Csabai szomszédaink ma egy borzasztóan szépséges eseménynek néznek elébe, ugyanis az ott működő színtársulat a karácsonyi éjt két héttel előbbre csapván, őket ma a Sírásó, vagy lelkek járása karácson rémes éjszakáján című „nagyszerű, tüneményes, látványos varázsrajzolattal“ fogja meglepni, melynek „foglalatja“ a színlap szerint a következő: „A színpad körülkerített havas temetőt ábrázol, háttérben a sírásó kunyhója látszik. A hold homályosan világít a felhőfoszlányokon keresztül, hó és zúzmara esik, és folyvást fú az északi szél; a sírdombok fagyos hóval fedve. Midőn a kriptai kápolnaóra 12-t kong, minden kongásra egy-egy égi jegy (planéta) vonul át a színen. A hideg érzékű és elfásult keblű sírásó sírgödör ásáshozi készületekor a rémkirály intésére megjelennek kísérőrémei, úm. levegőben járó tűzokádó kígyók, emberi nagyságú csontváz, halálkoponyát ragadó vadfarkas és tüzes vaddisznó, fehér szellemek, imaszerű áhítatos dallam a kápolnában s azok csendes átvonulása görögtűzfény közepette. Majd a rémkirály intésére, ki maga is fehér márványszoborrá varázsolódik mintegy bűvös vesszőtől illetve, a színpad tündércsarnokká változik, a sírkövek kárpittá és virágos oszlopokká változnak, hol a fiatalság életnyara és késő vénség természethűn láthatók bíborvörös római fénynél.“ ‒ Ebből aztán nem hiányzik más, mint a „bugyogó forrás“ és a „pusztában bolyongó szomjas vándor.“ ‒ Szívünkből óhajtjuk, hogy e társulatot valahogy még meg nem nyílt vasutunk körünkbe ne röpítse, mert arról, hogy e feneketlen útban kocsin nem jöhetnek hozzánk, biztosítva hisszük magunkat.
(Békés, 1870. december 11., II. évf. 50. szám)
Kategória: Békés 1870
Bíróságok
A bírák számának és székhelyeinek megállapítására kiküldött 25-ös bizottság megyénkre nézve következőleg határozott: Békés megye kap egy törvényszéket és hét járásbíróságot; törvényszék: Gyula, járásbíróságok: Gyula, Csaba, Békés, Gyoma, Szarvas, Orosháza, Szeghalom.
(Békés, 1870. december 11., II. évf. 50. szám)
Kapcsolódó irodalom:
Békésmegye szervezési munkálatai és szabályrendeletei a tisztikar névsorával. Gyula : Békésvármegye Törvényhatósági Biz., 1872 (Gyula : Dobay ny.)
Békésmegye szervezési szabályzata. Gyula : Békésvármegye Törvényhatósági Biz., 1878.
Békésvármegye Köz-törvényhatósági Bizottsága által alkotott szabályrendeletek gyűjteménye. összeáll.: Terényi Lajos. – Gyula : Békésvármegye Törvényhatósági Biz., 1888 (Gyula : Dobay ny.)
Békésvármegye szabályrendelete a gyámsági és gondnoksági ügyekről. Gyula : Békésvármegye Törvényhatósági Biz., 1897 (Gyula : Dobay ny.)
Békésvármegye szabályrendeletei. összeáll.: Fábry Sándor. Hivatalos kiad. Gyula : Békésvármegye Törvényhatósági Biz., 1891–1893.
Békésvármegye szabályrendeletei. sajtó alá rend.: Bodoky Zoltán. Gyula : Békésvármegye Törvényhatósági Biz., 1898 (Gyoma : Kner Ny.)
Békésvármegye szervezete és szabályrendeletei. összeáll. Márki Lajos. Gyula : Békésvármegye Törvényhatósági Biz., 1885 (Gyula : Dobay ny.)
Békésvármegye Törvényhatósági Bizottságának a honfoglalás ezredik évfordulója alkalmából Gyulán 1896. május 12-ik napján tartott ünnepi közgyűlésről felvett jegyzőkönyv. Gyula : Törvényhat. Biz., 1896 (Békéscsaba : Corvina ny.)
Berényi Ármin: Berényi Ármin békésvármegyei törvényhatósági bizottsági tag nyilatkozata : adalék Békésvármegye közéletéhez : a tisztviselői összeférhetetlenség kérdése : rémuralom Békésvármegyében. 1906 (Gyula : Corvina ny.)
Dőry Pál Békésvármegye főispáni székébe történt ünnepélyes beiktatása alkalmából tartott törvényhatósági közgyűlés jegyzőkönyve. Gyula : Békésvármegye Törvényhatósági Biz., 1908 (Gyula : Dobay ny.)
Fábry Sándor Békésvármegye főispáni székébe történt ünnepélyes beiktatása alkalmából tartott törvényhatósági közgyűlés jegyzőkönyve. Gyula : Békésvármegye Törvényhatósági Biz., 1906 (Gyula : Dobay ny.)
Id. Kéry Gyula Békésvármegye főispáni székébe történt ünnepélyes beiktatása alkalmából tartott törvényhatósági közgyűlés jegyzőkönyve. jegyz.: Daimel Sándor. Gyula : Békésvármegye Törvényhatósági Biz., 1911 (Gyula : Corvina ny.)
Id. Kéry Gyula főispán beszédje amellyel Békésvármegye Törvényhatóság Bizottságának az 1915. évi 27-én tartott rendes közgyűlését megnyitotta. Gyula : Békésvármegye Törvényhatósági Biz., 1915 (Gyula : Dobay ny.)
Oláh György: Az 1898. évi 5. törvény : Oláh György ünnepi beszéde Békésvármegye törvényhatósági bizottságának 1898. évi ápril hó 11-én tartott díszközgyűlésén. Gyula : Dobay Ny., 1898.
Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején : a rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái, 1830-1832. Gyula : Békés Megyei Lvt., 2002.
Díjazott értekezések
A Békés megyei gazdasági egylet által a búzatúltermelés káros volta felett az idén nyitott pályázat következtében díjat nyert két gazd. értekezés: Koller Gáboré és Mokry Sámuelé. A földmívelésügyi minisztérium kívánságára, megtekintés végett felküldetvén, a nevezett egyletet felhívta, hogy Kollerét 1000, Mokryét 2000 példányban nyomassa ki, s mindenikből 1000 példányt terjesztés végett a minisztériumnak küldjön fel, mely célra az egyletnek 400 forint államsegélyt bocsátott rendelkezésére.
(Békés, 1870. december 4., II. évf. 49. szám)
Kapcsolódó irodalom:
Mokry Sámuel: Búzanemesítés. Gyula: Dobay János könyvnyomdája, 1875.
Címzetes kanonokok
A hivatalos lapból olvastuk, hogy Péky Antal csabai és Ludvig János gyulai származású bárándi plébánosok címzetes kanonokokká neveztettek ki.
(Békés, 1870. november 27., II. évf. 48. szám)
Előre a medve bőrére
Csabai szomszédaink nagy lakomát csaptak annak örömére, hogy elnyerik tőlünk a törvényszéket, azonban elhamarkodták a dolgot, mert mint a 25-ös bizottság jelentéséből kitűnik, megmarad a törvényszék továbbra is városunkban. Nem akarunk itt a kérdés fejtegetésébe mélyebben ereszkedni, hanem hogy eltekintve a történeti múlt s a meglevő épületek által nyújtott előnyöktől, nevezett bizottmány határozata nemcsak méltányos, de igazságos is ‒ azt hálásán ismerjük el.
(Békés, 1870. november 27., II. évf. 48. szám)
Kapcsolódó irodalom:
Békés vármegye. sajtó alá rend. Madarász Gyula; szerk. Márkus György. Budapest : Békésvármegye Monogr. Szerk., 1936.
Gyula város monográfiája. szerk. Béres István et al. Gyula : Hazafias Népfront Gyulai Vár. Biz. : Vár. Tcs., 1958.
Implom József: Gyula város története, 1214-1972. 2. kiad. Gyula : Vár. Tcs., 1973.
Scherer Ferenc: Gyula város története. Gyula : Törvényhatósági Biz., 1938.
Székely Lajos: Gyula város rövid leirása [!leírása] : több képpel és a város legújabb térképével. Gyula : Dobay ny., 1897.
Fátum
A napokban a csabai szállító lova elég meggondolatlan volt egyik lábával a járdára lépni. Szerencsétlenségére azonban a városi mérnök arra menvén előrántja a fuvarost rendőri kihágásért, s viszi a városházához. Az ember türelemmel megy, s követi őt neje is a szekéren, a városháza előtt megállt, várván a fátum kimenetelét. Azonban a város erélyes hajdúi a bíró elé vitt szekeresben nem látván elég biztosítékot, a szekeret akarták lovastól együtt lefoglalni, midőn azonban e buzgó működésben a szekéren ülő nő őket akadályozni akarná, hatalmuk egész súlyát kezdék éreztetni a védtelen asszonyon, fokosaikat gyengédtelen érintkezésbe hozván annak hátával. Azonban megjárták, mert a két hőst az asszony annyira megveré, hogy dicstelenül voltak kénytelenek odahagyni a csatatért. Az asszony ugyan, mert magát védelmezé, letartoztatott, de a hajdúk bántatlanul maradtak. A szekeres 5 forintig lett megbüntetve. Hány helybeli szekeres s lovas áll, megy vagy vágtat el a járdákon, s ezeken mily ritkán esik meg ily fátum. (Békés, 1870. november 13., II. évf. 46. szám)
Követválasztás
Városunk polgárainak tegnap ismét alkalma nyílt a legszebb polgári jog gyakorlatára. Okot szolgáltatott erre Boczkó Dániel volt országgyűlési képviselőnknek kimúlta, kinek megüresedett helyét kellett vala ez alkalommal betölteni. A város 30.000 lelkéből kikerült s beíratott 1436 választó közül ‒ szabályszerűleg a templomokban, a templomok előtt, nyomtatott s kifüggesztett falragaszokkal, ezenfelül a központi bizottság buzgósága folytán nyomtatott egyéni cédulákon közzétett időre ‒ megjelent a választás helyén 350 választó.
Ne mondjuk, hogy ez nagy közönyösség, mely a népnek a törvényhozásba közvetett befolyás fontosságának fel nem ösmerésére mutat; ne tartsuk okául, hogy a polgári körben megalkotott követjelölt egyénisége a közönség minden osztályát ki nem elégíté. Sőt ne mondjuk, hogy nem lévén ellenjelölt, a cselekvő pártnak nem állott érdekében nagyobb tevékenységet kifejteni a párt tagjainak mesterséges szaporításában; nyugodjunk meg inkább azon hitben, hogy a nép az elkésett mezei munka folytatását sürgősebbnek tartá a követválasztásnál, s azért nem jelent meg.
A választók tekintélyes része tehát, a polgári kör helyiségéből kiindulva, dicséretes rendben és csendben a kitűzött 9 órára a választási helyen megjelent. A választási elnök röviden, tapintatosan előadá a feladat fontosságát, s a választókat követjelöltjük megnevezésére hívta fel ‒ mire Kemény Mihály neve hangoztatott. Akadt azonban történetesen 10 választó, ki Karassiay István urat, a megye jelenlegi első alispánját hozta javaslatba. Erre természetesen szavazás következett, mely két óra lefolyása alatt véget ért. Kemény Mihály, a nyilvános, politikai hitvallását előlegesen, írásban közlött jelölt kapván 262 szavazatot, az esetleges jelölt pedig, ki csendes munkásságában Gyulán a hivatalos asztalnál intézte napi teendőit, tudtán kívül 88 szavazattal lett megtisztelve.
Az eredményt csakhamar hirdeté a városházára tűzött zászló, melyen nagy betűkkel írva áll: Éljen Kemény Mihály.
Ami újonnan megválasztott követünk politikai hitvallását illeti, ki a programjában is kifejtett elvei szerint a 67-i kiegyezésnek ellenese, ki önálló pénzt és hadügyet, külön külképviseltetést kíván, ki állítja, hogy a mi sarkalatos ügyeink felett hazánkon kívül felelősség nélkül intézkednek, ki sem fényes múlttal, sem tág körű jelennel nem dicsekedhetik, teljes életében a nép között élt, annak jogait védte, tehát igazi demokrata ‒ a balközéphez tartozik.
Elválasztása után következett megköszönő beszédében tudtára adá a választóknak, hogy ő mint honvéd sokat szenvedett ‒ bujdosásában itt talált menedéket ‒, és ha a balsors újra vészt hozna hazánkra, őt nemcsak a törvényhozás zöld asztalánál, de a csatamezőn is készen találandjuk. A polgári erények elősorolása, az önfeláldozási készség általános tetszéssel találkozott, és a választó közönség elérzékenyülve lelkesedésében, a Szózat első versének eléneklése után szép csendesen szétoszlott.
(Békés, 1870. október 30., II. évf. 44. szám)
Boczkó Dániel
Tőlünk nem függő okok miatt csak elkésve jelezhetjük B.-Csaba városa országgyűlési képviselőjének s Békés megye bizottmányi tagjának folyó hó 9-én csabacsűdi birtokán, 81 éves korában történt kimúlását. A köztiszteletben részesült ősz hazafi a magyar képviselőház legidősebb tagja volt, s rendíthetlen hazafisága által, éltében minden pártok közös elismerését érdemlé ki személye iránt. Az ő honfiérdemei sokkal ismeretesebbek, semhogy azok részletes felemlítésébe
bocsátkozni szükséges volna, s ha egyet azok közül mégis felemlítünk, tesszük azt annak igazolására, hogy a történelem is méltányolá, elismeréssel jegyzé fel hazafitettének azon egyikét, mely legtöbb fényt áraszt a boldogultra. Horváth Mihály jeles történészünk a magyar függetlenségi harcról írt munkájában, az 1849. évi február 8-án vitt aradi ütközet rajzát adván, annak sikerét Boczkó Dániel (akkor kormánybiztos) erélyes és bátor fellépésének tulajdonítja, ki a harc tüzében ‒ a már-már hátráló magyarok elé állván ‒ ezeket visszatereli, s a 29. zászlóaljat lelkesítő szavakkal az ellenség megrohanására buzdítván, oly nagy lőn a szavainak hatása, hogy a magyarok, dacára az őket fogadott gyilkoló kartácstűznek, az ellenségre rohantak, annak nagy részét levágják, leszúrják, és a városból lőszerei hátrahagyásával kiűzik.
Ez egy tette magában véve is elég arra, hogy emlékét megörökítse a férfiúnak, kinek sírja felett egy ország kegyelete lebeg.
⁕ ⁕ ⁕
Boczkó Dániel temetése Pesten 12-én, délután fél 3 órakor ment végbe a Szövetség utcából. A Pesten időző képviselőkön kívül ügyvédek, polgárok, a presbitérium tagjai is számosan voltak jelen a végszertartáson, melyet Székács József evangélikus püspök végzett. A rövid, de tartalmas szónoklat után a Nemzeti Színház énekkara énekelt el egy gyászdalt. A holttestet egész a vámig kísérte a tömeg, ahonnan aztán a jó barátok és Csaba város küldöttei mentek a holttetemmel a temetőig. A tetemet a családi sírboltba fogják eltemetni.
(Békés, 1870. szeptember 25., II. évf. 39. szám)
Kapcsolódó irodalom:
Aradvármegye és Arad szabad királyi város monographiája. szerk.: Jancsó Benedek. Arad : Monographia-bizottság, 1892-1895.
Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti. szerk.: Pálmány Béla. Budapest : Magyar Országgyűlés, 2002. 127–128. p.
Boczkó Dániel, az aradi csata elfeledett hőse. összeáll.: Baur Edina. In: Békés Megyei Hírlap, 53. évf. 62. szám (1998. március 14–15.) 11. p.
Boczkó Dániel. (1789–1870.) In: Vasárnapi Ujság, 17. évf. 45. szám (1870. november 6.) 1–2. p.
Boczkó Dániel. In: Békés, 2. évf. 39. szám (1870. szeptember 25.) 3. p.
Bukovinszky István: Ki volt Boczkó Dániel? In: Békés Megyei Népújság, 43. évf. 114. szám (1988. május 14.) 7. p.
Czeglédi Imre: Boczkó Dániel, az 1848–1849. évi szabadságharc kormánybiztosa. In: Békési Élet, 13. évf. 4. szám (1978) 435–445. p.
Felavatták Boczkó Dániel mellszobrát. In: Békés Megyei Hírlap, 53. évf. 195. szám (1998. augusztus 21.) 1., 3. p.
Gracza György: Az 1848–49-iki magyar szabadságharcz története. Budapest : Lampel, 1894–1898.
Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozográfiája : 1715–1848. Gyula : Békés Megyei Levéltár, 2009. 235. p.
Koszorús Oszkár: Orosháza jelesei a XIX. század végéig I. Orosháza : Orosháza Város Önkormányzata, 1994. (
Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez. vál. és sajtó alá rend. Jároli József. Gyula : Békés Megyei Lvt., 1998.
Pálmány Béla: A reformkori magyar országgyűlések történeti almanachja, 1825–1848. Budapest : Argumentum Kiadó : Országgyűlés Hiv., 2011.
Rólunk írták
A „Tanuló ifjúság lapja” legutóbbi száma tárcájában a lap társszerkesztője, Dolinai Gyula egy Kötegyánról keltezett levelében vidékünkre tett kirándulását írja le, s abban Csabát is felemlítvén, megyénk e kiválóbb helyéről ‒ a többek között ‒ ezeket is írja:
„A városon magán nem sok látnivaló van, az utcák rendezetlenek, aránytalan szélesek s piszkosak, legfeljebb a piac mutat valamit, itt lévén három templom, a városháza, a fogadó stb. Ugyancsak a piac felső végén van a kis gimnáziumi épület is, mely 50-60 algimnáziumi tanulónak nyitja meg a szorgalmi szakban falait. Van a gimnáziumnak 4 derék tanára, kik az intelligencia vállvetett támogatása mellett mindent elkövetnek, hogy az algimnázium egész gimnáziummá alakíttassék át, mit Csaba 35 ezer lakossága könnyen fenn is tarthatna. Így aztán kielégíthetné a csabai ifjúság tudományszomját, mit most a szarvasi gimnázium pótol.”
(Békés, 1870. szeptember 18., II. évf. 38. szám)
Kapcsolódó irodalom:
Ágoston János: Csabának leirása, 1826 (Pest : Trattner).
Békéscsaba : történelmi és kulturális monográfia. főszerk. Korniss Géza. Békéscsaba : Körösvidék Ny., 1930.
Bugár-Mészáros Károly: Békéscsaba, Evangélikus Nagytemplom. Budapest : Tájak, Korok, Múzeumok Egyes., 1989.
Bugár-Mészáros Károly: Békéscsaba, Plébániatemplom. Budapest : Tájak Korok Múzeumok Egyes., 1986.
Értesitő a békés-csabai Ágost. Hitv. Evang. Real-Gymnasiumról. Békéscsaba : Real-gymn., 1872-1873.
Fábry Károly: A csabai nagy árviz [!árvíz] és egyebek. 2. kiad. Békéscsaba : Körösvidék ny., 1923.
Fábry Károly: Tallózás Csaba múltjából, 1738-1803. Békéscsaba : Körösvidék Ny., 1923.
Haan Lajos: Békés-Csaba mezővárosa hajdani és mostani állapotjáról, az ottani ev. ó templom százados ünnepe alkalmára értekezett Haan Lajos. Nagyvárad : Tichy ny., 1845.
Haan Lajos: Békéscsaba története. Békéscsaba : Haan L., 1858.
Békéscsabai orgonakészítő
A „Reform” egyik közelebbi száma újdonsági rovatában nagy elismeréssel említi fel Korik Sándor orgonakészítő áldozatkészségét, ki a tisza-szolnoki rongált orgonát majdnem ingyen jó karba helyezte, dacára, hogy gyöngült ereje a nagy munkában majdnem kimerült. Az említett város méltányolta is a derék mester buzgalmát, s hálás köszönettel fogadta munkáját. A szolnokiak mindig kegyelettel fognak megemlékezni tettéről, mellyel a templomot egy új orgonával úgyszólván megajándékozta. A derék orgonakészítő Békés-Csabán lakik, s rendesen kisebb-nagyobb, szakértők szerint igen jeles szerkezetű fiszharmonikákat készítget.
(Békés, 1870. szeptember 18., II. évf. 38. szám)
Kapcsolódó irodalom:
Geyer József: Az orgona lényege, szervei, berendezése, regiszterei, használata, esztétikája, története, gondozása, tervezés- és építésmódja s átvételi eljárása ismeretének tankönyve. Budapest ; Szeged : Szegedi Kat. Tudósító, 1931–1933.
Klotz, Hans: Az orgonáról. Budapest : Zeneműkiadó Vállalat, 1972.
Pécsi Sebestyén: Az orgona : szerkezete, története, építése. Budapest : Zeneműkiadó Vállalat, 1967.
Szigeti Kilián: Régi magyar orgonák. Budapest : Zeneműkiadó, 1974-