— 1879-ben a városi kórházban gyógykezeltetett összesen 152 beteg, férfi 105, nő 47, ezek közül gyógyult 96, javult 42, meghalt 14. Korra nézve: 1-től 10 évig 4, 10‒20-ig 46, 20‒30-ig 46, 30‒40-ig 24, 40‒50-ig 11, 50‒60-ig 11, 60‒70-ig 8, 70‒80-ig 2. Foglalkozásra nézve: bádogos 1, borbély 2, cukrász 1, cipész 17, csizmadia 7, drótos 1, földműves 6, katona 11, kerékgyártó 2, kovács 1, kéjleány 12, kőműves 1, molnár 1, napszámos 28, pokróckészítő 1, pecér 1, pincér 1, szolga 46, szabó 4, szatócs 1, szobafestő 3, színész 2, szegényházi ápolt 2.
— A szegények házában az 1879. év elején visszamaradt 29 egyén, 15 férfi és 14 nő, szaporodott 12, 9 férfi és 3 nő, eltávozott l nő, meghalt 2 férfi és 1 nő. Az 1880. évre visszamaradt 34 egyén, 22 férfi és 12 nő, ezenkívül 2 fiú- és 1 leánygyermek, összesen 37.
(Békésmegyei Közlöny, 1880. január 11., VII. évf. 7. szám)
Címke: 1879
Új orgona
Új orgonát nyerend a b.-csabai szőlőbeli evangélikus új templom. Linder Károly lelkész, a gondnok s Uhrin Pál tanító urak ugyanis megbízattak, hogy egy új, a templom belső csínjának s terjedelmének megfelelő orgona iránt tegyék meg Saskó orgonaépítésznél, kinek kezeiből került ki a híres békési orgona is, a szükséges lépéseket. Nagyon is kívánatos volt, hogy a kedves belsejű templom összhangját ne rontsa elhasznált orgonája.
(Békésmegyei Közlöny, 1879. december 25., VI. évf. 140. szám)
Kapcsolódó irodalom:
• A békéscsabai evangélikus gyülekezet 300 éve : tanulmányok Békéscsaba evangélikusságáról. Szerk.: Jároli József. Békéscsaba : Békéscsabai Evangélikus Egyházközség, 2018
• A művelődés évszázadai Békéscsabán. Szerk.: Käfer István, Köteles Lajos. Békéscsaba : Polgármesteri Hiv., 1998
• Békéscsaba : történelmi és kulturális monográfia. Főszerk.: Korniss Géza. Békéscsaba : Körösvidék Ny., 1930
• Evangélikus templomok. Szerk.: Kemény Lajos, Gyimesy Károly. Budapest : Evangélikus Templomok Kiadó, 1944
• Tábori György: A városrendező : Sztraka Ernő városi mérnök munkássága. Békéscsaba : Munkácsy Mihály Emlékház, 1993
• Zelenyánszki András: Erzsébethely, Jamina, Vinice regénye avagy Békéscsaba V. kerületének története a kezdettől napjainkig. Békéscsaba : Zelenyánszki A., 2005
Veszedelmes szer
Csaba város nem is sejtette tegnap, mily veszélyes anyagot szállított a vasúti indóháztól városunkon keresztül Békésre a műszaki csapat. Ez egy mázsa dinamit volt, az a borzasztó robbanószer, mely, ha csak erősebb zökkenés vagy kocsifelborulás folytán explodál, egész házsort képes elseperni. Képzeljük, minő félelem közt szállította volna a veszedelmes szert a jámbor fuvaros, ha tudta volna, mit visz!
(Békésmegyei Lapok, 1879. december 14., I. évf. 77. szám)
A bosszú
Csaba város képviselő-testületének keddi gyűlésén, melyen igen gyér számban jelentek meg a képviselő urak, Haan Lajos lelkész úr, Zsilinszky Mihály úr apósának indítványára és más rokonok támogatása mellett, Zsilinszky Endre úr lapját a község közlönyévé avatták, és anyagi segélyben is részesíteni határozták. Hogy a fiatal lapot ‒ a mi lapunk ellenében, mely 6 év óta tesz szolgálatot a megyének és e községnek ‒ a község közlönyévé választották: ahhoz nincs szavunk, de hogy anyagi segélyben is részesítik, mikor mi eddig is 6 éven át ingyen és gyorsabban hoztunk minden, a községi életre vonatkozó nevezetesebb mozzanatot, s mikor azt ezentúl is megteendjük, midőn tehát merő feleslegesség arra pénzt költeni, ahhoz igenis van szavunk, s nyíltan kimondjuk, hogy ez nem egyéb, mint ellenünk való bosszú és egy porció vastag nepotizmus. No de mi ki fogjuk heverni ezt is, és rezignációval viseljük ezt a jóakaratú „csapást” is. Csodálatra méltó volna, hogy a város ily privát ambíciókat vesz védszárnyai alá, és nyíltan egyik vagy másik lap pártjára áll, ha nem tudná az egész megye, hogy a képviselő-testületben minden 2. vagy 3. ember vagy Zsilinszky Endre úr, vagy Povázsay nyomdász úr rokona, sógora, pajtása!! Ilyenekkel kell nekünk 6 évi fáradozás után küzdenünk. De azért megleszünk ‒ hisszük és reményljük!
(Békésmegyei Közlöny, 1879. december 11., VI. évf. 134. szám)
Égbekiáltó dolog
Mindig újabb és újabb panaszok merülnek fel az illetékek helytelen kivetése és behajtása körül, és nincs senki, aki ezen már tűrhetetlenné váló állapotokon segítene. Különösen aziránt temérdek panasz merül fel, hogy egy és ugyanazon illetékeket kétszer fizettetik. Ilyen eklatáns esetet közölnek velünk. — Áchim L János úr, egyik legjobb módú csabai gazda, valami örökösödési ügyben 700 forint illetéket fizetett. Egyszerre ugyanezen illetékért egzekuálják. Akármilyen jómódú az ember, 700 forintot kétszer mégsem szeret fizetni. Bead egy folyamodványt az adófelügyelőséghez, ez átteszi a pénzügy-igazgatósághoz, ez pedig el nem intézi, s most kitűzik ellene a már befizetett illetékre az árverést. Ezt elkerülendő még egyszer lesz kénytelen fizetni. Aztán, ha elintézték ügyét, s meggyőződtek, hogy kétszer fizetett, lótnia-futnia és költekeznie kell, míg visszakapja a jogtalanul felvett pénzt. Ily ügyekben, hol már fizettek, több árverés van most Csabán kitűzve szegény emberek ellen, kik éppen most a téli hónapokban nem fizethetnek. Pénzüket tán visszakapják valamikor, de ingóságaik elkótyavetyéltetnek. — Kérünk erélyes intézkedést, mert égbekiáltó dolog az ilyesmi!
(Békésmegyei Közlöny, 1879. december 7., VI. évf. 132. szám)
Divatos boltzászlók
Csabán a divatáru-kereskedők egy idő óta furcsa kirakatokat kezdenek divatba hozni. Hosszú póznákra kendőket, harisnyákat s ingeket tűznek az utcára a téglajáró fölé, mint valami zászlókat, melyek a publikumot már messziről hívogatják. Kénytelenek vagyunk úgy a jó ízlés, mint a rend nevében felszólalni ezen sehogy sem indokolható, de indoklás mellett sem megengedhető visszaélésre. Ez nagyon emlékeztet bennünket a nagyvárosok zugutcáira, ahol teljes fehérnemű-öltözet szokott kitűzve lenni, s alatta ott áll az élelmes kereskedő maga is, aki az arra menőt erővel beviszi boltjába. Ez nem méltó sem Csaba főteréhez, ahol három ilyen „zászlós” divatkereskedés van, sem azon eddig szolidaknak ismert jó nevű kereskedőkhöz. Le tehát a zászlókkal!
(Békésmegyei Lapok, 1879. november 27., I. évf. 72. szám)
10 éves a tanítóegyesület
A b.-csabai tanítók vasárnap ünnepelték egyesületté való alakulásuknak 10. évfordulóját. Ugyanis az 1868-i közoktatási törvény életbeléptetése után nemsokára megalakították a csabai tanítóegyesületet, mely évről évre virult, mígnem kebeléből 1875-ben megindult a mozgalom egy általános Békés megyei tanítóegyesület megalkotására, s miután az létesült, a csabai tanítók mint ama egyesület fióktestülete munkálkodnak ernyedetlenül az önképzés útján. Az ünnepélyt Donner Lajos polgári iskolai igazgató s a csabai fiókegyesület elnöke nyitotta meg egy emelkedett hangú, tartalmas beszéddel, fejtegetve az önképzés fontosságát és szükségét, s buzdítva a tagokat a további kitartásra.
(Békésmegyei Lapok, 1879. november 13., I. évf. 68. szám)
Végrehajtás a tanítóknál
A b.-csabai tanítók valamennyien végrehajtás alatt vannak! Tudvalevő dolog, hogy a tanítóknak az országos tan. nyugdíjalapra évenként bizonyos összeget kellene fizetniük 1875 óta. Felsőbb rendeletnél fogva a községeknek be kellett volna szerezni a tanítók bizonyítványait s felterjeszteni a kormánynak, hogy aszerint szedessék be tőlük a díj. A tanítók valamennyien beadták igazoló irományaikat, de a pénztárhoz, bár többen akartak már fizetni, nem jött meg a meghatalmazás a pénzek felvételére és nyugtatására. Egyszerre aztán a napokban mindegyiknél megjelenik a végrehajtó, s 37 forint 50 kr. nyugdíjtartozásban foglalni akar, 8 napot engedvén a fizetésre. Képzelhetni a zavart és indignációt ez eset felett, melynek igazságtalan volta csak akkor tűnt fel a maga valóságában, mikor utánjárással kitűnt, hogy irományaik soha nem terjesztettek fel, hanem a városházán hevertek, nem tudni, kinek mulasztása miatt, s ezért nem kapott a városi pénztár felsőbb helyről utasítást a pénzek elfogadására. Most a tanítók jogorvoslatot keresnek az eljárás miatt.
(Békésmegyei Lapok, 1879. november 9., I. évf. 67. szám)
Haan Lajos méltatása
Haan Lajos lelkész arcképét hozta a Fraklin-társulat által kiadott Protestáns új képes naptár meleg hangon írt tartalmas életrajz kíséretében, melyben hazafias gondolkozása, egyházi ténykedése, tudományos működése, társadalmi állása találnak méltánylásra. A kor és munka súlya ‒ írja az életíró ‒ nem látszik meg rajta, munkaképes erejétől tehát még sokat remélhet a haza és a protestáns egyház. Kívánjuk, hogy lelki-testi rugékonyságát sokáig megtartsa a közügyek javára.
(Békésmegyei Lapok, 1879. november 9., I. évf. 67. szám)
Kapcsolódó irodalom:
• Csabai arcok : Békéscsaba egykori jeles személyiségeiről. szerk.: Forján János. Békéscsaba : História Könyvkiadó, 2011
• Haan Lajos (Szül. 1818. aug. 13. – †1891. aug. 12.). nekrológ. In: Századok, 25. évf. 7. sz. (1891)
• Haan Lajos naplója, részletek. 1971
• Haan Lajos: Békéscsaba története. Békéscsaba : Haan L., 1858
• Hampel József: Haan Lajos 1891. augusztusban elhunyt. In: Archaeologiai értesítő, (Uj folyam) 11. köt./4. füz. (1891)
• Koren Emil: A Haan család története. In: Lelkipásztor : evangélikus lelkészi szakfolyóirat, 66. évf. 10. sz. (1991) 321–322 p.
• Koren Emil: Haan Lajos és a korabeli Békéscsaba. In: Lelkipásztor : evangélikus lelkészi szakfolyóirat, 66. évf. 10. sz. (1991) 322–323 p.
• Márki Sándor: Haan Lajos emlékezete. Budapest : Magyar Történelmi Társulat, 1893
• Táborszky László: Haan Lajos, a csabai lelkész. In: Lelkipásztor : evangélikus lelkészi szakfolyóirat, 66. évf. 10. sz. (1991) 319–320 p.
Vívóiskola
Vívóiskolát nyit holnap Csabán a Fiume vendéglő egy termében Scholtz Gusztáv okleveles jeles vívótanár. Kitűnő szakavatottsága és páratlan ügyessége biztosítják e férfias mulatság meghonosodását. Már tavaly is többen tanultak nála, s egészen kiképezték magukat a kard- és voltige-vívásban. Ajánljuk a vívás kedvelőinek figyelmébe.
(Békésmegyei Lapok, 1879. november 2., I. évf. 64. szám)