B.-Csabán a színiidény múlt kedden Szigligetinek A zsidó című darabjával véget ért. A hosszú, majdnem harmadfél hónapig tartott saison alatt változatosan hullámzottak az előadások, és igen gyakran megtörtént, hogy a hangzatos darabok körül nagy számmal csoportosult közönség elégedetlensége egészen odáig fokozódott, hogy a legjobb darabok is majdnem üres ház előtt folytak le, ami eléggé sajnos tapasztalat általában a nemzeti színügy rovására. (Békésmegyei Közlöny, 1877. szeptember 20., IV. évf. 75. szám)
Békés megye néhány nagyobb városa, mint Csaba, Gyula, Szarvas, nem tartott népgyűlést a török‒orosz háború ügyében. Nem tartott, nem mivel tán e megyében e tekintetben hazánk más városaival ellenkező vélemény uralkodnék, hanem ennek nálunk egészen véletlen okai vannak, például az, hogy nagyrészt földműves megye lévén, a munka idején a nép legnagyobb része nincs a városokban, hanem a tanyákon. Ezen mulasztást helyrehozta Békés megye közönsége a folyó hó 10-én kezdetét vett törvényhatósági rendes közgyűlésen. A gyűlés kezdetén Kemény Mihály, Csaba város érdemes országgyűlési képviselője a keleten dühöngő háborúra nézve egy határozati javaslatot terjesztett be, mely a közgyűlés által egyhangúlag elfogadtatott. A határozati javaslat, visszamenve a háború indokaira, azokat teljesen alaptalannak, a háborút álürüggyel megkezdettnek nyilvánítja; tagadja, hogy a kereszténység emberbaráti elveinek csak árnyékával is menteni lehet. Tiltakozik a kereszténység, de az állami rend nevében is az oroszok fellépte ellen, és általános helyeslés között kiemeli, hogy az oroszok fellépése nem más, mint forradalomszítás, mert Oroszország nem tett sem többet, sem kevesebbet, mint azt, hogy a török birodalom lakóinak egy részét, a törökországi keresztényeket, különösen a bolgárokat, törvényes fejedelme elleni lázadásra szította, mi annál visszásabb jelenség, s mi az oroszoktól eredve, annál kevesebb bizalmat kell hogy keltsen, mivel Oroszország Európa legabszolutisztikusabb állama, hol az egyéni, polgári szabadságot csak hírből ismerik. Tiltakozik a határozati javaslat a védtelen török lakosság, a nők, gyermekek legyilkolása ellen, mely a humanitás nevében és álcája alatt a népjog letiprásával űzetik az oroszok által, és azon óhaját fejezi ki, hogy kormányunk kellő időben, „ha a szükség kívánja, fegyverrel is” hatalmas szavával, e gazdálkodásnak útját fogja állani. (Békésmegyei Közlöny, 1877. szeptember 13., IV. évf. 73. szám)
Csabán a török sebesültek javára a polgári kör és kaszinó által a napokban megindított gyűjtés már eddig is szép eredményt mutat. Már több jött be 1000 forintnál. ‒ Hát Gyula és megyénk többi községei? Bizonyára ezek sem késendenek az éji homályban. (Békésmegyei Közlöny, 1877. szeptember 9., IV. évf. 72. szám)
Zsilinszky Endre polgári leányiskolái tanár az intézet igazgatóságáról leköszönvén, az igazgatói teendők vezetésével a következő tanévre Donner Lajos bízatott meg az iskolaszék által. (Békésmegyei Közlöny, 1877. szeptember 2., IV. évf. 70. szám)
Csabán a napokban a török sebesültek érdekében gyűlést tartottak a kaszinó és polgári körben. A város minden tizedében bizottságok állíttattak fel, melyek akármily legkisebb és bárminemű adományt át fognak venni és az illető helyre eljuttatni. (Békésmegyei Közlöny, 1877. augusztus 26., IV. évf. 68. szám)
István király ünnepén a b.-csabai evangélikusok magyar templomában népes, válogatott közönség áldozott a nemzeti kegyelet oltárán. A hazafias tartalmú ének- és beszédre a lelkesedés ihlete látszott az arcokon. Főispánunk őméltósága, a városi elöljáróság testületi megjelenése nagyban emelte az ünnepélyt, melyen az intelligencián kívül értelmesb gazdaközönségünk is részt vett, bizonyságául annak, hogy a nemzeti kegyelet dolgában s a keleti vérengzésekkel szemben egy szív, élek vagyunk Isten házában. (Békésmegyei Közlöny, 1877. augusztus 26., IV. évf. 68. szám)
Istenben boldogult Reök István csabai volt közjegyző testvéröccse, Munkácsy Mihály magyar festész a francia becsületrend lovagjává neveztetett ki. (Békésmegyei Közlöny, 1877. augusztus 16., IV. évf. 65. szám)
A békés-csabai nőképző társulat 4 osztályú polgári leányiskolája, megyénk közművelődésének egyik jelentékenyebb tényezője, a lefolyt évben teljessé nőtte ki magát: köszönet érte az iskolaszék fáradhatlan buzgalmának és a közönség nem szűnő áldozatkészségének. A társulati tagok száma 178-ra emelkedett. Örvendetes jelenség, hogy újabban a nők is nagyobb számmal vétetik fel magukat, bár még mindég csak 19-en vannak feljegyezve a tagok sorába. Legnagyobb kontingenst a kereskedők, honoráciorok, köztük különösen a tanítók és iparosok szolgáltattak. A tanítótestületnek 6 tagja van, négy rendes tanár és 2 hitoktató. Korszerű haladás, hogy a tornatanítás is megkezdetett, s hogy úgy a növendékek között, mint a közönség előtt népszerűvé lett. Az iskolának 68 növendéke volt, 9-cel több, mint tavaly, ami mutatja a lassú, de biztos emelkedést a létszámban. A mulasztások százaléka csak 1,29%, ami a községi viszonyokat kedvezőnek tünteti fel az iskolában. A tanulmányi előmenetelt mutatja, hogy átlag legtöbb a jeles; különösen kitűnt a 4. osztály 6 növendéke, aki mind tiszta jeles (kitűnő). Rendkívüli tantárgyul a francia nyelv és gimnasztika taníttatott a 15 rendesen kívül. A növendékek között vallásra Mózes-vallású 35, keresztyén 36, lakhelyre vidéki 12, helybeli 59, polgári állásra legkevesebb a földmivelő gyermeke, csak négy. (Békésmegyei Közlöny, 1877. augusztus 12., IV. évf. 64. szám)
Forrás: Üdvözlet Békés-Csabáról : Chaba-városa régi képes üdvözlőlapokon, 1897–1935. közread.: Dobrotka Pál. Békéscsaba : Typografika, 2005
Szeretett főispánunk, kinek figyelme s atyai gondoskodása e megyében minden hasznos s nemes intézményre kiterjed, nagy kitüntetésben részesíté a csabai izr. népiskolát. Ugyanis f. hó 1-én váratlanul egyedül főtisztelendő Hirsehleld J. rabbi úr kíséretében az egyes osztályokat sorra meglátogatásával szerencséltette, s a magyar nyelvtan-olvasásból rögtönzött vizsga alkalmával megelégedését különösen a tanulók tiszta magyaros kiejtése nyerte meg. Főispán úr öméltósága azon örvendetes ígérettel távozott, hogy az évi vizsgák alkalmával a vendégek koszorúját megjelenésével díszíteni fogja. (Békésmegyei Közlöny, 1877. augusztus 9., IV. évf. 63. szám)
Szorult szívvel vesszük kezünkbe tollunkat, hogy e szomorú eseményt leírjuk, mely Csabát és egész Békés megyét megrendíté. Reök István b.-csabai kir. közjegyző, megyei nyilvános életünk egyik fáradhatlan bajnoka, a Békésmegyei Közlöny ez év elején volt szerkesztője, Munkácsy Mihály híres festő hazánkfiának nagybátyja, f. hó 9-én reggel halva találtatott a Körös-parton, nem messze a várostól. Dupla csövű fegyverrel lőtt kétszer magára, egyszer oldalbordájára, egyszer szájába, és nem halt meg, sőt volt annyi ereje, hogy a puskát egy fához támaszthatá, kalapját a puska csövére illetsztehé, és a Körösbe vesse magát, hol a keresett halált megtalálta. Öngyilkosságának oka nem tudatik, de minthogy legkisebb fiúgyermekét, kit gyöngéden szeretett, két nappal tette előtt temették: ezt kell legközvetlenebb oknak tartani, mely őt e rémítő lépésre bírta. Temetése kedden 5 órakor ment végbe, a gyászbeszédet dr. Szeberényi Gusztáv szuperintendens tartá. (Békésmegyei Közlöny, 1877. július 12., IV. évf. 55. szám)
Forrás: Czeglédi Imre: Munkácsy ősei és rokonsága. Utánny. Békéscsaba : Békés Megyei Múzeumok Ig., 2007. 91. p.
