Követválasztás

Csabán választották meg az első követet Magyarországban Kemény Mihály személyében. Vidovszky János választási elnök beszéde után a törvény szabta jelölési fél óra alatt csak egy jelölt neveztetvén meg, a választás befejeztetett Kemény éljenzésével, aki zeneszó mellett hozatván a városházára mint a választás színhelyére, hol a szép számmal egybegyűlt választópolgárok bizodalmát lelkes szavakban köszönte meg. Kilenckor már vége volt mindennek, a polgárok csendesen szétoszlottak, és a kortesek bosszankodtak, hogy legalább nem lármázhattak, ha a közlakoma elmaradt. No de aztán szombaton csak kijutott ebből is egy kevés.
(Békés, 1875. július 13., IV. évf. 27. szám)

 

Március 15.

Március 15-ét megyénk több városában megünnepelték. Csabán a polgári körben mintegy 100 vendég volt jelen a kedélyes vacsoránál, melynek vége felé Vilim János ügyvéd kezdte meg a hazafias felköszöntések sorát; követték őt Haan Albert, Juhász Ferenc, Fábry Károly ügyvéd, Fábry János, Vidovszky János és Áchim János, akik az 1848-ban diadalra jutott eszmékről és ezek képviselőiért ürítettek poharat. Végül üdvözlő távirat menesztetett Kossuth Lajoshoz.
(Békés, 1875. március 21., IV. évf. 12. szám)

Kossuth 1848-ban
Forrás: Vasárnapi Ujság, 39. évf. 38. szám (1892) 647. p.
 

Korcsolyázó egylet

B.-Csabán is alakult korcsolyázó egylet, melynek elnökéül Vidovszky János, igazgatójául Omaszta Gyula, pénztárnokául Rajner Béla választatott meg. • A magántársulat ünnepélyes megnyitását a vasúti pályaudvar előtti tón tartotta, zene- és dobszó mellett, az arra elkészített jégen, számos néző és sok hölgy részvétele mellett. • Hogy minden társulati egyesülés élénkítőleg hat a társadalomra, azt a b.-csabai korcsolyázó egylet is fényesen bizonyítja. Vasárnap csak úgy hemzsegtek az utcák a kíváncsi gyalogosok és csengettyűs szánon járóktól, kik kisiettek a gyönyörű szép téli nap fényében korcsolyázók evolúcióit a vasút előtti tón megszemlélni, a vasárnap délután rendesen kihalt vasúti étterem pedig telve volt a korcsolyázás után ott uzsonnázók sokaságától.
(Békésmegyei Közlöny, 1875. január 3., II. évf. 1. szám; 1875. január 7., II. évf. 2. szám; 1875. január 14., II. évf. 4. szám)

A városligeti jégpályáról
Forrás: Vasárnapi Ujság, 46. évf. 2. szám (1899) 28. p.
 

Műkedvelő-előadás

Derék műkedvelőink fáradhatlan buzgalmának köszönhető, hogy nálunk a jótékony célú színielőadások még mindig tartanak: hogy míg a jóra, szépre fogékony közönség nemes szórakozás mellett nem mindennapi élvezetben részesül, addig lassanként gyűlnek a cseppek, és telik a hordó; vagy érthetőbben szólva, egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy lesz, ha nem is díszes palotája, mint aminőnek tulajdonképpen lenni kellene, de szerény házikója, oltára a nőnevelésnek B.-Csabán. Szilárd meggyőződésünkből merjük állítani, hogy azon esetre, ha B.-Csabán a legnépszerűbb, legszentebb szándék megvalósul, akkor annak kivitele körül tiszteletre méltó ifjainknak nem csekély érdeme leend. Koszorút, az elismerés, a méltánylás legszebb virágiból szőtt koszorút az ilyen fiatalságnak!
A május 29-i előadást leginkább két szempontból tartjuk mi ragyogóan sikerültnek. Először a szabatos, összhangzó játék miatt, mely a kedélyre oly vidítólag, oly képzőleg hatott, másodszor a nevezetes anyagi haszonért, mely a leendő polgári leányiskola alaptőkéjét majd 200 forinttal gyarapította. Az első tisztán műkedvelőink érdeme, a másik a közönségé; azon közönségé, mely mintha a Szentlélek szállta volna meg, összeseregelve helyből s a vidékről, zsúfolásig tölté meg a tágas színtermet. Jólesik lelkünknek most is visszaemlékezni arra a gyönyörű, válogatott népre, minőt csak nagy ritkán, kiváló eseteknél láthat együtt az ember.
Színre került ez alkalommal Szigethy József nemzeti színházi tag magyaros zamatú kétfelvonásos darabja, a Szerelem és örökség. A rendezéssel Vidovszky János úr újból remekelt. A darab végén, ékes koronául, táncmulatság következett. A tánchelyiséggé átalakított díszes kaszinói nagyterem egészen megtelt az erő, deliség, kellem és szépség felejthetetlen kedves alakjaival, kik vidám jókedvvel járták a fürge táncot mindaddig, míg a hajnal az ablakokat meg nem pirosította! Sok ily szép napot B.-Csabának!
(Békés, 1871. június 4., III. évf. 45. szám)