A csabai vasúti állomás tegnapelőtt és tegnap nagyon népes volt. Oka ennek az, hogy a folyó évben besorozott katonák és honvédek most mentek be az ezredeikhez, illetve a zászlóaljaikhoz. Volt sírás-rívás, ki-ki siratta a magáét. Megható volt ez egész jelenet olyannyira, hogy számos egyénnek szemeiből, még olyanokéból is, akiknek nem volt kit siratniok ‒ látva a siránkozókat ‒, szintén könnyeket csalt ki, míg végre a csengettyű megszólalt, s a vonat megindult, s ezzel vége lett a szomorú jelenetnek.
(Békésmegyei Közlöny, 1879. október 2., VI. évf. 104. szám)
Címke: katonaság
Katonaság Csabán
A temesvári katonai parancsnokság az illetékes hatóság útján nyilatkozatra hívatta fel Csaba városát aziránt, vajon a most itt állomásozó katonaságot a jövő évi április hóval letelő elszállásolási időn túl további két évre hajlandó-e elszállásolni? Az elöljáróság, tekintve á város súlyos pénzügyi viszonyait és az alkalmas tiszti szállások és lóistállók hiánya miatt, ez idő szerint erre nem vállalkozhatott.
(Békésmegyei Közlöny, 1879. március 23., VI. évf. 24. szám)
Katonai központok
A Csaba és Szolnok állomásokat szemelték ki a katonai csapatok összpontosításának központjaiul. Élelmezési helyiségekül a nevezett helyeken a dohányraktárak szemeltettek ki. Ezeknek kiürítése, nemkülönben az átalakítási munkálatok már megkezdettek.
(Békésmegyei Közlöny, 1878. február 24., V. évf. 16. szám)
Katonaság Csabán
B.-Csabán vasárnap és hétfőn az ideérkezett 14. huszárezred három százada képezte a bámulás tárgyát a népnél. Már legalább 8 esztendeje, hogy katonaság itt Csabán nem volt elszállásolva, s így mint újdonság, méltán bámulták meg őket. A legszebb azonban az, hogy 2 napi itt lételük alatt csak szálláspénzben 207 forintot fizettek ki, jó magyar‒osztrák bankókban.
(Békésmegyei Közlöny, 1877. szeptember 30., IV. évf. 78. szám)
Békés természet
Pénteken délután Csabáról számos szabadságolt katona és újonc hívatott be szolgálatra. Délután 2 órakor indultak Szolnok felé, és némelyiket egész családja kísérte, úgyhogy volt vagy 300 ember és asszony a pályaudvaron; volt sírás-rívás, pedig hát csak rövidebb gyakorlatra hítták be. A mi népünk itt Csabán, úgy látszik, egyáltalán nem harcias természetű.
(Békésmegyei Közlöny, 1875. május 16., II. évf. 39. szám)