Csabai apróságok – A b.-csabai téglagyár

Ezt is az enyészet szellője járja. Nagy hűhóval karoltuk fel, megvettük a földet jó drágán, s egyelőre abban állapodtunk meg, hogy míg a részletfizetések befolynak, az építkezéshez a pénz együtt lesz, és arra nézve tájékozódunk, hogy miképp építsünk, körkemencét-e, vagy nem, szalmára-e, fára vagy szénre? Hogy addig téglát égetünk szokott módon részint magunknak, részint eladóra. Így is történt. Azonban voltak, akik summásabban oly reménnyel jegyeztek, hogy pénzük hirtelen és nyereséggel megfordul, ezek csalatkoztak. Mindezen körülmények némelyeket oda hangoltak, hogy mindenáron az egylet szétrobbantását tűzzék ki célul, tagadván most már az üzlet életrevalóságát, mely meg sem kezdetett, és bírálgatván az igazgatóság eljárását, holott a gyártás nem azon fordult meg. A nagyobb rész az üzlet folytatását kívánja ugyan, de életkérdést magára nézve belőle mégsem csinál, s így noha az ügy még feladva nincs, sőt bizottság van kinevezve, mely a teendők iránt véleményt adjon ‒ mégis elmondhatjuk, hogy a csabai téglagyárt az enyészet szele csapkodja, és 1869-i társulási mozgalmunk a pénzügyet kivéve alighanem teljes vereséggel fog végződni, ami azt mutatná, hogy mi itt az effélékhez még csekély érzékkel bírunk, a könnyű eredményt ugyan szeretnők, de megküzdeni az akadályokkal? Ahhoz erő kell és bátorság, amivel mi ily célra nem rendelkezünk.

Édes hajlék, kis lakom 
Szalma-nádfedél
Benned bizton alhatom
Míg a harangot félre nem verik és a Sárréten nád kapható.

(Békés, 1870. január 16., II. évf. 3. szám)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük