A Békés Megyei Könyvtár helyismereti Wordpress honlapja
A csabai szabóifjúság bálja múlt vasárnap igen jól sikerült. A mostani pénzszűk világban igen ajánlotta az odamenetelt azon körülmény, hogy a belépti díj „tetszés szerinti” volt. Mind a férfiak, mind a nők között ízléses egyszerűség uralkodott, a társalgás fesztelen, a mulatság kitűnő volt, és kivilágos kiviradtig tartott.
(Békés, 1875. február 7., IV. évf. 6. szám)
Ezen iskolának van a mai napon 85 tanítványa. Ezek közül 71 helybeli, 14 vidéki; 57 ágostai, 1 református, 11 római katolikus, 1 görög katolikus, 15 Mózes-vallású; két 10, huszonhét 11, huszonkét 12, huszonhárom 13, nyolc 14, egy 15, két 16 éves. 59 gimnaziális, 26 reálirányú; az első osztályba jár 40, a másodikba 21, a harmadikba 13, a negyedikbe 11. A múlt évi létszám erősebb volt héttel.
(Békésmegyei Közlöny, 1875. február 4., II. évf. 10. szám)
(B.-Csaba, jan. 27.) Ma délután kísértük közrészvét mellett örök nyugalmára városunk legbuzgóbb, legtevékenyebb, legértelmesebb polgárainak egyikét, idősb Zsilinszky Mihályt. Született 1817. év szept. 28-án. Már fiatal korában viselt alsóbbrendű hivatalokat mind a városnál, mind a helybeli evangélikus egyháznál. Ezen utolsónak közel 30 év óta volt presbitere, két évig pedig (1861 és 1872) gondnoka. Gondnoksága alatt épült az egyik paplak. A városnál szintén két évig (1867 és 1868) viselt főbírói hivatalt. Az egyházi és városi gyűléseken egészen utolsó súlyos betegségéig folyvást élénk részt vett, s szép természetes esze, gyors felfogása, helyes ítélőtehetsége, általánosan ismert jóakarata és igazságszeretete okozták, hogy felszólalása mindég nyomatékkal bírt. A közügyek azonban nem vonták el őt annyira házától, hogy mint leggondosabb családapa ne végezte volna teendőit, különösen két korán elhalt leányai után árván maradt unokái körül. Főtisztelendő Szeberényi Gusztáv szuperintendens meghatóan ecsetelte a koporsója körül gyülekezett ezreknek azon veszteséget, mely halála által érte a várost, az egyházat és a családot. Siratják: hű neje, Patay Ilona, ki vele 40 évig élt boldog házasságban, s két derék fiai, úm. Mihály, e lapok szerkesztője, és Endre kassai reáltanodai tanár. Holt tetemei az ev. kastélyi temetőben lévő családi sírboltba tétettek örök nyugalomra, korán elhalt kedves menye, ifj. Zsilinszky Mihályné szül. Haan Karolina mellé. Áldás és béke lengjen hamvaik felett!
(Békés, 1875. január 31., IV. évf. 5. szám)
A b.-csabai elöljáróság a hétfőn 19-én tartott választáskor következőképp alakult: Zelenyánszky György bíró, Hursán Pál albíró, Zahorán János gazda. Esküdtek: I. tized Kovács S. János, Maczák Adám. II. tized Glacz Ferenc, Hankó Máté. III. tized Petrovszky S. Mihály, Kesjár A. György, Faragó András. IV. tized Aradi János, Kliment Sz. János. Szőlőbeli Szeverényi Pál.
(Békésmegyei Közlöny, 1875. január 21., II. évf. 6. szám)
Népmozgalmi kimutatás. 1874-ben született összesen 1864, fiú 947, leány 917; ezek közt volt törvénytelen 32, ikrek 23 esetben. Házasult 495 pár. A halottak száma 1278, ebből férfi 669, nő 609; az életkort tekintve: 0‒1 évig 476, 1‒5-ig 314, 5‒10-ig 78, 10‒20-ig 52, 20‒30-ig 67, 30‒40-ig 43, 40‒50-ig 90, 60‒70-ig 58, 70‒80-ig 26, 80‒90-ig 5. A szülöttek száma tehát 586-tal múlja fölül az elhaltakét, mely arány mutatja, hogy az elmúlt évben az egészségi viszonyok kedvezőek voltak.
A városi kórház és szegénygyámoldának évi kimutatása.1874-ben gyógykezeltetett 162 beteg: férfi 94, nő 68, ezek közül gyógyult 128, javult 18, meghalt 16. Az életkort tekintve: 1‒10 évig 7, 10‒20-ig 52, 20‒30-ig 53, 30‒40-ig 25, 40‒50-ig 15, 50‒60-ig 5, 60‒70-ig 3, 70‒80-ig 2. A szegények házában jelenleg ápolás alatt van összesen 28 egyén, éspedig 16 férfi és 10 nő, egy fiú- és egy kisleánygyermek.
(Békés, 1875. január 17., IV. évf. 3. szám)
Az aradi páholyhoz tartozó szabadkőművesek szerdán délután gyűlést tartottak Csabán. Mi iránt, azt nem tudja senki, így tehát egy profán újdondász sem tudhatja, mert a legmélyebb titok leple takarja úgy működésük alakiságát, mint eredményeit. Azért nem is tud ezekről az eredményekről beszélni senki semmit, ámbár hisszük, hogy sok jót művelnek, és ha valamely szűkölködő özvegynek vagy ínséggel küzdő árvának valami váratlan, ismeretlen helyről segítség jő, bizonyára ők azok, akiktől ered a jótétemény, és nem hisszük, hogy igaz volna az, mit a nép beszél, hogy ti. a tagok csak egymás közt segítik és pártolják egymást a közéletben, mi már azért sem lehet igaz, mivel a szabadkőművesek mindenesetre gyönyörű szép alapelveken nyugvó intézménye alkalmat nyújtana ezáltal arra, hogy üresfejű ingyenélők mindenáron a páholyba felvétetni igyekeznének magukat, csak hogy gond nélküli életük legyen.
(Békésmegyei Közlöny, 1875. január 10., II. évf. 3. szám)
B.-Csabán is alakult korcsolyázó egylet, melynek elnökéül Vidovszky János, igazgatójául Omaszta Gyula, pénztárnokául Rajner Béla választatott meg. • A magántársulat ünnepélyes megnyitását a vasúti pályaudvar előtti tón tartotta, zene- és dobszó mellett, az arra elkészített jégen, számos néző és sok hölgy részvétele mellett. • Hogy minden társulati egyesülés élénkítőleg hat a társadalomra, azt a b.-csabai korcsolyázó egylet is fényesen bizonyítja. Vasárnap csak úgy hemzsegtek az utcák a kíváncsi gyalogosok és csengettyűs szánon járóktól, kik kisiettek a gyönyörű szép téli nap fényében korcsolyázók evolúcióit a vasút előtti tón megszemlélni, a vasárnap délután rendesen kihalt vasúti étterem pedig telve volt a korcsolyázás után ott uzsonnázók sokaságától.
(Békésmegyei Közlöny, 1875. január 3., II. évf. 1. szám; 1875. január 7., II. évf. 2. szám; 1875. január 14., II. évf. 4. szám)
A csabai karácsony előtti f. hó 23-i hetivásár, kivéve a terményfélékre, a beálló karácsonyi ünnepek folytán igen élénk volt; ez a hetivásár nem a kereskedőké, hanem a gazdasszonyoké volt, kik a kedves kicsinyek és az ünnepi asztal részére mindenféle kacsákat, pulykákat, libákat, különféle néven nevezendő kolbászt és hurkákat stb. vásároltak nagy mennyiségben össze.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. december 27., I. évf. 48. szám)
Csabán, dacára, hogy az ég boltozata hetek óta setét felhőkkel van bevonva, s ömlenek alá az ég esővel megtelt csatornái, azt hiszik, hogy a holdvilág mindezen nehézségek dacára keresztültöri a koromsetét felhőkön az éjt megvilágító sugarait, s bevilágosítja a vasúttól városunkba bevezető sártengert képező közlekedési utakat úgyannyira, hogy a város utcalámpáit meggyújtatni teljesen felesleges. Nagyon tévednek az illetők, ha azon reményben ringatják képzelmeiket, hogy a hold minden időben, látván az éj sötétségében botorkáló utazóközönséget, magára vállalhatja a világításra szánt lámpák sötét hallgatását, s kénye-kedve szerint szétterjesztheti világító sugarai özönét. Most csak a lámpák, de a hold nem világíthat!
(Békésmegyei Közlöny, 1874. december 20., I. évf. 47. szám)
Az Országgyűlés szombati ülésén Békés megye kérvénye tárgyaltatott, melyben a 3 éven alóli tinók a belügyminisztérium által megengedett leöletése ellen felszólalt. Csaba város képviselője, Kemény Mihály úr emelt szót a kérvény érdekében, egyszersmind interpellálván a belügyminisztert aziránt, vajon szándékozik ez ügynek országos rendezése tekintetéből törvényjavaslatot a Ház elé terjeszteni, mit az interpellált miniszter minél előbb megtenni ígért.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. december 20., I. évf. 47. szám)