A csabai nagyharangot, melyet Marik Pál és neje csabai lakosok múlt évben Bécsújhelyen öntöttek, s használat után nemsokára elrepedt, Settenhoffer soproni harangöntő öntötte át. A harang múlt héten érkezett Csabára, és október 3-án Settenhoffer harangöntő személyes közbejötte mellett fog a toronyba húzatni.
(Békésmegyei Közlöny, 1876. szeptember 28., III. évf. 78. szám)
Címke: BékésmegyeiKözlöny
Kicsapongás
Csabán az éjjel-nappal csavargók és az erkölcsiséget sértő rakoncátlan lármázók halmazata olyannyira összegyűlt már, hogy a járási szolgabíró úr kénytelen volt ezen kicsapongásnak egy szigorú rendelet kiadásával elejét venni. Ezen rendelet értelmében a korcsmárosok éjjeli 10 órakor mulató vendégeiket hazamenetelre utasítani, korcsmáikat pedig bezárni kötelesek. Csavargók, kik az utcán rakoncátlan piszkos módon káromkodnak, és szolgálatkeresés ürügye alatt járnak-kelnek, letartóztatandók és lezárandók, mely eljárás a szolgálatban álló és éjjel engedély nélkül csavargó nő és férfi cselédekre is alkalmazandó.
(Békésmegyei Közlöny, 1876. szeptember 17., III. évf. 75. szám)
Király őfelsége Csabán
Őfelsége a király f. hó 9-én Szebenbe utaztában Csabán a pályaudvarban 5 percig időzött. A pályaudvarban a nagy néptömeg viharos éljenzésekkel fogadta, mire őfelsége a kocsiból kiszállt, és Omazta Szilárd járási szolgabíró úrhoz több kérdést intézett a csabai nép hogylétéről és egyebekről kérdezősködvén. Ezek után őfelsége a járási szolgabíró úr által nyert felvilágosítást megköszönve, kocsiba szállt, és a vonat ‒ szűnni nem akaró éljenzések között ‒ elrobogott.
(Békésmegyei Közlöny, 1876. szeptember 14., III. évf. 74. szám)
Zeneoktatás Csabán
Holläder Zsigmond B.-Csabán lakó előnyösen ismert karmester és zeneszerző, kinek Nyári Pál gyászemléke című újabb műve méltó elismerésben részesült, helyben a hegedűn és kis brugón (violon-csell) való játékban zeneórákat kíván adni, mire a szülőket figyelmeztetjük, kik gyermekeiket az új iskolaév kezdetével Csabára küldve, azokat a zene szívnemesítő művészetében is kiképeztetni óhajtják. Holläder úr konzervatóriumi tanulmányokat végzett, s így alapos zeneoktatást adhat.
(Békésmegyei Közlöny, 1876. szeptember 3., III. évf. 71. szám)
Az új megyei főispán!
Augusztus 28-án délelőtt tette le megyénk új főispánja, Beliczey István úr a rendkívüli közgyűlésre összehívott megyei bizottsági tagok előtt a hivatali esküt. Tekintve az általános megelégedettséget, melyet az új főispán kineveztetése költ, bátran mondhatjuk, hogy Beliczey István Magyarország legnépszerűbb főispánjainak egyike. Nem kételkedünk benne, hogy az új főispán a hozzá kötött várakozásnak teljesen meg fog felelni, hogy mint a nép és nem egyes kasztok, kiváltságosak embere, a nép igaz érdekeit, méltányos kívánságait figyelembe fogja venni. Szóval, hogy a nép igazainak lesz hű és hivatott védője, és személyválogatás nélkül szigorú ostora lesz azoknak, kik a törvény korlátain kívül elbizakodottá téve, társadalmi vagy hivatali állásuk fénye által, ezen jogokat sérteni merészelik. Nemhiába mondjuk ezt. Megyénkben egy idő óta oly dolgok fordulnak elő, melyek egy erős, kérlelhetetlen szigorúságú és igazságú kezet nagyon is igényelnek.
(Békésmegyei Közlöny, 1876. augusztus 31., III. évf. 70. szám)
Tisztelgés a főispánnál
A b.-csabai evangélikus egyház szintén tisztelgett Beliczey István őméltóságánál. A presbitérium s tanári kar élén Haan Lajos lelkész úr üdvözölte az ünnepeltet, ama meglepő körülmény felelevenítésével, hogy e nemes család 1776-ban telepedett le megyénkben, s így éppen százados évfordulóján részesült ‒ Békés megye közönségének osztatlan örömére ‒ e magas kitüntetésben. Őméltósága ‒ az egyháznak szerencsekívánatait megköszönve ‒ kifejezést adott a reménynek, hogy bárha új társadalmi állásában keveset érintkezendik az egyházi testülettel, egyben ti. a hazaszeretetben hiszi, találkozni fognak.
(Békésmegyei Közlöny, 1876. augusztus 20., III. évf. 67. szám)
Főispáni kinevezés
A Békésmegyei Közlöny csütörtöki, augusztus 10-i száma közölte a rég várt hírt, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök előterjesztése folytán Ferenc József király július 23-án Beliczey Istvánt Békés megye főispánjává nevezte ki. Alig esett tudomására e kinevezés Csaba lakosainak, midőn másnap, azaz 11-én délelőtt Beliczey István őméltósága lakásán tömeges tisztelgésre megjelentek. Csaba lakosainak szószólója Szemián Sámuel főjegyző volt, ki keresetlen, de szívből jövő szavakkal tolmácsolá a jelenlévők és az összes lakosság abbeli örömét, hogy egy csabai születésű férfi, ki eddig is a megyei kapacitások egyik legkitűnőbbike volt, e magas tisztségre emeltetett. Az újonnan kinevezett főispán úr, kin a meghatottság legőszintébb jelei mutatkoztak, éppoly szívélyesen felelt, és biztosítá összegyűlt barátait, hogy ámbár társadalmi állása változott, mégis a régi fog maradni, és azon reményének adott kifejezést, hogy barátai támogatása és jóakaró törekvése mellett, sikerülni fog nekie e megye jó hírnevét nemcsak fenntartani, hanem öregbíteni is. — Adja Isten! Mi bizonyosan mindnyájan, mindenki a maga körében, polgári szent kötelességünknek fogjuk ismerni, hogy csekély erőnkhöz képest, minden szép és jóban, mind vezérünk mellett, mindig oldalánál legyünk!
(Békésmegyei Közlöny, 1876. augusztus 13., III. évf. 65. szám)
Kapcsolódó irodalom:
• Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950: Főispánok és alispánok. Közlemények Békés megye és környéke történetéből ; 8. Gyula, 2002
Iskolai értesítő
Beküldetett szerkesztőségünkhöz a békés-csabai nőképző társulat polgári leányiskolájáról szóló értesítő az 1875/76. évről, közli Zsilinszky Endre ideiglenes igazgató. Ezen értesítőből látjuk, hogy a társulatnak jelenleg összesen 174 tagja van, e közt 14 alapító, 105 rendes és 55 rendkívüli. A társulatnak emeletes épületén kívül 1500 forintnyi alapítványa és 16.162 forint névleges tőkéje van. A tanítványok száma az I. osztályban 26, a II.-ban 21, a III.-ban 13 volt, kilépett egy, maradt összesen 60. Az 1876/77. tanév pontosan szept. 1-jén veszi kezdetét, 2-án, 3-án és 4-én tartatnak a beírások. E tanévben a IV. osztály is megnyílik.
(Békésmegyei Közlöny, 1876. augusztus 6., III. évf. 63. szám)
Haan Antal Rómában
Megyénk szülötte, Haan Antal, ki a magyar kormány által a Vatikánban lévő freskóképek másolatainak elkészítésével lett megbízva, az athenei iskolának összes csoportozatait elvégezte már, s jelenleg csupán a világhírű Disputa másolatán dolgozik. Haan Antal különben állandóan a Capri-szigeten lakik, s csak néha tartózkodik Rómában.
(Békésmegyei Közlöny, 1876. július 30., III. évf. 61. szám)
Kapcsolódó irodalom:
• Bereczky Zsolt: A Haan „expeditio”. Békéscsaba : Bereczky Zs., 2003
• Csabai arcok : Békéscsaba egykori jeles személyiségeiről. szerk.: Forján János. Békéscsaba : História Könyvkiadó, 2011
• Haan Albert: A képzőművészet Békéscsabán. In: Békéscsaba : történelmi és kulturális monográfia. főszerk.: Korniss Géza. Békéscsaba : Körösvidék Ny., 1930
• Haan Antal, Békéscsaba első festője. In: Békés Megyei Hírlap, 67. évf. 5. szám (2007. január 6.) 12. p.
• Haan Antal emléke. In: Csabai Mérleg, 16. évf. 9. szám (2006. május 4.) 12. p.
• Haan nyomai Capri szigetén. In: Csabai Mérleg, 13. évf. 10. szám (2003. május 22.) 3. p.
• Rell Lajos: Haan Antalnak az egyház ügyét szolgáló festményei. In: Evangélikus Élet, 35. évf. 18. szám (1970. május 3.) 2. p.
• Rell Lajos: Haan Antal Gábor. In: Evangélikus Élet, 34. évf. 6. szám (1969. február 9.) 3. p.
• Száz év műtárgyai a Munkácsy Mihály Múzeumban 1899–1999. szerk.: Grin Igor, Szatmári Imre. Békéscsaba : Munkácsy Mihály Múzeum, 1999
• Szilágyi János György: A klasszikus ókori művészet egy 19. századi magyar gyűjtője: Haan Antal. In: Ókor : folyóirat az antik kultúrákról, 15. évf. 1. szám (2016) 87–93. p.
• Turok Margit, B.: Capri szigetén temették el : Haan Antal a múlt századi festészet jeles alakja. In: Békés Megyei Népújság. 43. évf. 19. szám (1988. január 23.) 8. p.
• Zsilinszky Mihály: Haan Antal. In: A Békésvármegyei Régészeti és Mivelődéstörténelmi Társulat évkönyve 1888/89. Békésvármegyei Régészeti és Mivelődéstörténelmi Társulat, 1890
Tanügy
— A b.-csabai reálgimnázium megszűnt élni. Az ág. h. ev. egyház presbitériuma, mely legnagyobb hatósága ez intézetnek, f. hó 17-én elhatározta, hogy a reál irányt elvetve algimnáziummá változtatja az iskolát. Tekintve azt, hogy reálgimnázium magában véve nevetséges galimatiász, minden tanügybarát csak örülhetne e kedvező változásnak, ha örömét el nem rontaná az a körülmény, hogy e változás csupán egy tanári állomás eltörlése céljából történt. Szomorú dolog, hogy egy elsőrendű egyház, amely egymaga képes fenntartani s jeles tanerőkkel ellátni egy 4 osztályú középiskolát, oly gyenge főhatósággal bír, amely nem látja, vagy nem akarja látni annak káros voltát mind az egyházra, mind a tanügyre, mind a tanárokra nézve, ha iskolája tanirányban s tanerőkben folytonosan változik. Nem akarjuk az egyház autonómiáját sérteni, midőn e tényre reflektálunk, de miután ez iskola nyilvános és helybeli, lehetetlen gyermekeink, de az egyház érdekében is fel nem szólalnunk, hogy legalábbis különös, miszerint e tanintézet rövid néhány év alatt ötször-hatszor változott jellegében: egyszer gimnázium, egyszer polgári iskola, egyszer reálgimnázium, majd ismét gimnázium, megint polgári iskola, s így tovább.
— A b.-csabai polgári leányiskola, melyet a helybeli nőképző társulat tart fenn, az elmúlt tanév végével ismét 3000 forintnyi segélyben részesült f. 1876. évi szükségletei fedezésére a nagymélt. közoktatási minisztériumtól. Úgy látszik, a kormány jól fogja fel feladatát, midőn egy oly fontos tanintézetet, minő e leányiskola, mely egész megyénkben s messze annak határain túl is egyetlen a maga nemében, nem enged megbukni, hanem mindenképpen támogatja. Mégis érdemli a támogatást nemcsak anyagilag a kormány részéről, hanem különösen a szülők részéről, kiknek leánygyermekeik vannak; és nagy elismerésre érdemesek azon hölgyek, akik hovatovább többre szaporodva a nőképző társulat tagjai közé lépnek, s mások kapacitálása által is a társulat tagjai számát gyarapítják.
— A b.-csabai polgári leányiskola iskolaszéke a kormány támogatása folytán elhatározta, hogy a jövő 1876/77. tanévre már felállíttatik a IV. osztály is, s evégből egy negyedik tanszékre, melyhez a természettudományok tanításának a feltétele, s 900 forintnyi fizetés és 300 forint lakbér van kötve, pályázatot hirdet. Az okmányokkal felszerelt folyamodványok aug. 20-ig a nőképző társulat elnökéhez, Kemény M. úrhoz küldendők be.
(Békésmegyei Közlöny, 1876. július 27., III. évf. 60. szám)