— Színielőadások. Csóka Sándor színtársulata, mely a múlt év végén városunkban kitűnő pártolásnak örvendett, május hó 1-én kezdi meg előadásait. Az ügybuzgó igazgató társulatát karmesterrel és operettszemélyzettel gyarapítá. Bízunk közönségünknek iránta tanúsítandó részvétében. — Ünnepély. Az új városházának alapköve e hó 13-án tétetett le, délelőtt 10 órakor mozsárlövések hirdeték az ünnepély kezdetét, majd a csabai első zenekar a Rákóczi-indulót kezdé meg, mely után nt. Haan Lajos ev. lelkész úr tót, Szemián Sámuel főjegyző úr pedig magyar nyelven tartottak alkalmi beszédeket, úgyszinte Petrovszky csabai bíró, Urszinyi Andor és Fábry János urak is. A Szózat és Himnusz zenéje, éljenzés és mozsárdurrogás között az ünnepély fél 12 órakor ért véget. — Új divat. A helybeli, csak fúvó hangszerekkel ellátott zenekarunk, ruházatában új divatot kezdett; ugyanis hogy a többi zenetársulatoktól megkülönböztetve legyenek, egész magyar egyenruhát készítettek. Az egyenruha: sötétszürke magyar nadrág veres zsinórral, sötétkék huszárka, gallérján ezüstös paszománttal, fejükön szürke sipka, a prímásnak gallérján trombitajelvény. Feltámadáskor és húsvét első napján a katolikus templomban az isteni tisztelet zenéjük kíséretében tartatott meg. (Békés, 1872. április, I. évf.)
Csabáról dicsérő sorokat vettünk, Csóka Sándor ott működött színtársulatáról. Különösen Csókáné, Szabóné, Könyves és Szabó vannak kiemelve, mint akik a f. hó 17-én tartott utolsó előadáson, A peleskei nótáriusban dicséretre méltóan feleltek meg szerepeiknek. A tudósító felemlíti levelében, hogy „sajnálva válnak meg kedves színészeiktől, kik a közönség tetszését és pártfogását nyerték meg; de remélik, hogy húsvétra ismét visszatérnek Csabára.” — Ugyancsak Csabán közelebb Fátyol Károly és fia Lajos gordonkások adtak hangversenyt a kaszinó termében. A műsor közül különösen a Havasi kürt, Bihari ábránd és Erdélyi román dal részesültek nagy tetszésben. (Békés, 1871. december 24., III. évf. 103. szám)
Kapcsolódó irodalom:
Gál Zsuzsanna: Fejezetek a Békés megyei színjátszás történetéből. Békéscsaba : Békés Megyei Kvt., 2002.
Hét évtized a békéscsabai színészet múltjából, 1875–1944. vál., sajtó alá rend. és jegyz. ell.: Papp János. Békéscsaba : RFG és Nyomdaip. Szakközépisk. : Vár. Tcs., 1980.
Papp János: A békéscsabai műkedvelő színjátszás története, 1845–1944. Békéscsaba : Munkácsy Mihály Emlékház, 1996.
Papp János: A békéscsabai színészet története. Békéscsaba : Vár. Tcs., 1961–1967.
Csabáról egy névtelen levelet kaptunk, melynek írója hosszasan panaszolja, hogy az ottani római katolikus kántor lakháza oly rozzant állapotban van, hogy összeomlása várható. E ház fala a nedvességtől annyira át és át van járva, hogy a szobák festése színüket is elveszíték, s általában a kántor helyzete lakása tekintetében egy cseppet sem irigylendő. Tudósító meleg szavakban fordul Csaba város 5000-nyi katolikus lakosságához, s figyelmeztetőleg kéri őket, hogy a szegény kántor sorsa iránt több méltányossággal viseltessék. (Békés, 1871. december 9., III. évf. 97. szám)
(R.) Csaba két országos vasút metszőpontja; Csaba, Fiume, Erdély, a Bánát, Pest. Csaba maholnap Miskolc felé a bányavárosokkal, Galíciával is egyenes vasúti összeköttetésbe lép. Csabával egyenes vasúti összeköttetésben van a megyebeli községek közül Kétegyháza, Orosháza, Berény, Gyoma, csaknem ilyenben Endrőd, Tarcsa. Békés hozzá van legközelebb, nemsokára ez is és a Sárrét vele egyenes vasúti összeköttetésben lesz. Csaba a tiszai búzát termő vidékből tetemes háttért bír, míg Gyulának háttere Bihar; hogy mit tart a vasúti társaság Csaba és Gyula felől, mutatja a kettőnek indóháza: a csabai egy város a gyulaihoz képest. Aztán Gyula lapályokkal van körülvéve, terjeszkedésre kevésbé alkalmas, míg ellenben Csaba magasabb fekvésű, minden vízveszélytől távol esik, s levegője egészségesebb. Népe józan, takarékos, szorgalmas, munkaképes. Mármost hova telepszik a kereskedő: Gyulára-e, mely alatt vasút megy el, vagy Csabára, hol vasúti gócot talál; ott-e, honnan főproduktumunk, a legjobb búza távolabbra vagy ahonnan közelebbre esik; ott-e, honnan mindenfelé egy állomással távolabbra vagy ahol ugyanannyival közelebbre lesz? A megye közönsége hova megy szükségletét fedezni örömestebb: a megye szélére Gyulára, vagy Csabára…? Íme ezen eltagadhatlan nagy súlyú okokból van Csaba a közgazdászati megye központjául dezignálva, s mert így, kell, hogy ezen missziójában, saját jól felfogott érdekében a politikai megye is avval támogassa, hogy székhelyét Csabára áttegye, annyival inkább, mert mindenkinek, akit ügye-baja a székhelyre menni kényszeríti, e székhelyet Csabán közelebb éri. Aztán a megye bizottmánya ma 410 tagból áll, nem csupa tisztviselőből s néhány módos úrból, mint ezelőtt; csak ezen 410 tagú testület mennyivel több időt s pénzt áldoz menvén Gyulára ahhoz képest, ha Csabára menne! Ezekben azt tartom, eléggé bebizonyítottam, hogy a megye központjául nem Gyula, hanem Csaba van az új viszonyok által kijelölve. Eddig is bizony nem egyébért volt Gyula a megyének székhelye, mintha erre legalkalmasabb lett volna, hanem mert régente az akkori viszonyok ezt így hozták magukkal. De az idők s viszonyok tetemesen átalakultak. Gyula fenntarthatja magát a jövőben is, sőt óhajtom, hogy gyarapodjék, de Csaba rövid idő alatt őt messzi túlszárnyalandja, és ha a megye a változott viszonyokat figyelemre nem méltatva, székét továbbra is Gyulán hagyná, és nem sietne annak áttételével természetes központját gyámolítani, ezzel saját érdekei ellen a legvastagabb hibát követné el. Gyula azonban vigasztalódjék, el ne kedvetlenedjék azért, amin segíteni úgysem lehet; hogy csak újabb példákra utaljak, ott van Pisa, Genova, Velence stb. hajdan mind hatalmas, gazdag városok, mégse bírtak a változott közgazdászati viszonyokkal megmérkőzni. Gyula sokkal szerényebb állást foglal el, hogysem az új korral, ama nagy városokéhoz hasonló hanyatlást kellene tapasztalnia. (Békés, 1871. október 1., III. évf. 79. szám)
Az újabb időben bennünket, Békés megyeieket, saját nézetáramlat lepett meg. Gyakorlati nemzet akarunk lenni még ott is, hol pedig a célba vett törekvés minden mást, csak nem gyakorlati nézőpontot árul el. Szétnézünk magunk körül, s azt vesszük észre, hogy jóformán semmink nincs, mit e megye mint büszkesége méltó tárgyát mutathatná fel, ami van, az annyira szétforgácsolva és szét van szórva, hogy éppen e szétszórtságánál fogva elenyészik, s elveszti imponáló hatását. Szétnézünk, s azt vesszük észre, hogy megyénknek nincsen egy erős központja, honnan valódi tudományosság, műveltség és haladás sugarai lövellve ki, jótékony fényt és meleget árasztanának a megye többi városai és községeire. A Békés augusztus 28-i számában (R.) úr e központot Csabában találja fel, Csabának jósolja egy életerős megyei központ fényes jövőjét, mint különben is oly városnak, mely a megyének nem oly excentrikus középpontja, mint Gyula. Ez eszme egyébiránt nem új, régibb korból veszi eredetét e mozgalom, s a legújabb időben is történt egy sikertelen kísérlet a megye középpontját a megyei törvényszék előleges áthelyezésével apránként Csabára szivárogtatni át. Míg Csabának mint a megye leendő középpontjának akadtak szószólói, addig Gyula hallgatott, érezte, hogy Csabának van felette egy el nem vitázható előnye, s ez előny nyomasztó hatása alatt várta, hogy mikor fog megfosztatni azon előnyöktől, melyekkel még jelenleg mint a megye középpontja bír. Ma már azonban Gyula érdekében is merünk emelni szót, mert ez előnye Csabának már megszűnt. Több 15 événél, hogy Csaba a világgali könnyebb közlekedés előnyében részesül; ki bírta-e zsákmányolni ezen előnyét oly mérvben, mint azt kizsákmányolhatá vala; emelkedett-e különösen ipara s a lendület, melyet kereskedelme nyert. Szaporodott-e azon jóravaló elem, mely más nagyobb városokban a tőkepénzesek és iparosokból álló bourgeoisies-t képezi, vagy pedig ott áll hol állott, ti., hogy lakosságát egy különben tiszteletre méltó, de számra nézve, s különösen a lakossághoz viszonyított számra nézve, csaknem elenyészőleg csekély értelmiség s emellett csak nem kizárólag földműveléssel foglalkozó nagy tömeg alkotja. Mennyivel másképp áll ez Gyulán. Nem is említvén az értelmiségi s más egyéb osztályok sokkal kedvezőbb arányát, Gyulának igen erős iparos és kereskedői osztálya van, mely mintegy közbeékelt jótékony elem szerepel, melyre támaszkodni lehet; ipara, kereskedelme fejlettebb, egyes árucikkeivel messzi kereskedik, s általában több úgy köz-, mint magánkomfort tűnik fel a vizsgáló előtt már első tekintetre. Miután pedig egy életerős megyei központul szolgáló városban kell, hogy mindezen elemek fellelhetők legyenek, egyszerűen következik, hogy Csabán ez elemeket még előbb teremteni kell, melyek Gyulán már megvannak, s hogy ennélfogva Csaba nagyobb fáradsággal lenne a megye életerős középpontjává átalakítható, mint Gyula. (Békés, 1871. szeptember 7., III. évf. 72. szám)
A megye t. közönsége előtt tudva van, hogy Csabán 1868-ban három irányban mozdult volt meg a társulási törekvés, úm. egy takarékpénztári üzletkörrel kapcsolatos népbankot létesíteni, továbbá nagyobbszerű exportmalom és egy téglagyár létesítése érdekében. A pénzintézet létesült és gyarapszik azzal a különbséggel, hogy benne a főjelleg, a népbanki rész elejtetett, s most az már tisztán takarékpénztárrá alakult át, s nem helytelenül, mert a törzsbetétek tulajdonosai nem azon szegény osztálybeliek voltak, kiknél a garasonkénti tőkegyűjtés ösztönének ébresztése kívánatos. A másik két vállalat csírájában megfulladt. Mi okozta e halált, mielőtt élet lett volna, arról nyilvános szó eddig nem volt. A műmalom iránt Csabán nagy érdekeltség mutatkozott, s körülbelül 4000 részvény jegyeztetett elöljáróba is. A szomszéd nagybirtokosság közönyösen vette a dolgot, de Békés szintén szépen érdekelte magát, összesen 8-900 részvény lett a megyében jegyezve, ami 200 forintjával 160- 180.000 forint tőkét képviselt. Számítás szerint azonban a megyében 2000 részvénynek kellett volna elkelni, mellyel az alakulás megejtetvén, a többi 2000 részvény a nagyobb piacokon volt elárusítandó, mire a körülmények nem kis reményt nyújtottak. Mint minden nagyobb vállalatnak, úgy ennek is voltak ellenesei. Több ellenvetés tétetett ellene, hogy vidéken ily vállalat nem prosperálhat ‒ lásd a pesti malmok papírjait, és hasonlítsd össze velük a debreceni, miskolci, egri virágzó malmokat; hogy vidéken nincs hitel ‒ van mindenütt, ahol rendes vállalat van; hogy Csabán nincs tüzelő stb. A helybeli malom érdekeltjei is felkeltek, s hogy vagy vegyük meg azt a malmot ‒ jó drágán ‒, vagy mindent elkövetnek a műmalom ellen, ez volt alternatívájuk. Azonban jött a pénzkrízis, jött az 1869. rossz esztendő is ‒ azon kevesek, akik a gyűlésekre eljártak, csak mindenáron azon voltak, hogy a vállalattal hagyjunk fel. Fel is hagytunk vele, pedig 160-180.000 forinttal is lehetett volna valamit kezdeni. A téglagyári vállalat Csabán még nagyobb visszhangra talált. Azonban a tömeges aláírók azért-e, mert abbeli ‒ alaptalan ‒ reményükben, hogy akcióikat azonnal jó nyereséggel eladhatják, csalatkoztak, vagy más téves okból, mielőtt egyéb történt volna, minthogy közönséges módon néhány százezer tégla égetéséhez hozzáfogtunk, azonnal zajongani kezdtek, alaptalan gyanúsításokkal álltak elé, melyek ugyan a nagy többség által visszautasíttattak, de szintén jött a 69, pénzszűkén volt, a befizetésektől fáztak, és így a téglagyári vállalatot is még csírájában eltemettük. Ez a két kísérlet rövid históriája. A műmalmi ügyről nem szólunk, ily nagy vállalatra, bármily üdvös legyen az, ma a pénzviszonyok nem kedvezők. De annál sürgősebb volna Csabán a téglagyári ügy újrafelélesztése. Nincs előnyösebb helyzetű város a megyében, mint Csaba, s nincs, mely tégla, cserép dolgában annyira meg volna szorulva, amint ezt a csabaiak nagyon érzik. Tehát, qui perdidit numerum… (Aki elveszítette a játszmát… ‒ A szerk.) (Békés, 1871. augusztus 3., III. évf. 62. szám)
A Csabán megtartandó megyei dalárünnepélyről a Zenészeti lapok ezeket írja:
A Békés megyei vidéki dalárünnepély rendezőbizottsága már szétküldte meghívóit az ünnepélyre, mely f. év aug. 6-án délután 4 órakor fog megtartatni B.-Csabán az ottani Széchenyi ligetben a megyében felállítandó szeretetház javára. Az előadás estéjén a népkertben tartandó táncvigalom jövedelme szintén a fentebbi célra fog fordíttatni. A közös előadás műsora akként van véglegesen megállapítva: 1. Kölcsey: Himnusz Erkel Ferenctől, előadva az összes dalárdák által, zenekarkísérettel. 2. Lelkesedés dala Liszt Ferenctől, előadva a dalegyletek által. 3. Harcos imája Lachnertől, zenekarkísérettel, előadva az összes dalegyletek által. 4. Országos bordal Thern Károlytól, előadják az összes dalegyletek 5. Nemzeti zászló Huber Károlytól, zenekarkísérettel, előadva az összes dalegyletek által. Az összelőadásokban a következő Békés megyei dalegyletek vesznek részt, úm. a békési, csabai, gyulai, szarvasi, tárcsái és vésztői dalegyletek, melyek a közösen előadandó darabok után tetszés szerint választott kardalokat is fognak külön-külön előadni. A rendezőbizottság ez ünnepélyre meghívta az országos magyar daláregyesület központi ig. választmányának pest-budai és vidéki tagjait, továbbá a fővárosi dal- és zeneegyletek elnökeit és karnagyait s a fővárosi zenevilág kitűnőségeit, úgyszintén a sajtó és irodalom korifeusait. A testvérdalegyletek közül testületileg csak a megyével szomszédos megyék dalegyleteit hívta meg. Eme első vidéki dalárünnepély, mely e nemben első lesz a hazában, bizonyára legnagyobb részvétét fogja felkölteni nemcsak az illető megyének, hanem a szomszéd megyék és magának a fővárosnak is, honnan máris számosan készülnek abban részt venni. A lelkes békésieket illeti az elismerés és dicsőség, kik e téren mint ügybuzgó és kezdeményező úttörők lépnek ki a küzdőtérre, mely nekik bizonyára megillető babérokat is fog nyújtani. Az ünnepély zenészeti részében az Alexander ezred zenekara is közre fog működni. (Békés, 1871. július 27., III. évf. 60. szám)
Múlt számunk bezártakor vettük a szomorú hírt, mely az aggastyánt az élet legszebb pillanataiban ‒ midőn 50 éves munkálkodásának legszebb jutalma, a közelismerést élvezheté ‒ ragadta el szerettei s tisztelői köréből; e folyó hó 17-én ünnepelte a hálás egyház félszázados tanítói jubileumát. Vilim János június 19-én vénségi végelgyengülés következtében, boldog házassága 45., élete 72. évében hunyt el, június 20-án a Kastélyi temetőben helyezték végső nyugalomra. (Békés, 1871. június 25., III. évf. 51. szám)
A legszebb ünnep bizonyára egy köztiszteletben és szeretetben álló néptanító hivataloskodásának 50. évfordulója. Ilyet ült meg Csaba tegnap a városházán, az öreg Vilim János tiszteletére, ki 50 évi szolgálata elismeréséül közelebb érdemkeresztet kapott, s ez nap mondhatja magáról, hogy egy fél századon keresztül állt meg azon a pályán, mely a világon a legnehezebb. A messze környéken ismerik Vilim Jánost, de hogy is ne, midőn vagy 4000 családapát és családanyát nevelt, és van több oly tanítványa, kinek már nagyapja is tőle tanult. Hozzá nemcsak lelkiismeretes tanító, hanem a magánéletben is feddhetlen jellemű, és épp ezért oly köztiszteletben áll, hogy hivatkozhatni lehet rá, miképp a legszegényebb állásban is lehet nimbuszt szerezni. Vilim már 1841-ben egyike volt a legderekabb népnevelőknek, s az akkori Jelenkor kitüntető cikkel méltányolta érdemeit. Az iskolából minden jó irányba igyekszik hatni, s azon befolyást, melyet a közszeretet ruházott rá, sok téren igyekszik érvényesíteni. Így nem győzi eléggé ajánlani tanítványainak, hogy rajzolgassanak, mert az fejleszti az ízlést. Érdekes tudni, hogy Orlai Soma festészünk e derék tanító buzdításai folytán szerette meg a festészetet. Vilim iskolája egészen tele van aggatva tanítványai által rajzolt ábrákkal. Ezenkívül szenvedélyes gyümölcsfatenyésztő, a gyümölcsfa nemesítésére gyakorlatilag is oktatja tanítványait. A vidék többnyire tőle kapja az oltványokat. Mint pomológus már több ízben nyert jutalmat a Békés megyei gazdasági egyesülettől. Vilim fölül van a 70 éven, s Turóc megyéböl való, szegény, német ajkú szülőktől. A n.-károlyi evangélikus iskolában kezdte pályáját, akkor tanult meg magyarul is; majd a mezőberényi tanodában folytatta, hol mint a legjobb tanító évről évre kitüntetésekben részesült. 1842-ben hívták meg a csabai iskolába, mely hazánkban a legnépesebb evangélikus tanoda, itt működik azóta ernyedetlenül évenként vagy 200 ifjú szívét képezve. Minél több ily tanítót adjon isten hazánknak! (Békés, 1871. június 18., III. évf. 49. szám)
Kapcsolódó irodalom:
50 éves néptanítói jubileum B.-Csabán. In: Békés, 3. évf. 50. sz. 1871. június 22. 3. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
Gécs Béla: Wilim János (1800-1871). In: Heti Mérleg, 7. évf. 4.sz. 1997. január 23. 8. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
Gombos, Ján Evanjelicki ucitelia: Ján Wilim. In: Cabiansky Kalendár na rok 1991. Békéscsaba : Ev. Cirkev; M. Rada; Cabianska Org. Slovákov. 1990. 70. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 14. köt. Budapest : Hornyánszky, 1914. 1568-1569. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
Vilim János meghalt. In: Békés. 3. évf. 51. sz. 1871. június 25. 2. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
Wilim János-emlékkötet. szerk.: Sicz György. Békéscsaba : Békés Megyei Könyvtár, 2016. 72-95. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
Zsilinszky Mihály: Wilim János b.-csabai ev. tanító életrajza. Gyula : Dobay ny. 1871. 34. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
A Békés megyei gazdasági egylet f. év júl. 10-én B.-Csaba határán, mélt. özv. gr. Apponyi Zsófia sz.-miklósi birtokán kévekötő-, önlerakó- és kaszálógépversenyt rendez, melyre a hazai és külföldi gépgyáros és bizományos urak, úgyszinte az összes gazdaközönség ezennel meghívatnak. A versenyre bocsátandó gépeknek Sztraka György úrnál B.-Csabán f. év júl. 1-ig bejelentetni, a csabai vasútállomásnál júl. 7-ig megérkezni és megérkeztüknek nevezett rendező elnöknél ugyanaz nap bejelentetni kell, honnan azoknak egyleti költségen a verseny terére és visszaszállításáról Bartóky István rendező úr gondoskodand. A vasúti díj az illető gyáros által fedeztetik. Az idegen vendégek tájékozás és elszállásolás végett a városházán Udvardy János rendező úrhoz forduljanak. (Békés, 1871. június 15., III. évf. 48. szám)
Kombinált kaszáló és aratógép (Forrás: Révai nagy lexikona)
