színtársulat – Csabai szemelvények

Szomorú

Esténként egész népvándorlás vonul a nagytemplom terére, kisebb és nagyobb székeket cipelve az ott elkerített helyhez, hogy az akrobaták mutatványait megbámulja. Belül a finomabb közönség élvezi a hajmeresztő látványt, és gyönyörködik abban, mint forog veszélyben embertársa élte; visszafojtott lélegzettel lesi az akrobata borzasztó ugrásait, és elhiteti magával, hogy mulat. Hát még a külső publikum! Százával tódulnak a kerítéshez, a székeket oda állítják, és mint egy nagy páholyból, áhítattal nézik végig az előadást. El sem fér a nagy közönség bent és a kerítés körül; de néhány atyafi gondoskodik arról, hogy még többen részesülhessenek a műélvezetben. Néhány szénásszekér odaáll a kerítés mellé, s pár pillanat múlva el vannak azok lepve magas publikummal, mely még a bent ülő finomabb közönséget is lenézi… Mikor pedig egy jó színtársulat üti fel itt tanyáját, ritkán lát telt házat. — Elég szomorú ez.
(Békésmegyei Közlöny, 1880. augusztus 8., VII. évf. 152. szám)

Műkedvelő színtársulat

B.-Csabán műkedvelő színtársulat alakult, melynek elnökéül egyhangúlag a lelkes dr. Molnár Antal választatott meg. A rendezőséget Fejér Béla, a technikai rész vezetését Launer Károly volt szíves elvállalni, s így teljes jogunk van remélleni a sikert.
(Békés, 1875. február 28., IV. évf. 9. szám)

Kapcsolódó irodalom:

• Gál Zsuzsanna: Fejezetek a Békés megyei színjátszás történetéből. Békéscsaba : Békés Megyei Kvt., 2002.
• Hét évtized a békéscsabai színészet múltjából, 1875–1944. vál., sajtó alá rend. és jegyz. ell.: Papp János. Békéscsaba : RFG és Nyomdaip. Szakközépisk. : Vár. Tcs., 1980.
• Papp János: A békéscsabai műkedvelő színjátszás története, 1845–1944. Békéscsaba : Munkácsy Mihály Emlékház, 1996.

Itt van ő, a dicső

Itt van Csabán Sidoli uram, lovardájával. Az a híres signore direttore, ki nem átallotta a magyarokat N.-Kanizsán gúny tárgyává tenni. Megelégedéssel mondhatjuk, hogy, úgy látszik, nálunk lejárta magát, mert előadásait nemigen látogatják, hanem intelligenciánk inkább Szegedi színtársulatát pártolja, minek annál is inkább örülünk, mert valóban megérdemli a pártolást mind igyekezete, mind tagjainak jó viselete által.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. június 7., I. évf. 19. szám)

Színészek

Szegedi Mihály színtársulata ‒ összesen körülbelül 36 tag ‒ szerdán délután érkezett Csabára. Ma kezdik előadásaikat a Fiumében. Adatik a Strike eredeti színmű; ha a csabai színházlátogató rendes közönség magasabb műigényeinek megfelelni iparkodik a társulat, akkor bizonyosan jó dolga lesz itt.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. április 19., I. évf. 12. szám)

Kapcsolódó irodalom:

Magyar színművészeti lexikon : a magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk.: Erdődi Jenő és Kürthy Emil anyagának felhasználásával Schöpflin Aladár. Budapest : Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, 1929–1931. – 4 db

Lovarda

Csabán nemcsak színtársulat működik, de valószínűleg annak rovására lovarda is, mint halljuk, a lovardának szép jövedelmei vannak. Hogy a színtársulatnak Egressy Ákos mily jövedelmeket csinált, arról nincs még tudomásunk. Mi a nagy terjedelmű kisvárosi Csabán elégnek tartunk a művészetből egyfélét egyszerre, kivált a jelenlegi pénzszűk világban, és a lovarda engedélyezését ‒ ha megtagadható volt ‒ nem helyeselhetjük.
(Békés, 1873. március 30., II. évf. 13. szám)

Csabai újdonságok

— Színielőadások. Csóka Sándor színtársulata, mely a múlt év végén városunkban kitűnő pártolásnak örvendett, május hó 1-én kezdi meg előadásait. Az ügybuzgó igazgató társulatát karmesterrel és operettszemélyzettel gyarapítá. Bízunk közönségünknek iránta tanúsítandó részvétében.
— Ünnepély. Az új városházának alapköve e hó 13-án tétetett le, délelőtt 10 órakor mozsárlövések hirdeték az ünnepély kezdetét, majd a csabai első zenekar a Rákóczi-indulót kezdé meg, mely után nt. Haan Lajos ev. lelkész úr tót, Szemián Sámuel főjegyző úr pedig magyar nyelven tartottak alkalmi beszédeket, úgyszinte Petrovszky csabai bíró, Urszinyi Andor és Fábry János urak is. A Szózat és Himnusz zenéje, éljenzés és mozsárdurrogás között az ünnepély fél 12 órakor ért véget.
— Új divat. A helybeli, csak fúvó hangszerekkel ellátott zenekarunk, ruházatában új divatot kezdett; ugyanis hogy a többi zenetársulatoktól megkülönböztetve legyenek, egész magyar egyenruhát készítettek. Az egyenruha: sötétszürke magyar nadrág veres zsinórral, sötétkék huszárka, gallérján ezüstös paszománttal, fejükön szürke sipka, a prímásnak gallérján trombitajelvény. Feltámadáskor és húsvét első napján a katolikus templomban az isteni tisztelet zenéjük kíséretében tartatott meg.
(Békés, 1872. április, I. évf.)

Dicsérő sorok

Csabáról dicsérő sorokat vettünk, Csóka Sándor ott működött színtársulatáról. Különösen Csókáné, Szabóné, Könyves és Szabó vannak kiemelve, mint akik a f. hó 17-én tartott utolsó előadáson, A peleskei nótáriusban dicséretre méltóan feleltek meg szerepeiknek. A tudósító felemlíti levelében, hogy „sajnálva válnak meg kedves színészeiktől, kik a közönség tetszését és pártfogását nyerték meg; de remélik, hogy húsvétra ismét visszatérnek Csabára.” — Ugyancsak Csabán közelebb Fátyol Károly és fia Lajos gordonkások adtak hangversenyt a kaszinó termében. A műsor közül különösen a Havasi kürt, Bihari ábránd és Erdélyi román dal részesültek nagy tetszésben.
(Békés, 1871. december 24., III. évf. 103. szám)

Kapcsolódó irodalom:

Gál Zsuzsanna: Fejezetek a Békés megyei színjátszás történetéből. Békéscsaba : Békés Megyei Kvt., 2002.

Hét évtized a békéscsabai színészet múltjából, 1875–1944. vál., sajtó alá rend. és jegyz. ell.: Papp János. Békéscsaba : RFG és Nyomdaip. Szakközépisk. : Vár. Tcs., 1980.

Papp János: A békéscsabai műkedvelő színjátszás története, 1845–1944. Békéscsaba : Munkácsy Mihály Emlékház, 1996.

Papp János: A békéscsabai színészet története. Békéscsaba : Vár. Tcs., 1961–1967.

Színház

Csabai szomszédaink ma egy borzasztóan szépséges eseménynek néznek elébe, ugyanis az ott működő színtársulat a karácsonyi éjt két héttel előbbre csapván, őket ma a Sírásó, vagy lelkek járása karácson rémes éjszakáján című „nagyszerű, tüneményes, látványos varázsrajzolattal“ fogja meglepni, melynek „foglalatja“ a színlap szerint a következő: „A színpad körülkerített havas temetőt ábrázol, háttérben a sírásó kunyhója látszik. A hold homályosan világít a felhőfoszlányokon keresztül, hó és zúzmara esik, és folyvást fú az északi szél; a sírdombok fagyos hóval fedve. Midőn a kriptai kápolnaóra 12-t kong, minden kongásra egy-egy égi jegy (planéta) vonul át a színen. A hideg érzékű és elfásult keblű sírásó sírgödör ásáshozi készületekor a rémkirály intésére megjelennek kísérőrémei, úm. levegőben járó tűzokádó kígyók, emberi nagyságú csontváz, halálkoponyát ragadó vadfarkas és tüzes vaddisznó, fehér szellemek, imaszerű áhítatos dallam a kápolnában s azok csendes átvonulása görögtűzfény közepette. Majd a rémkirály intésére, ki maga is fehér márványszoborrá varázsolódik mintegy bűvös vesszőtől illetve, a színpad tündércsarnokká változik, a sírkövek kárpittá és virágos oszlopokká változnak, hol a fiatalság életnyara és késő vénség természethűn láthatók bíborvörös római fénynél.“ ‒ Ebből aztán nem hiányzik más, mint a „bugyogó forrás“ és a „pusztában bolyongó szomjas vándor.“ ‒ Szívünkből óhajtjuk, hogy e társulatot valahogy még meg nem nyílt vasutunk körünkbe ne röpítse, mert arról, hogy e feneketlen útban kocsin nem jöhetnek hozzánk, biztosítva hisszük magunkat.
(Békés, 1870. december 11., II. évf. 50. szám)