Gróf Apponyi Antal úr és kedves neje, Montenuovo hercegnő többször szerencséltetik a csabaiakat becses látogatásukkal. A vasárnapi áruvásáron pláne a gyolcsos tótok sátraiban tettek különféle vásárlásokat. A fiatal, alig 19 éves hercegnő a legegyszerűbb, de válogatott toalett által tűnik ki. Ebédre a fiatal házaspár főtisztelendő Péky Antal plébános úrnak volt kedves vendége.
(Békésmegyei Közlöny, 1878. július 4., V. évf. 53. szám)
Grófi látogatás
Gróf Apponyi Albert úr pénteken B.-Csabán időzött, s a nőképzőegylet iskolájának vizsgáján volt jelen hosszabb ideig, továbbá a templomokat s iskolákat meglátogatta, főtisztelendő dr. Szeberényi Gusztáv szuperintendens vezetése mellett. Felmerült hír folytán hozzá intézett kérdésre határozottan nyilatkozott, hogy B.-Csabán nem szándékozik képviselőjelöltnek fellépni, mert eddigi kerületét nem hagyja el, s ez őt sem. Akármennyire tiszteljük a gróf urat, s akármily elismeréssel vagyunk kénytelenek lenni kiváló tehetsége iránt: mind miatta, mind miattunk, csak örülünk annak, hogy nálunk fel nem lép, mert alig hisszük, hogy elvhű csabai népünk ultramontán konzervatív nézetű férfit választott volna képviselőül.
(Békésmegyei Közlöny, 1878. június 30., V. évf. 52. szám)
Úrnapja
B.-Csabán az idén nagy pompával ünnepeltetett meg katolikus polgártársaink által az Úrnapja. Az itt állomásozó Vladimir huszárezred teljes díszben a templom előtt állt fel, melynek udvarán két rögtönzött, zöld gallyakból rakott és oltárképekkel ékesített kápolnában állott meg az ünnepélyes körmenet. Volt lövöldözés mozsarakból, puskákból is elég. Három huszár a nagy forróságtól kidőlt.
(Békésmegyei Közlöny, 1878. június 23., V. évf. 50. szám)
Az iparosifjúság országos munkakiállítása Békés-Csabán
Három nap alatt mintegy négyezren látogatták meg a kiállítást. Összesen 429 kiállító küldött be tárgyakat. A kiállított tárgyaknak több mint fele tanoncok és segédek készítményei; a mesterek munkái alig képezik egytized részét; míg a kiállítás számának fennmaradó része a háziiparra esik. Egyedül B.-Csabán a 193 kiállító közül 30 munkaadó mester és 150 részint inas, részint segéd. A vidéki kiállítók közt legtöbben Szegedről járultak hozzá a kiállításhoz; Veszprémnek dunántúli pusztai csobolyója, Orosházáról az inasok csoportos, de közönséges munkái, Losoncnak cipészmunkáival tűntek ki. Rózsahegy sem mulasztotta el köszörűköveit s több bödön brindzáját bemutatni. Kolozsvár gazdag cipészmunkái és kaptafái, Zala-Egerszeg iparostanulóinak szakrajzai által van legszebben képviselve. A műmalomipart egyedül a csabai Rosenthal állította ki, és a szakférfiak által minden tekintetben kitűnően dicsért lisztmustráiban láttuk bemutatva. Valóságos indolencia volt, hogy Gyoma, Mező-Berény és Endrőd egyetlenegy darabot sem küldöttek a kiállításra. A faipar minden néven nevezendő termékeinek 69 tárgyai közül feltűnő szépek Michnay S. (Csaba) segédeinek díszasztalai. Legerősebben van itt Csaba, utána Kolozsvár és Szeged képviselve a tárgyak számát tekintve.
(Békésmegyei Közlöny, 1878. június 16., V. évf. 48. szám)
A sajtó és a muszkák
Hogy a keresztények felszabadítása céljából öldöklő háborút viselő muszka abszolút hatalom mennyire fél a sajtótól, mutatja a következő eset. Valami orosz doktor hirdette magát Moszkvából lapunkban. Mi a lapot, melyben a hirdetés megjelent, szokásos keresztkötés alatt elküldöttük az illető nevére. Az elküldött lap elment egészen Moszkváig, ott azonban már megijedtek tőle, s visszaküldötték. Oh, boldog muszkák, kiknek még idegen lapot sem szabad elfogadniuk! És ők akarnak keresztényeket felszabadítani, kiknek nyakán szorosabb otthon a járom, mint nálunk az ökörén.
(Békésmegyei Közlöny, 1878. június 9., V. évf. 46. szám)
Békés megyei könyvpiac
Tagadhatlan az, hogy megyénk, ha az Alföld irodalmi törekvéseit eredményeiben mérlegeljük, nem utolsó példával járt elő mindig annak kitüntetésében, hogy a fővároson kívül a vidéknek is örvendetesen emelkedő irodalma van. S az évről évre megjelenő könyvek s aránylag hasonlíthatlanul sok magyar nyelvű hírlap az olvasó közönség számbeli erejéről (?) is tanúságot tesznek. Újabban egyszerre három értékes művet vettünk, az első a csabai, a két utóbbi a gyulai nyomdából. Ezek egyike a már országosan ismert történész, Haan Lajos műve, a másik kettő gazdasági mű Göndöcs Benedek apát és Brózik Károly Békés megyei régészegyleti titkár tollából. — Haan Lajos akadémiai tag értekezése Dürer Albert családi nevéről s családjának származási helyéről máris nagy elismerésben részesült a főváros tudományos köreiben, s írójának hervadatlan babérokat szerez azon alapos és szellemes fejtegetéseiért, melyekben egy kedvenc s hagyományos felfogásunkat, Dürer Albert magyar s Békés megyei eredetére vonatkozólag nem dönti meg, de határozottabb alakba önti, s tisztább világításba helyezi. Mint halljuk, ez érdekes monográfia német nyelven is nemsokára meg fog jelenni; a kiadás iránt a kellő lépések már meg vannak téve. E mű a nagy német közönség körében különösen Nürnbergben nagy feltűnést fog okozni. — A második mű a tudós apát, az egyházi s gyakorlati szellemű gazdasági író Göndöcs Benedeké, e cím alatt: Népszerű beszélgetések a dohány okszerű kezeléséről. — A beküldött művek harmadika a Brózik Károly által szerkesztett „Békésmegyei okszerű méhészegyleti Évkönyv” az 1876/1877. évre. Az évkönyv örvendetes tudomást nyújt a méhészet iránti érdek emelkedéséről s az egylet sikereiről.
(Békésmegyei Közlöny, 1878. május 30., V. évf. 43. szám)
Színügyegylet
A csabai városháza nagytermében múlt vasárnap többen értekezletre gyűltek össze a b.-csabai színügyegylet létesítése érdekében. Az alapszabályok, melyeket a debreceni színügyegylet alapszabályai nyomán a helyi viszonyokhoz alkalmazva Vidovszky János dolgozott ki, elfogadtattak, s határozatba ment, hogy aláírásokra ívek bocsáttatnak ki, melyek bizonyos kis összeg évenkénti befizetését célozzák. 50 tag jelentkezése esetén az egylet megalakul, s működését megkezdi.
(Békésmegyei Közlöny, 1878. május 23., V. évf. 41. szám)
Kapcsolódó irodalom:
• Gál Zsuzsanna: Fejezetek a Békés megyei színjátszás történetéből. Békéscsaba : Békés Megyei Kvt., 2002
• Hét évtized a békéscsabai színészet múltjából, 1875–1944. vál., sajtó alá rend. és jegyz. ell.: Papp János. Békéscsaba : RFG és Nyomdaip. Szakközépisk. : Vár. Tcs., 1980
• Papp János: A békéscsabai műkedvelő színjátszás története, 1845–1944. Békéscsaba : Munkácsy Mihály Emlékház, 1996
Majális
A b.-csabai gimnázium tanulóinak f. hó 15-én a sétakertben tartott majálisa fényesen sikerült. Csaba összes lakosságának dísze-virága mintha légyottot adott volna magának e mulatsághoz, mely azonban családias, kedélyes színezetét mindvégig megtartotta. Az igazgatóság és a tanári kar a közönség őszinte elismerését érdemlik, hogy a fiatalságnak nemcsak szellemi kiképeztetéséről, de oly módoni nemes szórakozásáról is gondoskodik. A kisebb és nagyobb tanulók éjjeli 11 óráig járták vígan és illedelmesen a különféle táncokat, kivált a csárdást, azután következett a nagyok mulatsága.
(Békésmegyei Közlöny, 1878. május 19., V. évf. 40. szám)
Omazta Szilárd temetése
Tegnapelőtt délután kísértük ki Csabán Omazta Szilárdot, elhalt szolgabíránkat örök nyughelyére. Alig emlékszünk hasonló alkalomra, melyen a társadalom a szeretet s a kegyelet annyi jelével árasztotta volna el elköltözött tagját, mint ekkor. Az egész megye őszinte gyászt öltött, s a fekete lobogók, melyek a megye székhelyén s Csabán megyei s társadalmi életünk egyik kiváló és vonzó alakjának elvesztését hirdették, többet jelentettek a hivatalos gyásznál s a társadalmi kötelesség tényénél. Megyei életünk celebritásai, a fő- és alispán urak, az összes szolgabírák, a törvényszék, az összes megyei hivatalok, községek, testületek s Csaba lakosságának minden osztálya részt vett a végtiszteletben. Omazta Szilárd 1878. május 13-án, élete 53. évében hunyt el.
(Békésmegyei Közlöny, 1878. május 16., V. évf. 39. szám)
Az Eötvös-alap gyűjtőbizottságának ülése B.-Csabán
Az Eötvös-alap központi gyűjtőbizottsága, mely Budapesten székel, f. hó 20-án délelőtt B.-Csabán, a városháza nagytermében gyűlést tart. Említett bizottság a tanítóknak és magánosoknak adományaiból egy pénzalap megalkotásában fáradozik, melynek kamataiból szegény tanítók középiskolákban és egyetemeken tanuló fiai ösztöndíjakat nyernek. Hogy az ügy iránt mennél szélesebb körben érdeklődést keltsen, koronként gyűléseit a vidéken tartja, rendesen oly helyeken, ahol feltalálhatni véli a kellő fogékonyságot.
(Békésmegyei Közlöny, 1878. április 18., V. évf. 31. szám)