közvilágítás

Nem tudjuk elképzelni magunknak, ha esetleg esti órákban visz végzetünk a csabai síkos-havas utcákra, vajon miért álldogálnak ott a járda szélén a különben egyáltalán nem utcai díszül alkalmazott lámpák, ha olyankor sincsenek meggyújtva, midőn az ég szürke havas felhőkkel van borítva, s a holdbeli világító társulat legjobb akarattal sem felelhet meg hivatásának. Óhajtandó, hogy a lámpagyújtogatók ‒ ha tőlük függ a csabai világítás minősége ‒ gondosabban járjanak el dolgukban, és mentsék meg a járókelőt attól a kényszerűségtől, hogy botorkálva, lépésről lépésre legyen kénytelen tudomást venni arról, hogy merre jár?
(Békésmegyei Közlöny, 1879. január 10., VI. évf. 3. szám)

Utcai gázlámpa — Forrás: Tolnai Új Világlexikon 10. Lak-Mag. Budapest : Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat Részv.-társ., 1928

Közvilágítás

Gyula és Csaba sokban szimpatizálnak egymással, habár a hegemóniáért küzdenek is egymás ellen. Mindkét városban például nem gyújtják meg a lámpákat, ha a naptárban hold van írva, de valósággal nincsen. Ebben az egy jó tulajdonságban Gyula olyan, mint Csaba, és Csaba olyan, mint Gyula!
(Békésmegyei Közlöny, 1875. október 21., II. évf. 84. szám)

A sajtó hatalma

Úgy halljuk, hogy a csabai városi elöljáróság annyira szívére vette a Békésmegyei Közlöny korholásait, miszerint a világítást az egész városban elterjesztendő külön budgetet készít, s mozgásba hoz minden követ a megyénél, a minisztériumnál, sőt még a királynál is, hogy ezt a kiadott pozíciót mint a teherviselő nép megvilágítására okvetlenül szükségeset helybenhagyni méltóztassanak. Denique, látszik, hogy a sajtónak mégis milyen roppant hatalma van! Már így lesz világosság Csabán, olyan, hogy még Gyula is elirigyli tőlünk.
(Békés, 1875. május 9., IV. évf. 19. szám)

Leszedik az utcai lámpákat

Csabán április közepén leszedik az utcai lámpákat, és nem rakják fel novemberig. Azután lehet olyan sötét, mint a korom, lehet eső, lehet mennydörgős mennykő, a város mostoha „atyái” azzal mit sem törődnek. Ne járjon senki sem 9 óra után az utcán, akkor majd nem lesz nekie sötét! így okoskodnak. Nem azért mondjuk ezt ismételve, mert sikert várunk felszólalásunktól; tudjuk, hogy önfejű, kapacitálhatlan, csak saját korlátolt eszük után járó egyénekkel van dolgunk, hanem csak konstatáljuk a „sötét” tényeket!
(Békésmegyei Közlöny, 1875. április 29., II. évf. 34. szám)

Világosságot!

A csabai Széchenyi liget most, midőn éppen legkellemesebb az estéket szabadban tölteni, nem lévén sem nagyon meleg, sem nagyon hűvös, esténként már kihalt és puszta, mit annak tulajdonítunk, hogy egy árva lámpa sem örvendezteti fénysugaraival az ott sétálni vágyókat.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. szeptember 6., I. évf. 32. szám)

A városi elöljáróság figyelmébe

A csabai épülőfélben lévő hídnál nagyobb szerencsétlenségeket elkerülendő, nagyon célszerű volna mindkét oldalra egy-egy veres lámpát akasztani. Tétettek ugyan a szerencsétlenségek elhárítására némi intézkedések, ti. a mindkét oldalra helyezett téglarakás; de nem szabad felejtenünk Deák Ferencnek ama bölcs mondását: „A jónak legnagyobb ellensége a jobb.” A sötétség miatt pedig a téglarakásokat sem lehet látni!
(Békésmegyei Közlöny, 1874. augusztus 23., I. évf. 30. szám)