Csabán vasárnap du. 4 órakor Kemény Mihály, Csaba város országgyűlési képviselője tartá nagyszámú választópolgárok és hallgatóközönség előtt beszámoló beszédét. Elmondá röviden a lefolyt országgyűlés történetét, és szerényen hangsúlyozta, hogy csak közmunkásként támogatá a nép nagyjait és vezéreit, mert vezérszerepre nem vágyott. Most szabadelvű, és az országos Szabadelvű Párt programját utógondolat nélkül magáénak vallja. Beszéde végén Horváth János gimn. igazgató a választók nevében üdvözlé, és a képviselő-jelöltséggel újra megkínálta. Kemény Mihály pedig késznek nyilatkozott elfogadására.
(Békésmegyei Közlöny, 1875. június 3., II. évf. 44. szám)
Címke: BékésmegyeiKözlöny
Szandolinozás
Csabán a „szandolinozás” nagy divatba kezd jőni. — Mi ez? Csónakázás, csak egy személyt befogadó, kis csinosra festett és lampionokkal kivilágított csónakban. Még nők is hódolnak a sport e nemének. A napokban egy ily szandolinozó női társaság némileg rosszul járt, mert partraszálláskor kicsit a vízbe estek, de szerencsére egy kis ijedtség és a nedves ruhánál egyéb baj nem történt.
(Békésmegyei Közlöny, 1875. június 3., II. évf. 44. szám)
Utcanévtáblák
Tegnap délelőtt kezdték felrakni Csabán Sztraka mérnök úr személyes felügyelete alatt az utcák nevét jelölő táblákat. A táblák igen csinosak és ízléssel kiállítvák, fehér alapon fekete felírás. Nem Pesten, hanem Nagyváradon Diósy testvéreknél készültek.
(Békésmegyei Közlöny, 1875. május 30., II. évf. 43. szám)
Kapcsolódó irodalom:
• Czeglédi Imre: Békéscsaba utcanevei. Békéscsaba : Vár. Tcs., 1981.
• Czeglédi Imre: Békéscsaba megyei jogú város közterületi nevei. 2., bőv., átdolg. kiad. Békéscsaba : Önkorm. Hiv., 2000.
Furcsa…
A Csabától Békésig vezető Körös-csatornában oly tömérdek döglött eb van, hogy azon kellemetlen bűz, mit ezek terjesztenek, a csolnakázóknak sokszor kitarthatatlanná válik. Furcsa, ha elgondoljuk, hogy mi e vízben fürdünk, mosdunk, de sokszor iszunk is belőle! Jó lenne egy rendeletben szigorúan megtiltani, hogy semmi szín alatt senki döglött állatot a Körösbe hajítani ne merészeljen.
(Békésmegyei Közlöny, 1875. május 27., II. évf. 42. szám)
Békés természet
Pénteken délután Csabáról számos szabadságolt katona és újonc hívatott be szolgálatra. Délután 2 órakor indultak Szolnok felé, és némelyiket egész családja kísérte, úgyhogy volt vagy 300 ember és asszony a pályaudvaron; volt sírás-rívás, pedig hát csak rövidebb gyakorlatra hítták be. A mi népünk itt Csabán, úgy látszik, egyáltalán nem harcias természetű.
(Békésmegyei Közlöny, 1875. május 16., II. évf. 39. szám)
Leszedik az utcai lámpákat
Csabán április közepén leszedik az utcai lámpákat, és nem rakják fel novemberig. Azután lehet olyan sötét, mint a korom, lehet eső, lehet mennydörgős mennykő, a város mostoha „atyái” azzal mit sem törődnek. Ne járjon senki sem 9 óra után az utcán, akkor majd nem lesz nekie sötét! így okoskodnak. Nem azért mondjuk ezt ismételve, mert sikert várunk felszólalásunktól; tudjuk, hogy önfejű, kapacitálhatlan, csak saját korlátolt eszük után járó egyénekkel van dolgunk, hanem csak konstatáljuk a „sötét” tényeket!
(Békésmegyei Közlöny, 1875. április 29., II. évf. 34. szám)
Valcer
Nem kevés feltűnést okozott a b.-csabai f. hó 22-én tartott műkedvelői előadás után az, hogy a táncot nem csárdással, hanem holmi valcerrel kezdették meg, s valóban csodálatos, hogy ma-holnap még ezt az egy régi magyar szokást is kiküszöböljük!
(Békésmegyei Közlöny, 1875. április 25., II. évf. 33. szám)
Építkezés
A b.-csabai indóháznál egy idő óta igen élénk építkezési sürgés-forgás van. A Tisza vidéki vasúttársulat belátván, hogy az itteni nagy személyforgalomnak már meg nem felel a régi, új várótermeket épít, úgyhogy ezek befejeztével a restauráció és a váróterem elkülönítve lesz egymástól.
(Békésmegyei Közlöny, 1875. április 25., II. évf. 33. szám)
A Széchenyi liget pusztulása
A b.-csabai Széchenyi liget a pusztítás szomorú képét nyújtja. Azt a kevés fát, mely a tavalyi tömeges kivágatásokból még kimaradt, az idén vágták ki, úgyhogy alig találni most az egykor regényes ligetben egy kis árnyékos helyre. Ennek a pusztításnak magasabb célja bizonyára az, hogy idővel annál szebb parkja legyen Csabának ez egyetlen nyári mulatóhelyén, de tekintve azt, hogy ezen park előnyeit alkalmasint csak a boldog utódok fogják élvezhetni, nem ártott volna a jelen generációtól legalább egynéhány hűs árnyékot adó fát ne sajnálni; illetve csak akkor kivágatni a liget másik részének fáit, mikor már az egyik részben a park valósággá vált. Mindent csak a jövőnek és semmit sem a jelennek, az már oly önzetlenség, melyet a legpuritánabb erkölcsű bölcs sem kívánhat a gyarló emberiségtől! Hanem azért tiszteljük az illető disponálók jóakaratát, és részünkről csak azt hibáztatjuk, hogy mások igénytelen, de nem kevésbé jóakaró tanácsát ignorálják, azt gondolva, hogy ők a bölcsességet evőkanállal ették, másnak pedig abból mi sem jutott!
(Békésmegyei Közlöny, 1875. április 11., II. évf. 29. szám)
Kapcsolódó irodalom:
• Ádám Gusztáv: Békéscsaba műszaki vonatkozású alkotásai. Békéscsaba : Ádám G., 1930.
• Békéscsaba: történelmi és kulturális monográfia. főszerk.: Korniss Géza. Békéscsaba : Körösvidék Ny., 1930.
• Bonyhádi Péter: A békéscsabai Széchenyi liget története és természeti értékei. In: Natura Bekesiensis : Időszakos Természettudományi Közlemények 10. szerk.: Deli Tamás, N. Varga Éva. Békéscsaba : Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009.
• Gécs Béla: Békéscsaba Széchenyi ligete : mozaikok a liget történetéből. Békéscsaba : Kolorprint, 2016.
• Kertész Éva: A békéscsabai Széchenyi-liget története és tájkerti értéke : tények és gondolatok egy kert tükrében időről, emberekről és a természetről. In: Natura Bekesiensis : Időszakos Természettudományi Közlemények 7. szerk.: Kertész Éva. Békéscsaba : Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága Természettudományi Osztálya, 2005.
Fásítás
B.-Csaba városa április 5-én tartott képviseleti gyűlésén többek között az országutak fákkal leendő beültetése is vita alá került. Másfél órai debatte után határozatba ment, hogy a fák közköltségen ültetendők és ápolandók, de azért mégis annak tulajdonát képezzék, kinek földjére ültetnek.
(Békésmegyei Közlöny, 1875. április 8., II. évf. 28. szám)
