Szomorú hír

Csorvásról szomorú hírt közölnek velünk. Nemzetünk nagy költőjének, Petőfi Sándornak öccse, Petőfi István, gutaütés folytán meghalt. Hosszú évek óta Geiszték birtokán, Kis-Csákón mint tiszttartó élt, vagyis jobban mondva a Geiszt család teljhatalmazottja, barátja és tanácsadója volt. A gazdasági szaklapokban gyakran találkoztunk kitűnő szakértelemről tanúskodó cikkeivel, s lapunknak is az 1874. és 1875. években rendes közgazdasági munkatársa volt. A héten itt Csabán beszéltek még vele barátai és ismerősei, kik nem is gondoltak arra, hogy az életerős férfit oly rögtönösen éri utol a halál! Nyugodjék békével! Emléke, szelíd, becsületes arca sokáig felejthetlen fog maradni e megyebeliek előtt! — Petőfi Istvánt vasárnap délután temették el a megye közönségének, de a fővárosból is lejött számos vendég mély részvéte mellett a csákó-pusztai temetőben. B.-Csabáról Sztraka György és Varságh Béla urak adták meg az elhunytnak az utolsó tiszteletet.
(Békésmegyei Közlöny, 1880. május 1., VII. évf. 83. szám; 1880. május 4., VII. évf. 85. szám)

Petőfi István
Forrás: Vasárnapi Ujság, 27. évf. 19. szám (1880)
 

Petőfi első „alkotása”

Réthy László volt csabai leányneveldei tanár, lapunk Plútó nevű volt munkatársa, a Magyarország tárcájában Horváth Károly szarvasi néptanítónak elbeszélése alapján a következőket adja elő: «Kicsengettek az óráról ‒ úgymond ‒ s szaladtunk ki az udvarra, hogy az óraközt kedvünkre töltsük. Az iskola udvarába egy silány formájú kis kutya vetődött, melyet én kergetni kezdtem, a gyámoltalan állat nagy ijedve menekült előlem, de én utána eredve, egy zugba szorítottam az osztály ablakából kinéző társak nagy mulatságára. Petrovics Sándor, ki az osztályszobában maradt, a künn történő eseményeket hallva, irónnal latin könyvem szélére e hangsúlyos sort rögtönözte a megfelelő hanglábak felrakásával: „Kis Kari, kerget kurta kutyát kint.” Mikor helyem újra elfoglaltam, ott láttam e sort, s ráismertem Sándor kézírására. Ez volt Petőfi első „alkotása.”»
(Békésmegyei Közlöny, 1879. február 20., VI. évf. 15. szám)

Petőfi Sándor állítólagos arcképe 12 éves korában
Forrás: Petőfi-album : adatok, okmányok és képek Petőfi Sándor diadalútjáról. Budapest : Pesti Napló, 1907. 13. p.