Szomorú hír

Csorvásról szomorú hírt közölnek velünk. Nemzetünk nagy költőjének, Petőfi Sándornak öccse, Petőfi István, gutaütés folytán meghalt. Hosszú évek óta Geiszték birtokán, Kis-Csákón mint tiszttartó élt, vagyis jobban mondva a Geiszt család teljhatalmazottja, barátja és tanácsadója volt. A gazdasági szaklapokban gyakran találkoztunk kitűnő szakértelemről tanúskodó cikkeivel, s lapunknak is az 1874. és 1875. években rendes közgazdasági munkatársa volt. A héten itt Csabán beszéltek még vele barátai és ismerősei, kik nem is gondoltak arra, hogy az életerős férfit oly rögtönösen éri utol a halál! Nyugodjék békével! Emléke, szelíd, becsületes arca sokáig felejthetlen fog maradni e megyebeliek előtt! — Petőfi Istvánt vasárnap délután temették el a megye közönségének, de a fővárosból is lejött számos vendég mély részvéte mellett a csákó-pusztai temetőben. B.-Csabáról Sztraka György és Varságh Béla urak adták meg az elhunytnak az utolsó tiszteletet.
(Békésmegyei Közlöny, 1880. május 1., VII. évf. 83. szám; 1880. május 4., VII. évf. 85. szám)

Petőfi István
Forrás: Vasárnapi Ujság, 27. évf. 19. szám (1880)
 

Omazta Szilárd temetése

Tegnapelőtt délután kísértük ki Csabán Omazta Szilárdot, elhalt szolgabíránkat örök nyughelyére. Alig emlékszünk hasonló alkalomra, melyen a társadalom a szeretet s a kegyelet annyi jelével árasztotta volna el elköltözött tagját, mint ekkor. Az egész megye őszinte gyászt öltött, s a fekete lobogók, melyek a megye székhelyén s Csabán megyei s társadalmi életünk egyik kiváló és vonzó alakjának elvesztését hirdették, többet jelentettek a hivatalos gyásznál s a társadalmi kötelesség tényénél. Megyei életünk celebritásai, a fő- és alispán urak, az összes szolgabírák, a törvényszék, az összes megyei hivatalok, községek, testületek s Csaba lakosságának minden osztálya részt vett a végtiszteletben. Omazta Szilárd 1878. május 13-án, élete 53. évében hunyt el.
(Békésmegyei Közlöny, 1878. május 16., V. évf. 39. szám)

Omazta Szilárd emlékezete
Forrás: Békésmegyei Közlöny, 5. évf. 40. szám (1878. május 19.) 2. p.
 

Boczkó Dániel

Boczkó Dániel

Tőlünk nem függő okok miatt csak elkésve jelezhetjük B.-Csaba városa országgyűlési képviselőjének s Békés megye bizottmányi tagjának folyó hó 9-én csabacsűdi birtokán, 81 éves korában történt kimúlását. A köztiszteletben részesült ősz hazafi a magyar képviselőház legidősebb tagja volt, s rendíthetlen hazafisága által, éltében minden pártok közös elismerését érdemlé ki személye iránt. Az ő honfiérdemei sokkal ismeretesebbek, semhogy azok részletes felemlítésébe
bocsátkozni szükséges volna, s ha egyet azok közül mégis felemlítünk, tesszük azt annak igazolására, hogy a történelem is méltányolá, elismeréssel jegyzé fel hazafitettének azon egyikét, mely legtöbb fényt áraszt a boldogultra. Horváth Mihály jeles történészünk a magyar függetlenségi harcról írt munkájában, az 1849. évi február 8-án vitt aradi ütközet rajzát adván, annak sikerét Boczkó Dániel (akkor kormánybiztos) erélyes és bátor fellépésének tulajdonítja, ki a harc tüzében ‒  a már-már hátráló magyarok elé állván ‒ ezeket visszatereli, s a 29. zászlóaljat lelkesítő szavakkal az ellenség megrohanására buzdítván, oly nagy lőn a szavainak hatása, hogy a magyarok, dacára az őket fogadott gyilkoló kartácstűznek, az ellenségre rohantak, annak nagy részét levágják, leszúrják, és a városból lőszerei hátrahagyásával kiűzik.
Ez egy tette magában véve is elég arra, hogy emlékét megörökítse a férfiúnak, kinek sírja felett egy ország kegyelete lebeg.
⁕ ⁕ ⁕
Boczkó Dániel temetése Pesten 12-én, délután fél 3 órakor ment végbe a Szövetség utcából. A Pesten időző képviselőkön kívül ügyvédek, polgárok, a presbitérium tagjai is számosan voltak jelen a végszertartáson, melyet Székács József evangélikus püspök végzett. A rövid, de tartalmas szónoklat után a Nemzeti Színház énekkara énekelt el egy gyászdalt. A holttestet egész a vámig kísérte a tömeg, ahonnan aztán a jó barátok és Csaba város küldöttei mentek a holttetemmel a temetőig. A tetemet a családi sírboltba fogják eltemetni.
(Békés, 1870. szeptember 25., II. évf. 39. szám)

Kapcsolódó irodalom:

Aradvármegye és Arad szabad királyi város monographiája. szerk.: Jancsó Benedek. Arad : Monographia-bizottság, 1892-1895.

Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti. szerk.: Pálmány Béla. Budapest : Magyar Országgyűlés, 2002. 127–128. p.

Boczkó Dániel, az aradi csata elfeledett hőse. összeáll.: Baur Edina. In: Békés Megyei Hírlap, 53. évf. 62. szám (1998. március 14–15.) 11. p.

Boczkó Dániel. (1789–1870.) In: Vasárnapi Ujság, 17. évf. 45. szám (1870. november 6.) 1–2. p.

Boczkó Dániel. In: Békés, 2. évf. 39. szám (1870. szeptember 25.) 3. p.

Bukovinszky István: Ki volt Boczkó Dániel? In: Békés Megyei Népújság, 43. évf. 114. szám (1988. május 14.) 7. p.

Czeglédi Imre: Boczkó Dániel, az 1848–1849. évi szabadságharc kormánybiztosa. In: Békési Élet, 13. évf. 4. szám (1978) 435–445. p.

Felavatták Boczkó Dániel mellszobrát. In: Békés Megyei Hírlap, 53. évf. 195. szám (1998. augusztus 21.) 1., 3. p.

Gracza György: Az 1848–49-iki magyar szabadságharcz története. Budapest : Lampel, 1894–1898.

Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozográfiája : 1715–1848. Gyula : Békés Megyei Levéltár, 2009. 235. p.

Koszorús Oszkár: Orosháza jelesei a XIX. század végéig I. Orosháza : Orosháza Város Önkormányzata, 1994. (

Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez. vál. és sajtó alá rend. Jároli József. Gyula : Békés Megyei Lvt., 1998.

Pálmány Béla: A reformkori magyar országgyűlések történeti almanachja, 1825–1848. Budapest : Argumentum Kiadó : Országgyűlés Hiv., 2011.