1848‒1878

Holnap lesz harmincadik évforduló napja az örökké emlékezetes március 15-ének. Három évtized fokozta már e nap emlékét minden igaz hazafi keblében, és minden újabb érkeztével újabb előkészületek tétetnek minél méltóbb megünneplésére. Egy új nemzedék teremtette e napot (Petőfi, Irinyi, Vasváry, Jókai stb.), és ez örökséget minden újabb nemzedék szentül megőrzi. A megszentelt zászló, melyre a szabadság születésnapját lángbetűkkel jegyezték fel ezelőtt harminc évvel, soha sem hullhat a porba! Minden újabb nemzedék méltó akar lenni elődeihez, és ezek példáján lelkesülve még az elnyomatás korszakában is, dacolva a nyers erőszakkal, benső érzelmeinek nyíltan adott kifejezést. Ma már, midőn a szabad eszmék fölötti harcban nincs mit tartani a cenzúra árgus szemeitől, leghivatottabbak e nap emlékének évenkénti megörökítésére a tudományosan képző egyletek. És ezt valóban teszik is.
(Békésmegyei Közlöny, 1878. március 14., V. évf. 21. szám)

Petőfi Sándor utolsó arcképe
Forrás: Vasárnapi Ujság, 27. évf. 26. szám (1880)
 

Március 15.

Március 15-ét megyénk több városában megünnepelték. Csabán a polgári körben mintegy 100 vendég volt jelen a kedélyes vacsoránál, melynek vége felé Vilim János ügyvéd kezdte meg a hazafias felköszöntések sorát; követték őt Haan Albert, Juhász Ferenc, Fábry Károly ügyvéd, Fábry János, Vidovszky János és Áchim János, akik az 1848-ban diadalra jutott eszmékről és ezek képviselőiért ürítettek poharat. Végül üdvözlő távirat menesztetett Kossuth Lajoshoz.
(Békés, 1875. március 21., IV. évf. 12. szám)

Kossuth 1848-ban
Forrás: Vasárnapi Ujság, 39. évf. 38. szám (1892) 647. p.