A Wildeberg Hilda (I. szoprán), Aberg Amy (II. szoprán), Petterson Maria (I. alt) és Söderlund Vilma (II. alt) alkotta svéd hölgynégyes, akik a stockholmi kir. zenede tagjai, december 12-én, kedden este tartá B.-Csabán a városháza dísztermében hangversenyét. A ritka élvezetű előadásra, melyet a technikai kivitel szabatossága, a rendkívüli, orgonaszerű harmónia jellemez leginkább, Békés megye színe-java sereglett össze, és egyetlen hely sem volt üres. Ha nekünk okunk van megelégedve lenni a műélvezettel, melyet a svéd hölgyek nyújtottak, ők sem panaszkodhatnak, mert bizonyára 400 forint tiszta jövedelmük maradt. Két magyar dalt is énekeltek, csodálatra méltó érzéssel, és mondhatjuk, hogy a magyar népdal ily művészettel előadva nagyon megállja helyét a svéd és norvég népdalok mellett. Svéd- és Norvégországban bizonyosan úgy tetszenének, mint nekünk a maga nemében szinte eredeti idegen dalok. (Békésmegyei Közlöny, 1876. december 14., III. évf. 100. szám)
Az intelligencia erős küzdelme dacára, a parasztság 3 vagy négy szótöbbséggel győzött, és az egyedül alkalmas városházi nagyterem egy éjjelre ideadását megtagadták. Ha beteljesednének mindazok a „jó kívánatok”, amelyekkel emiatt a csabai szép leányok az ellenpártot vezetett községi bírót megtisztelték: akkor legalábbis cerberussá kellene válnia, akinek éjjel-nappal, melegben-hidegben, étel és ital nélkül ott kellene strázsálni azt a termet, hogy el ne lopják! (Békésmegyei Közlöny, 1876. február 10., III. évf. 12. szám)
Forrás: Rákos Vidéke, 8. évf. 50. szám (1908. december 13.) 10. p.
A B.-Csabán f. hó 12-én a városháza nagytermében tartott, és ifj. Fábry Károly ügyvéd úr fáradozásai által ténnyé vált nyilvános 1-ső felolvasás roppant érdekeltség és különösen szép hölgyeink részéről tanúsított tömeges látogatás mellett folyt le. Olvasott először Horváth János gimnáziumi igazgató úr a „testek általános tulajdonságairól”. E felolvasást, azonkívül, hogy a hallgatókat szakavatottan a testek természettani általános tulajdonságaival megismerteté, becses volt azért, mert a testek természettani tulajdonságait igen szellemdúsan az emberek némely szellemi tulajdonságaival állítá párhuzamba, úgyhogy a magában véve száraz alaptárgy igen érdekessé és mulattatóvá vált, és osztatlan tetszésben részesült. Fábry Károly úr az „állatok szelleméről” tartott egy igen mulattató felolvasást, fesztelen társalgási nyelvezetben, s e tárgybani auktoritások állításaira hivatkozva példákkal illusztrálta, hogy az állatoknak is van eszük, sokszor több, mint némelyik embernek, hogy vannak szenvedélyeik, erényeik. — Kedden, 14-én délután értekezletet tartottak, melyen elhatározták, hogy a felolvasandó művek előbb egy 3 tagú, erre kijelölt bizottság előtt olvastassanak fel, mielőtt a nagyközönség elé kerülnek. (Békésmegyei Közlöny, 1875. december 16., II. évf. 100. szám)
B.-Csabán szerdán este az új gyönyörű városházban kéménytűz támadt, mely nagyobb kártétel nélkül eloltatott. Ez megtörténhetik ‒ de az már alig, hogy ily úgyszólván monumentális, 80.000 forintba került épület, nem biztosíttatik. Semmi esetre nem vet szép fényt a város atjyainak gondosságára, hogy ezen Csaba büszkeségét képző középületet eddigelé nem biztosították. (Békésmegyei Közlöny, 1875. december 12., II. évf. 99. szám)
A csabai szerdai és szombati hetivásárokon a főtéren rémséges sok piszok szokott az élénk forgalom folytán összehalmozódni, valóságos öröm tehát nézni, mily szépen seperteti össze mindjárt a hetivásár után az elöljáróság a tömérdek szemetet úgy, hogy másnap alig van nyoma. De nincs öröm üröm nélkül. Ez az ürömcsepp pedig, mely a seprés örömpohara közé vegyül, nem más, mint a borzasztó por, mely ilyenkor az utcákon járó-kelőket invesztigálja. Nem lehetne egy kis jóakarattal ezen is segíteni, s nem lehetne egyáltalán tisztasági és egészségügyi szempontból határozatilag kimondani, hogy a csabai közforgalom gyúpontja, a főtér, minden héten legalábbis kétszer volna öntöztetetendő? Víz van elég, ott van a Körös a városháza háta mögött, a hátsó kapu előtt; egypár kocsi, ló és hordó is akad még talán! (Békésmegyei Közlöny, 1875. augusztus 19., II. évf. 66. szám)
Csabán választották meg az első követet Magyarországban Kemény Mihály személyében. Vidovszky János választási elnök beszéde után a törvény szabta jelölési fél óra alatt csak egy jelölt neveztetvén meg, a választás befejeztetett Kemény éljenzésével, aki zeneszó mellett hozatván a városházára mint a választás színhelyére, hol a szép számmal egybegyűlt választópolgárok bizodalmát lelkes szavakban köszönte meg. Kilenckor már vége volt mindennek, a polgárok csendesen szétoszlottak, és a kortesek bosszankodtak, hogy legalább nem lármázhattak, ha a közlakoma elmaradt. No de aztán szombaton csak kijutott ebből is egy kevés. (Békés, 1875. július 13., IV. évf. 27. szám)
Csabán az a furcsa szokás uralkodik, hogy vasárnap és ünnepnapokon, midőn a forgalom éppen legnagyobb, a nép úgy a városháza, mint a Fiume és Népbank oldalán teljesen elállja a járdát, úgyhogy az arra sétáló hölgyeknek a sárba kell kitérni a parasztkamaszok előtt. Igen nagy szolgálatot tenne a t. biztos úr a közlekedés könnyűségének, ha ezen visszaélés beszüntetése iránt erélyesen intézkedni szíveskednék. (Békésmegyei Közlöny, 1875. február 11., II. évf. 12. szám)
Egyszer egy bölcs azt mondta, ne ítéld el felebarátodat mindaddig, míg annak helyzetében nem találod magadat; s ezen mondat igen okos. Én mint e városban még fiatal lakos a múlt tavaszon egy cikket bocsátottam ki a Békés című lapban, amelyben városunkat egyik részről igen szép előhaladásáról dicsértem, a másik részről pedig hanyagságáról megrovásomat fejezém ki, ámbár mindkét részről igazságosan. De miután azon időtől e mai napig is már átlátom, hogy városunkban hanyagságról szó sem lelet, mert az akarat és igyekezet minden tekintetben megvolna és meg is van, hanem egyedül csakis a lehetetlenség, a képtelenség voltak még eddig visszatartó okai. Eltekintve attól, hogy a most újonnan felépült városháza oly pompás, oly elegáns, hogy sokkal fényesebb városnak is díszére és szépítésére válna, eltekintve továbbá attól is, hogy városunk minden tehetségéből oda igyekszik a város szépítését előhaladásra hozni, e mostani szomorú beteges időben nem csak hogy az orvos urak szabad rendelkezésére bocsátotta a város előfogatait, hogy a betegeknek minél előbb segítségükre lehessenek, hanem még ezenkívül ily pénzszűk időben a város szegényei részére, kik a megkívántató gyógyszereket maguk részére megszerezni tehetetlenek, azoknak részére orvost és gyógyszereket szavazott. Óhajtandó és kívánatos volna, hogy városunknak e nemes tettét s e jó példát más községek is utánoznák Kövesdy Benő (Békés, 1873. augusztus 3., II. évf. 31. szám)
Most e járványos időben felhívjuk városunk egészségügyi bizottságát első, és a szépészeti bizottságot második helyen, hogy fordítsa figyelmét a városunk közepén ‒ igaz, hogy bekerített ‒ helyen levő helyre, értjük alatta a városi kisdedóvó udvarán létező piszkos pocsolyát. Ennek közelében játszik naponként az óvoda kis népe, ennek szomszédságában van a tornahelyiség, hova a gimnaziális ifjúság jár tornászni. Mellette van a polgári kör helyisége. Kérjük, pusztítsák azt el onnét úgy egészségi, mint szépészeti szempontból. Az a szép új városháza megszégyenli magát, ha megtudja, hogy e helyiség is a városé. (Békés, 1873. július 7., II. évf. 27. szám)
Még gyermek voltam, amidőn Békés-Csabának (az akkori időben ugyan még Tót-Csabának neveztetett) hírét hallottam, hogy nemcsak Magyarországban, de Európában a legnagyobb falu. Az újabbi időkben a Tót-Csaba név helyett Békés-Csaba nevet vett fel, valamint a falu cím helyett a városi címet. Hogy a Békés nevet magáévá tette, igen helyes, s igen rendjén van, miután Csaba Békés megyébe kebelezett község; de hogy a városi címet felvette, s mégsem iparkodik városhoz magát hasonlóvá tenni, igen csudálkozom. Egy oly nagy község, mint Csaba, és méghozzá oly gazdag, melynek sok jövedelmei vannak, sokkal többet tehetne a város szépítésére és a lakosság kényelmére. Egy oly városban, mint Békés-Csaba, ahol oly nagyszerű városháza épül, ahol oly szép kávéházhelyiség van, ahol gőzmalom, gőzfürdő s igen szép sétakert van, legalább a főutcákra több figyelmet kellene fordítani. Mint például az úgynevezett Kígyósi vagy régi Telegráf utca, melyben sáros időben még a gyalogember is kénytelen térdig a sárban járni, este pedig, főképp amidőn a holdvilág nem részesít bennünket fényével, oly egyiptomi sötétség uralkodik, hogy egyik a másikat csak akkor veszi vagy veheti észre, amidőn karamboloznak. A fent elősorolt városi szép tulajdonokat és az említett utcának elhagyott állapotát összehasonlítva éppen úgy néz ki, mintha egy finom nevelt kisasszonyt egy a pusztán nevelt vagy felnőtt bojtárral összeházasítanánk. Egynéhány nyaktörő keresztpallót dirib-darab összeszedett deszkából ugyan csináltattak, melynek némely részére talán mondani lehetne, rosszabb a semminél. Igen óhajtandó volna, mégpedig mielőbb, a nevezett utcában legalább a gyalogemberek részére mindkét oldalán rendes járdákat csináltatni, s a keresztpallókat a sár színe felett felemeltetni, továbbá, amidőn a holdvilág fényét beszünteti, azt lámpák világítása által ‒ ha csak némileg is ‒ pótolni. Kövesdy Benő (Békés, 1872. december 22., I. évf. 38. szám)
Forrás: Üdvözlet Békés-Csabáról : Chaba-városa régi képes üdvözlőlapokon, 1897-1935. közread. Dobrotka Pál. Békéscsaba : Typografika, 2005.
