Követválasztás

Városunk polgárainak tegnap ismét alkalma nyílt a legszebb polgári jog gyakorlatára. Okot szolgáltatott erre Boczkó Dániel volt országgyűlési képviselőnknek kimúlta, kinek megüresedett helyét kellett vala ez alkalommal betölteni. A város 30.000 lelkéből kikerült s beíratott 1436 választó közül ‒ szabályszerűleg a templomokban, a templomok előtt, nyomtatott s kifüggesztett falragaszokkal, ezenfelül a központi bizottság buzgósága folytán nyomtatott egyéni cédulákon közzétett időre ‒ megjelent a választás helyén 350 választó.
Ne mondjuk, hogy ez nagy közönyösség, mely a népnek a törvényhozásba közvetett befolyás fontosságának fel nem ösmerésére mutat; ne tartsuk okául, hogy a polgári körben megalkotott követjelölt egyénisége a közönség minden osztályát ki nem elégíté. Sőt ne mondjuk, hogy nem lévén ellenjelölt, a cselekvő pártnak nem állott érdekében nagyobb tevékenységet kifejteni a párt tagjainak mesterséges szaporításában; nyugodjunk meg inkább azon hitben, hogy a nép az elkésett mezei munka folytatását sürgősebbnek tartá a követválasztásnál, s azért nem jelent meg.
A választók tekintélyes része tehát, a polgári kör helyiségéből kiindulva, dicséretes rendben és csendben a kitűzött 9 órára a választási helyen megjelent. A választási elnök röviden, tapintatosan előadá a feladat fontosságát, s a választókat követjelöltjük megnevezésére hívta fel ‒ mire Kemény Mihály neve hangoztatott. Akadt azonban történetesen 10 választó, ki Karassiay István urat, a megye jelenlegi első alispánját hozta javaslatba. Erre természetesen szavazás következett, mely két óra lefolyása alatt véget ért. Kemény Mihály, a nyilvános, politikai hitvallását előlegesen, írásban közlött jelölt kapván 262 szavazatot, az esetleges jelölt pedig, ki csendes munkásságában Gyulán a hivatalos asztalnál intézte napi teendőit, tudtán kívül 88 szavazattal lett megtisztelve.
Az eredményt csakhamar hirdeté a városházára tűzött zászló, melyen nagy betűkkel írva áll: Éljen Kemény Mihály.
Ami újonnan megválasztott követünk politikai hitvallását illeti, ki a programjában is kifejtett elvei szerint a 67-i kiegyezésnek ellenese, ki önálló pénzt és hadügyet, külön külképviseltetést kíván, ki állítja, hogy a mi sarkalatos ügyeink felett hazánkon kívül felelősség nélkül intézkednek, ki sem fényes múlttal, sem tág körű jelennel nem dicsekedhetik, teljes életében a nép között élt, annak jogait védte, tehát igazi demokrata ‒ a balközéphez tartozik.
Elválasztása után következett megköszönő beszédében tudtára adá a választóknak, hogy ő mint honvéd sokat szenvedett ‒ bujdosásában itt talált menedéket ‒, és ha a balsors újra vészt hozna hazánkra, őt nemcsak a törvényhozás zöld asztalánál, de a csatamezőn is készen találandjuk. A polgári erények elősorolása, az önfeláldozási készség általános tetszéssel találkozott, és a választó közönség elérzékenyülve lelkesedésében, a Szózat első versének eléneklése után szép csendesen szétoszlott.
(Békés, 1870. október 30., II. évf. 44. szám)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük