Címke: tánc

Derék műkedvelőink fáradhatlan buzgalmának köszönhető, hogy nálunk a jótékony célú színielőadások még mindig tartanak: hogy míg a jóra, szépre fogékony közönség nemes szórakozás mellett nem mindennapi élvezetben részesül, addig lassanként gyűlnek a cseppek, és telik a hordó; vagy érthetőbben szólva, egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy lesz, ha nem is díszes palotája, mint aminőnek tulajdonképpen lenni kellene, de szerény házikója, oltára a nőnevelésnek B.-Csabán. Szilárd meggyőződésünkből merjük állítani, hogy azon esetre, ha B.-Csabán a legnépszerűbb, legszentebb szándék megvalósul, akkor annak kivitele körül tiszteletre méltó ifjainknak nem csekély érdeme leend. Koszorút, az elismerés, a méltánylás legszebb virágiból szőtt koszorút az ilyen fiatalságnak!
A május 29-i előadást leginkább két szempontból tartjuk mi ragyogóan sikerültnek. Először a szabatos, összhangzó játék miatt, mely a kedélyre oly vidítólag, oly képzőleg hatott, másodszor a nevezetes anyagi haszonért, mely a leendő polgári leányiskola alaptőkéjét majd 200 forinttal gyarapította. Az első tisztán műkedvelőink érdeme, a másik a közönségé; azon közönségé, mely mintha a Szentlélek szállta volna meg, összeseregelve helyből s a vidékről, zsúfolásig tölté meg a tágas színtermet. Jólesik lelkünknek most is visszaemlékezni arra a gyönyörű, válogatott népre, minőt csak nagy ritkán, kiváló eseteknél láthat együtt az ember.
Színre került ez alkalommal Szigethy József nemzeti színházi tag magyaros zamatú kétfelvonásos darabja, a Szerelem és örökség. A rendezéssel Vidovszky János úr újból remekelt. A darab végén, ékes koronául, táncmulatság következett. A tánchelyiséggé átalakított díszes kaszinói nagyterem egészen megtelt az erő, deliség, kellem és szépség felejthetetlen kedves alakjaival, kik vidám jókedvvel járták a fürge táncot mindaddig, míg a hajnal az ablakokat meg nem pirosította! Sok ily szép napot B.-Csabának!
(Békés, 1871. június 4., III. évf. 45. szám)