A Békés Megyei Könyvtár helyismereti Wordpress honlapja
A vallás- és közoktatási miniszter a csabai görögkeleti hitközségnek, temploma és iskolafedele kiépítésére, 300 forintot engedélyezett.
(Békés, 1870. május 22., II. évf. 21. szám)
Kapcsolódó irodalom:
Bottó György: A g. kel. egyház története. In: Békéscsaba : történelmi és kulturális monográfia. főszerk.: Korniss Géza. Békéscsaba : Körösvidék Nyomda, 1930. 235–238. p.
A Békés megyei gazdasági egylet tudomására jővén annak, hogy a gőzekék gyártása jelenleg már a gyakorlat igazolta kellő tökélyre fejlett, és meggyőződve lévén arról, hogy hazánk igavonó marháinak hanyatlott létszámánál fogva a gőzekék használata a nagyobb uradalmak és bérletek gazdaságában hovatovább elutasíthatlan szükséggé válik: ismertetés céljából a f. évben B.-Csaba határán egy gőzekeversenyt rendezend, melyre míg egyrészről a gépgyárosok figyelmét felhívja, másrészt nagybirtokosainknak minél nagyobb számban leendő megjelenését reméli. Mokry Sámuel egyleti titkár
(Békés, 1870. május 1., II. évf. 18. szám)
A jó csabaiak sem tudhatták a dolgot mire vélni, midőn tegnap egy hete a gyulai honvédséget „mit sack und pack“ városukba berukkolni látták. A honvédség e kis gyalog excursiója azért rendeztetett, hogy a legénység az efféle menetekhez hozzászokjék, s e célból jövőre is időközönként hasonló kirándulások fognak tétetni.
(Békés, 1870. május 1., II. évf. 18. szám)
A múlt hét verőfényes napjai sokakat kicsaltak a szabadba megtekinteni a város alatt készülő vasút földmunkálatait, s mindazok, kik megtekintették, sőt még azok is, kik e fáradságot nem vették maguknak, benső megelégedéssel mondják: hála istennek, valahára nekünk gyulaiaknak is lesz már vasutunk!
Csakugyan, már nem tréfa, nem hiú ábránd, hogy Gyula város rövid idő múlva ezen közlekedési mód birtokába jut; körülbelül egy év kell még, s aztán nem lesz kénytelen a jámbor utazó s a fuvaros sem magát, sem lovait Csabáig vagy Kétegyházáig ‒ a legközelebbi vasúti állomásokig ‒ rettenetes utakban elkínozni. Híres Csaba város is majd csak enged valamit abból a kényes rátartásból, melyet eddig a szegény vasút nélküli Gyulával éreztetett.
Ha Gyulának vasútja lesz, legalább egy okkal több, hogy a megye központját ne Csabára tegyük át, s egy okkal kevesebb, hogy Csaba ‒ vármegye legyen. Ha a „gőzparipa” városunk határán repül majd keresztül: mi is elmondhatjuk, hogy a világhoz tartozunk. Eddig csak Csaba vagy Kétegyháza gráciájából léphettünk közelebbi érintkezésbe vele, s egy kis ideig bizony még rá leszünk utalva erre a gráciára.
(Békés, 1870. május 1., II. évf. 18. szám)
Kapcsolódó irodalom:
Gyulavidéki Helyiérdekű Vasút: Díjszabás : 2., Teheráruk szállítására. Gyula : Dobay, 1907.
Gyulavidéki Helyiérdekű Vasút: Forgalmi és jelzési utasitás. Gyula : Gyulavidéki Helyiérdekű Vasút, 1929 (Gyula : Dobay ny.)
Gyulavidéki Helyiérdekű Vasút: Gyulavidéki Helyiérdekű Vasút Részvénytársaság XX-ik évi jelentése az … üzletévről. – Gyula : Gyulavidéki Helyiérdekű Vasút, 1932., 1932. – 1933.
Majdán János: A “vasszekér” diadala : a magyarországi vasútépítés 1914-ig. Budapest : Kossuth, 1987.
Nagyvárad – Fiume : a 100 éves gyorsvonat állomásai képeslapokon = Grosswardein – Rijeka : die Stationen des 100 Jährigen Schnellzuges auf Postkarten. szerk.: Niedzielsky Katalin. Békéscsaba : Typografika, 2015.
Scherer Ferenc: Gyula város története. Gyula : Törvényhatósági Biz., 1938.
Az egyletek, az egy célra összetett erők horderejét ma már senki sem vonja kétségbe; nem vonja kétségbe a tanügy terén sem. A tanítóegyletek alakulása és tevékenysége együtt is jár mindenütt a tanügy virágzásával. Felekezet nélküli tanítóegyletet, nem véve számba a központit, ez ideig hármat tudok: Csaba, Kecskemét s Makón. Idő szerint az elsőség a csabait illeti.
Amint nálunk az egylet szükségessége még a múlt év november elején szóba jött, a helybeli 27 tanító közül 20 azonnal mellette nyilatkozott; az alapszabályok bizottságilag csakhamar elkészültek; nov. 14-i összejövetelünkkor meghányattak s véglegesen megállapíttattak; ugyanez alkalommal meg is alakultunk. Másnap a helybeli szolgabírói hivatalnál, mint nem felekezeti egylet irányában egyedül illetékes hatóságnál, jelentkeztünk; ezután szabályszerű működésünket megindítottuk; jan. 15-én alapszabályaink felsőbb jóváhagyásáért folyamodtunk, mely jóváhagyás a vallás- és közoktatási minisztérium részéről f. év febr. 20-án 2769. sz. alatt meg is adatott.
Egyletünk célja a tanügy terén való önművelés, mely cél elérése végett az egylet havonként egyszer gyűlést tart, ezen részint kitűzött, részint szabadon választott tárgyú dolgozatokat felolvas és megvitat. Jólesik megjegyezhetnem, hogy ez ideig még mindig bővében voltunk a dolgozatoknak. Továbbá az egylet könyvtára számára megrendelt neveléstani művek ‒ mostanig 16 k. ‒ a tagok közt megismertetés végett kiosztatnak, a megismertetés alapján tartalmuk bírálat alá kerül, amidőn az egylet főleg azon nézeteket kutatja, melyek helyi viszonyaink között hasznosíthatók. Tagja lehet az egyletnek minden b.-csabai nyilvános iskolában működő rendes és segédtanító, fizetvén felvételi díjul évi járulékul a rendes tanító két, a segéd egy forintot. Az egylet általános szavazattöbbséggel, egy évre választott tisztviselői: elnök, alelnök, jegyző, pénztárnok, könyvtárnok. Az egyletből való kilépés tetszéstől függ. Az egylet mindaddig fennáll, míg a tisztviselőkön kívül egy tagja marad. Ha az egylet feloszlanék, vagyona B.-Csaba városa hatóságánál, egy itt utóbb keletkezhető felekezet nélküli tanítóegylet javára leteendő.
Ezen egylet 20 tagjának 1⁄5 része zsidó, 3⁄20-da róm. kat., 13⁄20-da lutheránus. Nem lépett még bele a róm. kat. tanítók 1⁄4 része ‒ azaz hogy ez be is, meg mindjárt ki is lépett ‒, a lutheránusok 1⁄4-e és a görögkeletiek.
(Békés, 1870. március 13., II. évf. 11. szám)
Kapcsolódó irodalom:
Filadelfi Mihály: A tanítómozgalmak kezdete Békéscsabán. Békéscsaba : Pedagógusok Szakszervezete, 1969.
A népszámlálás megyénkben befejeztetett. Eszerint Gyulának lakossága 18.043, éspedig 8989 férfi, 9054 nő. Csabáé a 30 ezret nem üti meg egészen.
(Békés, 1870. január 30., II. évf. 5. szám)
Ezt is az enyészet szellője járja. Nagy hűhóval karoltuk fel, megvettük a földet jó drágán, s egyelőre abban állapodtunk meg, hogy míg a részletfizetések befolynak, az építkezéshez a pénz együtt lesz, és arra nézve tájékozódunk, hogy miképp építsünk, körkemencét-e, vagy nem, szalmára-e, fára vagy szénre? Hogy addig téglát égetünk szokott módon részint magunknak, részint eladóra. Így is történt. Azonban voltak, akik summásabban oly reménnyel jegyeztek, hogy pénzük hirtelen és nyereséggel megfordul, ezek csalatkoztak. Mindezen körülmények némelyeket oda hangoltak, hogy mindenáron az egylet szétrobbantását tűzzék ki célul, tagadván most már az üzlet életrevalóságát, mely meg sem kezdetett, és bírálgatván az igazgatóság eljárását, holott a gyártás nem azon fordult meg. A nagyobb rész az üzlet folytatását kívánja ugyan, de életkérdést magára nézve belőle mégsem csinál, s így noha az ügy még feladva nincs, sőt bizottság van kinevezve, mely a teendők iránt véleményt adjon ‒ mégis elmondhatjuk, hogy a csabai téglagyárt az enyészet szele csapkodja, és 1869-i társulási mozgalmunk a pénzügyet kivéve alighanem teljes vereséggel fog végződni, ami azt mutatná, hogy mi itt az effélékhez még csekély érzékkel bírunk, a könnyű eredményt ugyan szeretnők, de megküzdeni az akadályokkal? Ahhoz erő kell és bátorság, amivel mi ily célra nem rendelkezünk.
Édes hajlék, kis lakomSzalma-nádfedélBenned bizton alhatomMíg a harangot félre nem verik és a Sárréten nád kapható.
(Békés, 1870. január 16., II. évf. 3. szám)
A csabai gőzmalom ügye: született orvosok segítsége nélkül, meghalt orvosok segítségével ebben az esztendőben. Sikerült az ügybuzgóságnak több mint 800 részvényre aláírást szerezni; a krízis beütött, megijedtünk, kétségbeestünk, hogy már ezentúl nincs üdvösség, és siettünk az ügyet a semmiségbe temetni, ahonnan eredt. Az előlegek, néhány krajcár híján, mennyit posta- és nyomtatási költség felemésztett, kinek-kinek visszaadattak. Legalább eldicsekedhetünk, hogy Csabának kevésbé múlt, hogy gőzmalma nem lett, de Gyulának éppen semmi szeszgyára nincs. Semmiből semmi. Piaci trafika for ever!
(Békés, 1870. január 16., II. évf. 3. szám)
Csak várom, hogy ugyan mikor hirdeti a világirodalom, hogy Csabán nagy vendégfogadó épült, de úgy látszik, hasztalan várom, agyon akarja hallgatni, bizonyosan azért, mert Csaba baloldali. De már ezt nem engedjük, s ha más nem viszi jó hitünket, megcseleksszük magunk. Igen, mi a kereskedésnek menházat építettünk, hogy aki búzánkat jön megvenni, magát kényelmesen elszállásolhassa. S még csak az a híja van a dolognak, hogy a vasúttól a fogadóig nem lehet eljutni, a nagy sárnak miatta. Többek között váltig bizonyítják a Klinker rendszer célszerű voltát, s mi mégsem teszünk itt kísérletet, hol annak alkalmazása leginkább helyén volna, hanem hozatjuk cseppenként messziről a drága követ, felhasználjuk rosszul, de ha jól megcsinálnók is, a kőút fenntartása sokkal költségesebb, mint a téglaúté. De térjünk vissza a csabai nagy, emeletes fogadóhoz, melyben jan. 2-án megnyitási közvacsora volt. Az eszme korszerű volt, mert úr, földész, kereskedő, iparos, körülbelül 150-en gyűltek össze. Szépen elhelyezkedtünk, hozzáláttunk az evéshez; arra inni dukált, s csakugyan felemelkedett a közbirtokosság elnöke, s csinos szavakkal éltette azokat, akik a fogadó építését vezették, akik azt építették, és a fogadóst, aki abban bizonyára jó bort fog mérni. Egy másik a közbirtokosságért emelt poharat, egy harmadik a földmívelés, ipar és kereskedésért. A fogadót „Fiúménak” kereszteltük, amit Fiúménak távirat útján tudtul adni egy szívvel, egy lélekkel elhatároztunk.
(Békés, 1870. január 16., II. évf. 3. szám)
Kapcsolódó irodalom:
A Békéscsabai Fiume szálló kalandos története. In: Magyar Hírlap, 27. évf. 35. szám. 6. p.
Ádám (Áchim) Gusztáv: Békéscsaba műszaki vonatkozású alkotásai. Békéscsaba : Ádám G., 1930.
Békéscsaba : történelmi és kulturális monográfia. főszerk.: Korniss Géza, Békéscsaba : Körösvidék Nyomda, 1930.
Dobrotka Pál: Üdvözlet Békés-Csabáról : Chaba-városa régi képes üdvözlőlapokon, 1897–1935. Békéscsaba : Typografika, 2005.
Fábry Károly: Tallózás Csaba múltjából, 1738–1803. 1923.
Gécs Béla: 1870-ben kapta nevét a Fiume. In: Heti Mérleg (1995. május 25.)
Gécs Béla: Csaba szálloda. In: Csabai Mérleg, 10. évf. 15. szám (2000) 8. p.