B.-Csaba város képviselő-testülete a május 11-én tartott közgyűlésén elhatározta, hogy próbaképpen a főtéren, a két templom közti helyet négyszögű kövekkel fogja kiköveztetni, és ha ez célszerűnek bizonyul, a vasúttól a Körös-hídig vezető egész utat ilyenképpen kövezteti ki. Kívánjuk, hogy sikerüljön, mert most, ha sár van, a vigadóépület bizony úgy néz ki, mint szemétdombon a gyémántgyöngy!
(Békésmegyei Közlöny, 1880. május 13., VII. évf. 92. szám)
Szerző: Juhász Zoltán
Önálló község vagy külváros?
Csaba-Szőllős, ezen Csaba melletti 3-4000 lakostól álló csabai telep évről évre gyarapodik, és egyre csinosabb házak épülnek. Egyes lakosainak azon körülménynél fogva, hogy ők az országos adóba 6000, a községi adóba 2300 forintot fizetnek, az a gondolata támadt, hogy vajon őrájuk nézve nem volna-e előnyösebb, ha az anyavárostól elszakadnának, s külön önálló községgé alakulnának. Idő folytán e gondolat mind jobban és jobban hódított, bár sokan nem tartották üdvösnek az elszakadást. Most a kezdeményezők annyira vitték a dolgot, hogy ez ügyben a csabai főszolgabírónál is lépéseket tettek. E tárgyban Fábry Károly ügyvédnél is volt egy küldöttség, aki vasárnap Csaba-Szőllősön, az iskola helyiségébe értekezletre hívta az érdeklődőket, kik közül 150-en meg is jelentek. Kezdetben könnyen s általános tetszés közt folyt az eszmecsere, de amint az elnök kimondta, hogy a föld után járó illetéket ott kell majd fizetni, amely határban az fekszik, általános lett az elégedetlenség. A gyűlés eredménye az lett, hogy ilyen feltételek mellett majd csak akkor szakadnak el a csaba-szőllősiek a várostól, mikor majd a város megunja őket. A gyűlés azon fanyar óhajjal oszlott szét, hogy csak legyen úgy, mint régen volt. Egyébiránt Fábry Károly a közóhaj biztos megtudása céljából azt javasolta, hogy aláírási ív köröztessék a lakosság között, s akik a különválást kívánják, arra jegyezzék fel neveiket, ami el is fogadtatott.
(Békésmegyei Lapok, 1880. május 11., II. évf. 55. szám)
Elmentek a katonák
A Csabán állomásozott huszárszázad tegnap reggel fél hétkor indult el Szarvas felé. Derék kapitányuk, Zaluszky Károly úrral élükön, a városháza előtt búcsútisztelgést tettek. A kapitány meleg szavakkal köszönte meg Csaba város vendégszeretetét, és előadá, hogy nehéz szívvel távoznak, mert úgy éltek itt, mint egy földi paradicsomban. A század katonái háromszor emelék süvegüket, és éljenezték Csaba városát.
(Békésmegyei Közlöny, 1880. május 1., VII. évf. 83. szám)
Szomorú hír
Csorvásról szomorú hírt közölnek velünk. Nemzetünk nagy költőjének, Petőfi Sándornak öccse, Petőfi István, gutaütés folytán meghalt. Hosszú évek óta Geiszték birtokán, Kis-Csákón mint tiszttartó élt, vagyis jobban mondva a Geiszt család teljhatalmazottja, barátja és tanácsadója volt. A gazdasági szaklapokban gyakran találkoztunk kitűnő szakértelemről tanúskodó cikkeivel, s lapunknak is az 1874. és 1875. években rendes közgazdasági munkatársa volt. A héten itt Csabán beszéltek még vele barátai és ismerősei, kik nem is gondoltak arra, hogy az életerős férfit oly rögtönösen éri utol a halál! Nyugodjék békével! Emléke, szelíd, becsületes arca sokáig felejthetlen fog maradni e megyebeliek előtt! — Petőfi Istvánt vasárnap délután temették el a megye közönségének, de a fővárosból is lejött számos vendég mély részvéte mellett a csákó-pusztai temetőben. B.-Csabáról Sztraka György és Varságh Béla urak adták meg az elhunytnak az utolsó tiszteletet.
(Békésmegyei Közlöny, 1880. május 1., VII. évf. 83. szám; 1880. május 4., VII. évf. 85. szám)
Üdvös rendelet
A csabai járás szolgabírája igen üdvös rendeletet bocsájtott ki, mely szerint minden háztulajdonos vagy lakó a háza előtt összegyűlni szokott szemetet és hulladékot 2 forint pénzbírság terhe alatt eltakaríttatni és az eltakarított helyet a nyári hónapokban fellocsoltatni köteles.
(Békésmegyei Közlöny, 1880. április 27., VII. évf. 80. szám)
Bírság
A csabai járási szolgabíró e héten 2 csabai korcsmárost marasztalt el 20-20 forint pénzbírságban a korcsmai zárórák meg nem tartása miatt. A befolyt 40 forintból 20 forintot a helybeli algimnáziumnak, 20 forintot pedig a helybeli nőneveldének juttatott a derék szolgabíró.
(Békésmegyei Közlöny, 1880. április 17., VII. évf. 73. szám)
Rügyárulók
Fáinkat pusztítják a gyermekek azáltal, hogy a különböző rügyeket literszámra csipdesik le, azt hívén, hogy a „pakszus” (patikárus) úr azt tudja valamire használni, s majd megveszi. Ámbár pénz helyett erős korholást szoktak kapni a pusztításért, mégsem fogy a rügyárulóknak száma. Amily szívesen látjuk a jókor fejlődő élelmességet, éppúgy kárhoztatjuk az ennek túlságos igénybevétele által származó ferde irányt, mely azt más rovására is megengedhetőnek véli.
(Békésmegyei Lapok, 1880. április 18., II. évf. 45. szám)
Népmozgalmi kimutatás
1880. január 1-jétől április hó elejéig született összesen 447, fiú 232, leány 215; ezek közt volt törvénytelen 14, ikrek 5 esetben. Házasult 71 pár. A halottak száma 304, férfi 154, nő 150, az életkort tekintve: 0-tól 1 évig 88, 1‒5-ig 74, 5‒10-ig 22, 10‒20-ig 21, 20‒30-ig 15, 30‒40-ig 15, 40‒50-ig 11, 50‒60-ig 13, 60‒70-ig 26, 70‒80-ig 15, 80‒90-ig 5. A szülöttek száma 143-mal múlja felül az elhaltakét, melynél fogva az év első negyedében az egészségi viszonyok kedvezőek voltak.
(Békésmegyei Közlöny, 1880. április 15., VII. évf. 72. szám)
Rendőrség a szőlőkben
Csaba-Szőlősben, Csaba város e külvárosából (melyet még mindig szeretnek az értelmetlen jaminai szőlők nevével illetni) örömmel értesítenek bennünket, hogy ott a múlt héten kezdte meg működését az eddig szokásos éjjeli őrök helyett a rendes városi rendőrség.
(Békésmegyei Lapok, 1880. április 13., II. évf. 43. szám)
Hűke József (1815‒1880)
Egy derék tisztviselővel ismét kevesebb van. Hűke József, Csaba városának 33 éven át buzgó, lelkiismeretes jegyzője csütörtökön reggel 8 órakor elhunyt. A koros férfiú régóta betegeskedett, mindamellett hivatalos teendőit még a legutóbbi hetekben is pontosan igyekezett teljesíteni. Békés megyében született, itt nevelkedett. Mintegy 32 éves korában jött Csabára, hol azóta folytonosan köztiszteletben vitte hivatalát. A csabai közönség abban mutatta ki az elhunyt iránti kegyeletét, hogy temetésén a rossz idő dacára tömegesen jelent meg megtenni neki a végtisztességet. A sírnál Szemián Sámuel főjegyző megható beszédben búcsúzott el az elhunyt pályatárstól.
(Békésmegyei Lapok, 1880. április 11., II. évf. 42. szám)
