Szuplikánsok

A napokban Csabán egyszerre négy szuplikáns gyűjtötte a könyöradományokat a főiskolák tápintézeteinek félsegélyezésére. Itt is kitűnt Csaba város nagylelkű közönsége, mert a jótékonyság eme magasztos oltárára szívesen áldozott filléreivel. Egy-egy főiskola tápintézetének javára begyűlt összeg az 50 forintot is meghaladta.
(Békésmegyei Közlöny, 1877. július 8., IV. évf. 54. szám)

A kis utonálló
Forrás: Vasárnapi Ujság, 29. évf. 46. szám (1882)
 

Tanügy

— A b.-csabai reálgimnázium megszűnt élni. Az ág. h. ev. egyház presbitériuma, mely legnagyobb hatósága ez intézetnek, f. hó 17-én elhatározta, hogy a reál irányt elvetve algimnáziummá változtatja az iskolát. Tekintve azt, hogy reálgimnázium magában véve nevetséges galimatiász, minden tanügybarát csak örülhetne e kedvező változásnak, ha örömét el nem rontaná az a körülmény, hogy e változás csupán egy tanári állomás eltörlése céljából történt. Szomorú dolog, hogy egy elsőrendű egyház, amely egymaga képes fenntartani s jeles tanerőkkel ellátni egy 4 osztályú középiskolát, oly gyenge főhatósággal bír, amely nem látja, vagy nem akarja látni annak káros voltát mind az egyházra, mind a tanügyre, mind a tanárokra nézve, ha iskolája tanirányban s tanerőkben folytonosan változik. Nem akarjuk az egyház autonómiáját sérteni, midőn e tényre reflektálunk, de miután ez iskola nyilvános és helybeli, lehetetlen gyermekeink, de az egyház érdekében is fel nem szólalnunk, hogy legalábbis különös, miszerint e tanintézet rövid néhány év alatt ötször-hatszor változott jellegében: egyszer gimnázium, egyszer polgári iskola, egyszer reálgimnázium, majd ismét gimnázium, megint polgári iskola, s így tovább.
— A b.-csabai polgári leányiskola, melyet a helybeli nőképző társulat tart fenn, az elmúlt tanév végével ismét 3000 forintnyi segélyben részesült f. 1876. évi szükségletei fedezésére a nagymélt. közoktatási minisztériumtól. Úgy látszik, a kormány jól fogja fel feladatát, midőn egy oly fontos tanintézetet, minő e leányiskola, mely egész megyénkben s messze annak határain túl is egyetlen a maga nemében, nem enged megbukni, hanem mindenképpen támogatja. Mégis érdemli a támogatást nemcsak anyagilag a kormány részéről, hanem különösen a szülők részéről, kiknek leánygyermekeik vannak; és nagy elismerésre érdemesek azon hölgyek, akik hovatovább többre szaporodva a nőképző társulat tagjai közé lépnek, s mások kapacitálása által is a társulat tagjai számát gyarapítják.
— A b.-csabai polgári leányiskola iskolaszéke a kormány támogatása folytán elhatározta, hogy a jövő 1876/77. tanévre már felállíttatik a IV. osztály is, s evégből egy negyedik tanszékre, melyhez a természettudományok tanításának a feltétele, s 900 forintnyi fizetés és 300 forint lakbér van kötve, pályázatot hirdet. Az okmányokkal felszerelt folyamodványok aug. 20-ig a nőképző társulat elnökéhez, Kemény M. úrhoz küldendők be.
(Békésmegyei Közlöny, 1876. július 27., III. évf. 60. szám)

Evangélikus Algimnázium értesítő 1876-77
Forrás: Értesítő a békés-csabai ágost. hitv. evangélikus algimnasiumról 1876/7. Békéscsaba, 1877
 

Boldog csabaiak!

Megyeszerte tudjuk, hogy Csabán polgári leányiskola van alakulóban, melyre a kormány az utóbbi napokban 3000 forint segélyt adott. Mondanunk sem kell, hogy úgy a tervezetnél, mint a segély kieszközlésénél Csaba város derék országgyűlési képviselőjét illeti az elismerés. Nálunk is most van alakulóban a polgári iskola, és szeretjük hinni, hogy a mi városunk által küldött országos képviselő úr nem kevesebb buzgalmat fog kifejteni, hogy ez iskolára kormánysegélyt nyerjen. Lesz tehát Csabán polgári leányiskola, míg nálunk pium desiderium (Jámbor óhaj. ‒ A szerk.) marad, ki tudja, meddig. Boldog csabaiak!
(Békés, 1874. április 5., III. évf. 14. szám)

 

Segély

A vallás- és közoktatási miniszter a csabai görögkeleti hitközségnek, temploma és iskolafedele kiépítésére, 300 forintot engedélyezett.
(Békés, 1870. május 22., II. évf. 21. szám)

A békéscsabai görögkeleti templom

Kapcsolódó irodalom:

Bottó György: A g. kel. egyház története. In: Békéscsaba : történelmi és kulturális monográfia. főszerk.: Korniss Géza. Békéscsaba : Körösvidék Nyomda, 1930. 235–238. p.