Hangverseny

A csabai nőegylet által rendezett hangverseny a múlt szombaton oly nagy és oly válogatott szép közönséget vonzott ki a Széchenyi liget színkörébe, minőt a Részvét ünnepély óta nem láttunk Csabán. A város és a közel vidék művelt közönségének legnagyobb része együtt volt, áldozva egyfelől a jótékonyság oltárán, másfelől pedig kellemes műélvezetben részesülve. Mindkét cél el lett érve, mert míg a műkedvelői előadás értesülésünk szerint 200 forintnál nagyobb bruttó bevételt hozott a nőegyesületnek, addig a hangverseny minden egyes tétele ritka élvezetet nyújtott. A program maga elég változatos volt. Hallottunk kitűnő zongorajátékot, magán- és kettős dalt, két szavalást. A hangverseny utáni táncmulatság reggeli 4 óráig tartott folytonos jó kedv mellett.
(Békésmegyei Közlöny, 1881. augusztus 9., VIII. évf. 96. szám)

 

Hangverseny

Purcsi Jancsi b.-csabai jó hírű cigányzenekara vasárnap, folyó hó 12. este mutatá be a volt gabonacsarnok csinos termében újonnan betanult darabjait, melyek között különösen az Aida című opera a szép számmal megjelent közönség osztatlan tetszésében részesült. A Vigadó dísztermében nem lehetett a zenekarnak megtartani a tervezett sétahangversenyt, mert ez egy estére nagyon drága. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy kitűnő zenekarunk e hangversenyét igen kevés nő látogatta, pedig zene és nő nagyon megfér egymás mellett. Csak a kezdet nehéz. Ha egynéhány a jobb társasághoz tartozó nő megkezdeni jónak látná, követné őt több is.
(Békésmegyei Közlöny, 1879. október 14., VI. évf. 109. szám)

Purcsi Jancsi fellépés
Forrás: Békésmegyei Közlöny, 6. évf. 106. szám (1879. október 7.) 1. p.
 

Svéd hölgyek hangversenye

A Wildeberg Hilda (I. szoprán), Aberg Amy (II. szoprán), Petterson Maria (I. alt) és Söderlund Vilma (II. alt) alkotta svéd hölgynégyes, akik a stockholmi kir. zenede tagjai, december 12-én, kedden este tartá B.-Csabán a városháza dísztermében hangversenyét. A ritka élvezetű előadásra, melyet a technikai kivitel szabatossága, a rendkívüli, orgonaszerű harmónia jellemez leginkább, Békés megye színe-java sereglett össze, és egyetlen hely sem volt üres. Ha nekünk okunk van megelégedve lenni a műélvezettel, melyet a svéd hölgyek nyújtottak, ők sem panaszkodhatnak, mert bizonyára 400 forint tiszta jövedelmük maradt. Két magyar dalt is énekeltek, csodálatra méltó érzéssel, és mondhatjuk, hogy a magyar népdal ily művészettel előadva nagyon megállja helyét a svéd és norvég népdalok mellett. Svéd- és Norvégországban bizonyosan úgy tetszenének, mint nekünk a maga nemében szinte eredeti idegen dalok.
(Békésmegyei Közlöny, 1876. december 14., III. évf. 100. szám)

Pavilon Stockholmban
Forrás: Vasárnapi Ujság,44. évf. 30. szám (1897)
 

Hangverseny

Chován Kálmán úr és Zins k. a. hangversenye csütörtökön megtartatván, várakozáson felül sikerült. Chován úrból a szó nemesebb értelmében művész fog válni; most is már oly rendkívüli, nem mindennapi technikát, oly eleganciát fejt ki játékában, mely mindenkit ‒ tekintve ifjúságát ‒ méltó bámulatra ragadhat, annál is inkább, mert ez este egy minden kritikán alóli, rossz zongorával kellett megküzdenie. Zins k. a. ‒ tudtunkkal tán első, ki a hárfán hangversenyez ‒ által jutottunk tudomására annak, hogy csak érteni kell e hangszer húrjait mint kell pengetni, s ez is éppoly klasszikussá és hanggazdaggá válhat, mint akármely elsőrendű hangszer. A csabai első zenekar is, mely a hangversenyen minden díj nélkül, a hangversenyzők iránti szívességből működött közre, kitett magáért, és előre jósolhatjuk, hogy az ily előadás mellett Oláhországban, hová kirándulni készül, furorét fog csinálni. — A rendezők is szívességből vállalták el tisztjüket. Közönség oly nagy számmal és oly válogatott, hogy akármily nagy város hangversenytermének díszére vált volna. Nem hagyhatjuk említés nélkül a színpad fölötte ízléses és célszerű berendezését, valamint Zins kisasszony hangszerének külső csínját és értékes voltát. Vagy 1200 forintot érhet a gazdagon arannyal kirakott hárfa, melyből a kisasszony majd andalgó, mélabús, majd oly hangokat tud kicsalni, mint mikor szól a vihar, és zeng az ég!
(Békésmegyei Közlöny, 1874. augusztus 16., I. évf. 29. szám)

Chován Kálmán
 

Kolera

A kolera Csabán is bőven beszedte adóját. Néhány műkedvelő a fennmaradt árvák nyomorát enyhítendő, zeneestélyt adand, melyet, ha a körülmények engedik, s főképp ha a járvány városunkban tökéletesen megszűnik, tánc is fog követni. Előlegesen is felhívjuk e zeneestélyre a t. közönség figyelmét, s óhajtjuk, hogy különösen a cél iránti tekintetből lenne részvéte oly nagy, mint amilyen nagy a tervezők s működők buzgósága. E zeneestély f. hó 13-ra van tervezve, a hangverseny tiszta jövedelme jótékony célra, a koleraárvák felsegélésére lesz fordítandó.
(Békés, 1873. szeptember 7., II. évf. 36. szám)

 

Dicsérő sorok

Csabáról dicsérő sorokat vettünk, Csóka Sándor ott működött színtársulatáról. Különösen Csókáné, Szabóné, Könyves és Szabó vannak kiemelve, mint akik a f. hó 17-én tartott utolsó előadáson, A peleskei nótáriusban dicséretre méltóan feleltek meg szerepeiknek. A tudósító felemlíti levelében, hogy „sajnálva válnak meg kedves színészeiktől, kik a közönség tetszését és pártfogását nyerték meg; de remélik, hogy húsvétra ismét visszatérnek Csabára.” — Ugyancsak Csabán közelebb Fátyol Károly és fia Lajos gordonkások adtak hangversenyt a kaszinó termében. A műsor közül különösen a Havasi kürt, Bihari ábránd és Erdélyi román dal részesültek nagy tetszésben.
(Békés, 1871. december 24., III. évf. 103. szám)

Kapcsolódó irodalom:

Gál Zsuzsanna: Fejezetek a Békés megyei színjátszás történetéből. Békéscsaba : Békés Megyei Kvt., 2002.

Hét évtized a békéscsabai színészet múltjából, 1875–1944. vál., sajtó alá rend. és jegyz. ell.: Papp János. Békéscsaba : RFG és Nyomdaip. Szakközépisk. : Vár. Tcs., 1980.

Papp János: A békéscsabai műkedvelő színjátszás története, 1845–1944. Békéscsaba : Munkácsy Mihály Emlékház, 1996.

Papp János: A békéscsabai színészet története. Békéscsaba : Vár. Tcs., 1961–1967.

 

Hírneves művésznő

Deckner Sarolta, a hírneves hegedűművésznő, több oldalról nyert meghívásnak engedve, mai napon Aradról Csabára volt menendő, hangversenyezni. Irigyeljük a csabaiak e nem mindennapi műélvét, melyben a művésznő Gyulát is részeltethetné.
(Békés, 1871. március 23., III. évf. 24. szám)

 

Két angyal

A csehek Magyarországon, vagyis inkább Gyulán voltak a napokban, 2 csinos prágai kisasszony képében, kik nem annyira hangszereikkel (harmónium és hegedű), mint inkább csinosságukkal bájolták el hallgatóközönségük egy részét, mely utóbbi egyébiránt az általuk rendezett 2 hangverseny alkalmával ugyancsak gyér volt. Hanem hiszen mindig akad mecénása a művészetnek (?), kik élénk részvétükkel annyira-mennyire enyhíteni törekszenek az „üres ház” okozta pekuniáris csorbákat. ‒ Innen Csabára repült a két angyal.
(Békés, 1870. július 17., II. évf. 29. szám)

A Vasárnapi Újság illusztrációja.
 

Csabáról értesítenek

Csabáról értesítenek bennünket, hogy az ottani ev. egyház presbitériuma a népiskolákat kettővel megszaporította, egyet a városban, egyet a szőlőkben állítván fel. ‒ Az alföld‒fiumei vasút csaba‒szegedi vonalán pedig gyorsan haladnak a munkálatok. ‒ Reményi Ede, ki Gyuláról Aradra ment, útközben Csabán akart hangversenyt adni, de miután az ottani casino helyiségeit e célra nem engedte át, a hangverseny elmaradt.
(Békés, 1869. november 6., I. évf. 6. szám)