Öngyilkosság

Szorult szívvel vesszük kezünkbe tollunkat, hogy e szomorú eseményt leírjuk, mely Csabát és egész Békés megyét megrendíté. Reök István b.-csabai kir. közjegyző, megyei nyilvános életünk egyik fáradhatlan bajnoka, a Békésmegyei Közlöny ez év elején volt szerkesztője, Munkácsy Mihály híres festő hazánkfiának nagybátyja, f. hó 9-én reggel halva találtatott a Körös-parton, nem messze a várostól. Dupla csövű fegyverrel lőtt kétszer magára, egyszer oldalbordájára, egyszer szájába, és nem halt meg, sőt volt annyi ereje, hogy a puskát egy fához támaszthatá, kalapját a puska csövére illetsztehé, és a Körösbe vesse magát, hol a keresett halált megtalálta. Öngyilkosságának oka nem tudatik, de minthogy legkisebb fiúgyermekét, kit gyöngéden szeretett, két nappal tette előtt temették: ezt kell legközvetlenebb oknak tartani, mely őt e rémítő lépésre bírta. Temetése kedden 5 órakor ment végbe, a gyászbeszédet dr. Szeberényi Gusztáv szuperintendens tartá.
(Békésmegyei Közlöny, 1877. július 12., IV. évf. 55. szám)

Reök István
Forrás: Czeglédi Imre: Munkácsy ősei és rokonsága. Utánny. Békéscsaba : Békés Megyei Múzeumok Ig., 2007. 91. p.
 

Nincs szabad fürdés

A múlt napok roppant forrósága Csabán több parasztot és több gyermeket arra indított, hogy more patrio nyilvánosan, Ádám öltözékében a Körös habjaiban enyhülést keressenek. A hatóság azonban, igen helyesen, részint közerkölcsi, részint rendőri szempontokból ezen privát passziójuknak egyszer s mindenkorra elejét vette, és a fürdőket az erre különösen kijelölt félreeső és biztos helyekre utasította.
(Békésmegyei Közlöny, 1876. április 27., III. évf. 34. szám)

 

Veszély

Csabán a Körösön, hol a jégbe kivágott lyukakban 100-ával állanak a parasztasszonyok fehérneműket mosva, tegnap délelőtt egy ilyen mosóleány beleesett ilyen lyukakon keresztül a Körösbe; egy legény segítségére sietett, de ez is szerencsés volt utána zuhanni, és egy hasonló hideg zuhanyt venni; most vagy nyolcan mentek oda, és egyik a másikba kapaszkodva „egyesült erővel” sikerült nekik kihúzni az áldozatokat. A legény bundáját felvevén tovább-ballagott, a leány pedig tovább folytatta más helyen a mosást, mintha mi sem történt volna!
(Békésmegyei Közlöny, 1876. február 20., III. évf. 15. szám)

Mosó asszonyok
Forrás: Vasárnapi Ujság, 1863
 

Figyelmeztetés

Arról értesültünk, hogy a csabai közönség nagy része egész búcsújárást tart a Körös tisztátalan vizében, s a fürdésre leginkább a békési híd melletti mély örvényt látogatja. Ami a szabadbani fürdés kellemetességét illeti, az ellen nekünk nincs kifogásunk, mindazonáltal nem tartjuk feleslegesnek fürdőközönségünket figyelmeztetni aziránt, hogy ha már annyira kielégítőnek tartják is a szabad ég alatti lubickolást, legalább óvakodjanak a békési híd melletti mély örvényben fürdeni, mert naponta ritka eset, hogy egy-egy fuldoklót ne mentsenek meg ‒ köztük jó úszót is ‒ a vízbehalástól.
(Békésmegyei Közlöny, 1875. augusztus 26., II. évf. 68. szám)

 

Borzaszó por a főtéren

A csabai szerdai és szombati hetivásárokon a főtéren rémséges sok piszok szokott az élénk forgalom folytán összehalmozódni, valóságos öröm tehát nézni, mily szépen seperteti össze mindjárt a hetivásár után az elöljáróság a tömérdek szemetet úgy, hogy másnap alig van nyoma. De nincs öröm üröm nélkül. Ez az ürömcsepp pedig, mely a seprés örömpohara közé vegyül, nem más, mint a borzasztó por, mely ilyenkor az utcákon járó-kelőket invesztigálja. Nem lehetne egy kis jóakarattal ezen is segíteni, s nem lehetne egyáltalán tisztasági és egészségügyi szempontból határozatilag kimondani, hogy a csabai közforgalom gyúpontja, a főtér, minden héten legalábbis kétszer volna öntöztetetendő? Víz van elég, ott van a Körös a városháza háta mögött, a hátsó kapu előtt; egypár kocsi, ló és hordó is akad még talán!
(Békésmegyei Közlöny, 1875. augusztus 19., II. évf. 66. szám)

 

Fürdési tilalom

E héten Csabán hét ember fúlt be két nap alatt az elzáratás által nagyon megáradt Körösbe. Az illető közeg erélyesen intézkedett a baj ismétlésének megakadályozására, eltiltván egyelőre végképp a fürdést, mely tilalom tiszteletben tartására az ottani pandúrok erélyesen vigyáznak. Jobb késő, mint ‒ soha!
(Békésmegyei Közlöny, 1874. augusztus 9., I. évf. 28. szám)