztak, és így a téglagyári vállalatot is még csírájában eltemettük.
Ez a két kísérlet rövid históriája.
A műmalmi ügyről nem szólunk, ily nagy vállalatra, bármily üdvös legyen az, ma a pénzviszonyok nem kedvezők. De annál sürgősebb volna Csabán a téglagyári ügy újrafelélesztése. Nincs előnyösebb helyzetű város a megyében, mint Csaba, s nincs, mely tégla, cserép dolgában annyira meg volna szorulva, amint ezt a csabaiak nagyon érzik.
Tehát, qui perdidit numerum… (Aki elveszítette a játszmát… ‒ A szerk.)
(Békés, 1871. augusztus 3., III. évf. 62. szám)

 

Dalárünnepély

Zenészeti Lapok fejléc
Forrás: Zenészeti Lapok 1871.

A Csabán megtartandó megyei dalárünnepélyről a Zenészeti lapok ezeket írja:

A Békés megyei vidéki dalárünnepély rendezőbizottsága már szétküldte meghívóit az ünnepélyre, mely f. év aug. 6-án délután 4 órakor fog megtartatni B.-Csabán az ottani Széchenyi ligetben a megyében felállítandó szeretetház javára. Az előadás estéjén a népkertben tartandó táncvigalom jövedelme szintén a fentebbi célra fog fordíttatni.
A közös előadás műsora akként van véglegesen megállapítva: 1. Kölcsey: Himnusz Erkel Ferenctől, előadva az összes dalárdák által, zenekarkísérettel. 2. Lelkesedés dala Liszt Ferenctől, előadva a dalegyletek által. 3. Harcos imája Lachnertől, zenekarkísérettel, előadva az összes dalegyletek által. 4. Országos bordal Thern Károlytól, előadják az összes dalegyletek 5. Nemzeti zászló Huber Károlytól, zenekarkísérettel, előadva az összes dalegyletek által. Az összelőadásokban a következő Békés megyei dalegyletek vesznek részt, úm. a békési, csabai, gyulai, szarvasi, tárcsái és vésztői dalegyletek, melyek a közösen előadandó darabok után tetszés szerint választott kardalokat is fognak külön-külön előadni.
A rendezőbizottság ez ünnepélyre meghívta az országos magyar daláregyesület központi ig. választmányának pest-budai és vidéki tagjait, továbbá a fővárosi dal- és zeneegyletek elnökeit és karnagyait s a fővárosi zenevilág kitűnőségeit, úgyszintén a sajtó és irodalom korifeusait. A testvérdalegyletek közül testületileg csak a megyével szomszédos megyék dalegyleteit hívta meg.
Eme első vidéki dalárünnepély, mely e nemben első lesz a hazában, bizonyára legnagyobb részvétét fogja felkölteni nemcsak az illető megyének, hanem a szomszéd megyék és magának a fővárosnak is, honnan máris számosan készülnek abban részt venni. A lelkes békésieket illeti az elismerés és dicsőség, kik e téren mint ügybuzgó és kezdeményező úttörők lépnek ki a küzdőtérre, mely nekik bizonyára megillető babérokat is fog nyújtani. Az ünnepély zenészeti részében az Alexander ezred zenekara is közre fog működni.
(Békés, 1871. július 27., III. évf. 60. szám)

 

Vilim János meghalt

Múlt számunk bezártakor vettük a szomorú hírt, mely az aggastyánt az élet legszebb pillanataiban ‒ midőn 50 éves munkálkodásának legszebb jutalma, a közelismerést élvezheté ‒ ragadta el szerettei s tisztelői köréből; e folyó hó 17-én ünnepelte a hálás egyház félszázados tanítói jubileumát. Vilim János június 19-én vénségi végelgyengülés következtében, boldog házassága 45., élete 72. évében hunyt el, június 20-án a Kastélyi temetőben helyezték végső nyugalomra.
(Békés, 1871. június 25., III. évf. 51. szám)

 

50 éves néptanítói jubileum

A legszebb ünnep bizonyára egy köztiszteletben és szeretetben álló néptanító hivataloskodásának 50. évfordulója. Ilyet ült meg Csaba tegnap a városházán, az öreg Vilim János tiszteletére, ki 50 évi szolgálata elismeréséül közelebb érdemkeresztet kapott, s ez nap mondhatja magáról, hogy egy fél századon keresztül állt meg azon a pályán, mely a világon a legnehezebb. A messze környéken ismerik Vilim Jánost, de hogy is ne, midőn vagy 4000 családapát és családanyát nevelt, és van több oly tanítványa, kinek már nagyapja is tőle tanult. Hozzá nemcsak lelkiismeretes tanító, hanem a magánéletben is feddhetlen jellemű, és épp ezért oly köztiszteletben áll, hogy hivatkozhatni lehet rá, miképp a legszegényebb állásban is lehet nimbuszt szerezni. Vilim már 1841-ben egyike volt a legderekabb népnevelőknek, s az akkori Jelenkor kitüntető cikkel méltányolta érdemeit. Az iskolából minden jó irányba igyekszik hatni, s azon befolyást, melyet a közszeretet ruházott rá, sok téren igyekszik érvényesíteni. Így nem győzi eléggé ajánlani tanítványainak, hogy rajzolgassanak, mert az fejleszti az ízlést. Érdekes tudni, hogy Orlai Soma festészünk e derék tanító buzdításai folytán szerette meg a festészetet. Vilim iskolája egészen tele van aggatva tanítványai által rajzolt ábrákkal. Ezenkívül szenvedélyes gyümölcsfatenyésztő, a gyümölcsfa nemesítésére gyakorlatilag is oktatja tanítványait. A vidék többnyire tőle kapja az oltványokat. Mint pomológus már több ízben nyert jutalmat a Békés megyei gazdasági egyesülettől. Vilim fölül van a 70 éven, s Turóc megyéböl való, szegény, német ajkú szülőktől. A n.-károlyi evangélikus iskolában kezdte pályáját, akkor tanult meg magyarul is; majd a mezőberényi tanodában folytatta, hol mint a legjobb tanító évről évre kitüntetésekben részesült. 1842-ben hívták meg a csabai iskolába, mely hazánkban a legnépesebb evangélikus tanoda, itt működik azóta ernyedetlenül évenként vagy 200 ifjú szívét képezve. Minél több ily tanítót adjon isten hazánknak!
(Békés, 1871. június 18., III. évf. 49. szám)

Kapcsolódó irodalom:

50 éves néptanítói jubileum B.-Csabán. In: Békés, 3. évf. 50. sz. 1871. június 22. 3. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

Gécs Béla: Wilim János (1800-1871). In: Heti Mérleg, 7. évf. 4.sz. 1997. január 23. 8. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

Gombos, Ján Evanjelicki ucitelia: Ján Wilim. In: Cabiansky Kalendár na rok 1991. Békéscsaba : Ev. Cirkev; M. Rada; Cabianska Org. Slovákov. 1990. 70. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 14. köt. Budapest : Hornyánszky, 1914. 1568-1569. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

Vilim János meghalt. In: Békés. 3. évf. 51. sz. 1871. június 25. 2. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

Wilim János-emlékkötet. szerk.: Sicz György. Békéscsaba : Békés Megyei Könyvtár, 2016. 72-95. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

Zsilinszky Mihály: Wilim János b.-csabai ev. tanító életrajza. Gyula : Dobay ny. 1871. 34. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

 

Aratógépverseny

A Békés megyei gazdasági egylet f. év júl. 10-én B.-Csaba határán, mélt. özv. gr. Apponyi Zsófia sz.-miklósi birtokán kévekötő-, önlerakó- és kaszálógépversenyt rendez, melyre a hazai és külföldi gépgyáros és bizományos urak, úgyszinte az összes gazdaközönség ezennel meghívatnak. A versenyre bocsátandó gépeknek Sztraka György úrnál B.-Csabán f. év júl. 1-ig bejelentetni, a csabai vasútállomásnál júl. 7-ig megérkezni és megérkeztüknek nevezett rendező elnöknél ugyanaz nap bejelentetni kell, honnan azoknak egyleti költségen a verseny terére és visszaszállításáról Bartóky István rendező úr gondoskodand. A vasúti díj az illető gyáros által fedeztetik. Az idegen vendégek tájékozás és elszállásolás végett a városházán Udvardy János rendező úrhoz forduljanak.
(Békés, 1871. június 15., III. évf. 48. szám)

Kombinált kaszáló és aratógép (Forrás: Révai nagy lexikona)
 

Műkedvelő-előadás

Derék műkedvelőink fáradhatlan buzgalmának köszönhető, hogy nálunk a jótékony célú színielőadások még mindig tartanak: hogy míg a jóra, szépre fogékony közönség nemes szórakozás mellett nem mindennapi élvezetben részesül, addig lassanként gyűlnek a cseppek, és telik a hordó; vagy érthetőbben szólva, egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy lesz, ha nem is díszes palotája, mint aminőnek tulajdonképpen lenni kellene, de szerény házikója, oltára a nőnevelésnek B.-Csabán. Szilárd meggyőződésünkből merjük állítani, hogy azon esetre, ha B.-Csabán a legnépszerűbb, legszentebb szándék megvalósul, akkor annak kivitele körül tiszteletre méltó ifjainknak nem csekély érdeme leend. Koszorút, az elismerés, a méltánylás legszebb virágiból szőtt koszorút az ilyen fiatalságnak!
A május 29-i előadást leginkább két szempontból tartjuk mi ragyogóan sikerültnek. Először a szabatos, összhangzó játék miatt, mely a kedélyre oly vidítólag, oly képzőleg hatott, másodszor a nevezetes anyagi haszonért, mely a leendő polgári leányiskola alaptőkéjét majd 200 forinttal gyarapította. Az első tisztán műkedvelőink érdeme, a másik a közönségé; azon közönségé, mely mintha a Szentlélek szállta volna meg, összeseregelve helyből s a vidékről, zsúfolásig tölté meg a tágas színtermet. Jólesik lelkünknek most is visszaemlékezni arra a gyönyörű, válogatott népre, minőt csak nagy ritkán, kiváló eseteknél láthat együtt az ember.
Színre került ez alkalommal Szigethy József nemzeti színházi tag magyaros zamatú kétfelvonásos darabja, a Szerelem és örökség. A rendezéssel Vidovszky János úr újból remekelt. A darab végén, ékes koronául, táncmulatság következett. A tánchelyiséggé átalakított díszes kaszinói nagyterem egészen megtelt az erő, deliség, kellem és szépség felejthetetlen kedves alakjaival, kik vidám jókedvvel járták a fürge táncot mindaddig, míg a hajnal az ablakokat meg nem pirosította! Sok ily szép napot B.-Csabának!
(Békés, 1871. június 4., III. évf. 45. szám)

 

Tanácsadás

Dr. Ivánfy Endre, ki a delej- és hasonszenvi gyógymódok megállapítása és terjesztésében fáradozik, folyó május hó 1-én érkezett Csabára, hol mindaddig szándékozik tartózkodni, míg idült (krónikus) és idegbetegek tanácsait igénybe veszik. Látogatóinak eddigi száma 170-re megy, s eddigi 38 évi orvostudori gyakorlata ‒ melynek gyümölcseit egy nagyobb műben szándékozik a világ elé bocsátani ‒ elég kezességül szolgál arra nézve, hogy a hozzá folyamodó betegek körüli működését óhajtott siker koronázza.
(Békés, 1871. május 25., III. évf. 42. szám)

 

Dalverseny

A dalárda ügyét, úgy látszik, kezdik mind jobban felkarolni. A békési dalárda által megpendített eszme ‒ egy megyei dalverseny rendezése ‒ közeledik a valósuláshoz. E hó 30-án Csabán, a kaszinó helyiségében előleges tanácskozást fognak tartani, melyen az összes megyei dalárdák képviselve leendnek; itt állapítják aztán meg az éneklendő darabokat s a helyiséget. Mint már említők, dalárdánk ez ügyét egészen magáévá tette, képviselőit is megválasztá a tanácskozmányra, óhajtandó volna, hogy a többi dalkörök is hasonló eljárást követve igyekeznének minél több érdeklődést felkölteni úgy a közönség, mint a daltársak között, nehogy mint nálunk rendesen történni szokott, miképp az ügynek szép reményekre jogosító kezdete csakhamar füstbe megy.
(Békés, 1871. május 25., III. évf. 42. szám)

 

Kitüntetés

Dr. Szeberényi Gusztáv arcképe

A bécsi egyetem, az ottani protestáns teológiai osztály félszázados ünnepe alkalmával, mely f. év április 25-én tartatott, nagytiszteletű Szeberényi Gusztáv b.-csabai ev. lelkész és békési esperes urat a hittani irodalom terén szerzett érdemei folytán hittani tudori (theologiae doctor) oklevéllel tisztelte meg. Mennél ritkábbak az ily, csak igen kiváló férfiaknak tiszteletből juttatni szokott kitüntetések, annál inkább örvendünk, hogy e kitüntetés megyénk egyik jeles fiát érte.
(Békés, 1871. május 18., III. évf. 40. szám)

Kapcsolódó irodalom:

Demmel József: A kettős identitás ára : a békéscsabai Szeberényi Gusztáv és a nemzetiségi kérdés a 19. századi evangélikus egyházban. Békéscsaba : Országos Szlovák Önkormányzat Kutatóintézete, 2014.

Emléklapok. Kegyelete jeléül kiad. a bányai ág. hitv. ev. egyházkerület néhai Szeberényi Gusztáv szeretett püspökének emlékére ; szerk. Händel Vilmos. Budapest : Hornyánszky, 1890.

Szeberényi Gusztáv Adolf: Néhai Szeberényi János ág. hitv. evang. püspök vezérfonala a konfirmálandók oktatásában. 6. kiad. Budapest : Hornyánszky ny., 1899.

Szeberényi Gusztáv Adolf: Szeberényi Gusztáv Adolf írásaiból. Békéscsaba : Békéscsabai Evangélikus Egyházközs., 2012.