A Békés Megyei Könyvtár helyismereti Wordpress honlapja
Csabán is megtartották a szokásos kegyelettel március 15-ét a polgári körben, mint minden évben. Előkészület nélkül történvén, mégis csinos számú közönség gyűlt be, kik megemlékezvén a régi időkről, a szabadság ezen hajnal napjáról, éltették főhősét, Kossuth Lajost, s éltették az imádott hazát.
(Békés, 1874. március 22., III. évf. 12. szám)
Csaba városa márciusi közgyűlésén Röck István úr indítványozta, hogy adassék be egy kérvény a képviselő-testülethez, mely a megye székhelyének Csabára leendő áttételét tárgyazná; ugyancsak Röck úr indítványozta, hogy intéztessék egy folyamodvány a pénzügyminisztériumhoz, mely az Alföldre tervezett két dohánygyár egyikét Csabán felállítani kérelmezi. Mindkét indítvány elfogadtatott.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. március 15., I. évf. 7. szám)
Elhatároztatott egy rendes ismétlőiskolának Csabán leendő életbeléptetése, s a tanoncok csak akkor fognak felszabadíttatni, ha egyszersmind bizonyítják, hogy az ismétlőiskolát látogatták. Igen helyes és szükséges rendszabály.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. március 8., I. évf. 6. szám)
Van Csabán egy Gálik Jánosné pórnő, ki nemrég a 18. gyermeket szülte; megjegyzendő, hogy ezek közt négy ikerpár van.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. március 1., I. évf. 5. szám)
Február 18-án, szerdán tartott a csabai örökváltsági testület egy gyűlést, melyben többek közt a Fiume szállodának a Vasúti utcában lévő kapu utáni részének emeletre építtetése is került napirendre. Ezen építkezés a városi mérnök véleménye szerint azért szükséges, mert a födél már roskatag, és bedűléssel fenyeget, a falak repedezettek, az ereszek becsüngők, s különösen ott, hol a kaszinóhelyiségek vannak, nemsokára veszélyessé válhatik a társas együttlét, de szükséges azért is, mert Csaba forgalma napról napra emelkedik, mindig több külföldi kereskedő látogatja, úgyhogy a vendéglői helyiségek szűkekké válnak. Végre nagyobb társadalmi összejövetelekre sincs az eddigi épületben elegendő alkalom. Mindezeken könnyű volna segíteni, mert pénz volna reá az örökváltsági kasszában, ha ahelyett, hogy azt az arra nem szoruló közbirtokossági tagoknak forintonként kiosztanák, ezen építkezésekre felhasználnák. Az intelligencia és az értelmes mesteremberek pártolták is az ügyet, de parasztgazdáink, kik, úgy látszik, nem a város jövendő nagyságát és szépülését, hanem csak saját zsebeiket tartják szem előtt, ellene voltak, és az intelligenciát leszavazták. — Ebből is látszik, hogy jó volna, ha az örökváltsági testület a várossal egyesülne, a város pedig rendezett tanáccsal bírna; akkor ily korellenes, szűkkeblű határozatok nem jöhetnének létre!
(Békésmegyei Közlöny, 1874. február 22., I. évf. 4. szám)
Folyó hó 16-án leend a Csabán felállítandó 4 osztályú leányiskola javára a b.-csabai nőképző társulat által rendezett nagy álarcos bál. Jegyek előre válthatók Bartoky László és Vidovszky K. urak kereskedésében, személyenként 1 forint 50 kr.-ért. A rendezőség egyszersmind közhírré teszi, hogy minden belépti jegy mellé két szavazójegy is adatik; az elsővel a legszebb hölgymaszkra, a másikkal a legrútabb férfimaszkra lehet szavazni; a legtöbb szavazatot nyerő női maszk egy értékes aranyórát, a férfimaszk két üveg pezsgőt nyer. Álarcos új és válogatott jelmezekkel Ruttkay Károly fogja ellátni a közönséget. — Csaba szépei, neszét vevén annak, hogy a 16-i álarcos bált rendező fiatalság a legszebb nőt jutalommal akarja kitüntetni, „titkos” gyűlést tartottak (mely azonban a Békésmegyei Közlöny újdondásza előtt titok nem maradhatott, nem lévén előtte titok a nap alatt), melyben elhatározták, hogy azért is mind egyforma caricot-öltözetben fognak megjelenni. Ily körülmények közt nehezen lesz lehetséges a legszebb maszkot kitalálni, s eszerint a rendezők azon kellemes helyzetbe jönnek majd, hogy a megjelenő hölgyek mindegyikét lesznek kénytelenek egy aranyórával kitüntetni, mert eszerint mindegyik „legszebb” maszk lesz. Tessék tehát vagy egypár tucat aranyóráról gondosodni!
(Békésmegyei Közlöny, 1874. február 8., I. évf. 2. szám)
Figyelmeztetjük Csaba város gazdáját, hogy most reggel 5 és fél 7 óra közt még sötétnek bátorkodik lenni. Igen célszerű volna tehát a lámpákat addig égetni, még ki nem virrad, tekintetbe véve azt, hogy hajnalban a közlekedés, az érkező és elinduló vasúti vonatok által, Csabán igen élénk. Múltkor történt, hogy hat órakor egy a vasúti indóház felé menő hintó az áthatlan sötétségben egy másik kocsival összeütődve kerekét veszté, és a bennülők csak különös szerencse által mentettek meg némi nem éppen kellemes nyaktörésektől. Meg vagyunk győződve, hogy ezen jóakaró, a Csaba városában uralgó „világosság” jó hírének fenntartása céljából írt soraink a kellő eredményre vezetnek, mert a város gazdája, mennyire jó híréből ismerjük, ott, hol kell, takarékos tud ugyan lenni, de hol a közügy parancsolja, nem kímél áldozatot.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. február 1., I. évf. 1. szám)
Kapcsolódó irodalom:
Tábori György: A városrendező : Sztraka Ernő városi mérnök munkássága. Békéscsaba : Munkácsy Mihály Emlékház, 1993.
A várva várt nap elérkezett, a megyeszékhely kérdése a megye termében tárgyalás alá került.
Mint az indítványozó mondá, talán soha fontosabb ügy e teremben nem tárgyaltatott. Reök úr másfél óráig tartó beszédben törekedett Csaba nagyságát s városunk elmaradottságát bebizonyítani, hanem előrebocsátá, hogy biz ő e feladatra gyengének érzi magát, s mi e nyilatkozatát őszintesége nyilvánulásának tekintjük. Fontos volt a tárgy, lehetett is róla beszélni, beszélt is, de nem sikerült neki meggyőződését másokba önteni.
Városunk részéről ragyogó szónoklatokat, lelkes és lelkesítő beszédeket és oly érveket hallottunk, melyek Reök úr jól fegyelmezett seregének sorait is megbonták. Gyula részéről az ész, a szív, az erős meggyőződés nyilvánulásai e két napot sokáig emlékezetessé fogják tenni, míg Csabának éppen nincs oka e napokra önérzettel emlékezni. Csabának egyetlen szónoka volt, egyetlen vezére, igaz, hogy e vezér elég ügyes volt seregében a szigorú fegyelmet egész a mamelukságig vinni, de hiányzott nála a vezérség legelső feltétele, a manőverek rendezése.
Gyulának másodrendű szónokai is sokkal ügyesebben tudták a helyzetet felhasználni. Reök úr nem találhatott pozíciót, honnan támadásait bizton intézhette volna, azt hivé, serege nagy száma e nehézséget le fogja győzni, s e hite oly erős volt, mely őt elbizakodottá tevé. Innen magyarázható az a nyegle, fitymáló modor, mellyel a közgyűlés elé állt, s képzelt nagyságának ideális piedesztáljára lépvén, onnan nézett le Békés megye közönségére. A következés azonban megmutatá, hogy kártyavár bástyáin állott, s minél biztosabban hivé magát magas állásában, annál nagyobb volt a bukás, mely őt csata nélkül vert vezérre tette. Utolsó közlegényétől is megtanulhatta volna, hogy a puskát csak akkor lehet elsütni, ha már előbb meg van töltve. Reök úr ugyan sejté azt, de vagy rossz töltényt használt, vagy az ellenség kiszedte töltényeit.
Nem jó Csabának ez ügyet feszegetni, mivel ha azt teszik, még eddig rejtett hátrányai is napfényre kerülnek. Ez állításunkat a kétnapi vita fényesen igazolta. A szakértelem statisztikai adatokkal igazolta, hogy Csaba kolerafészek. Csaba áldozatra képtelen, mivel kötelességének sem képes megfelelni, sokkal nagyobb összeggel van adóhátralékban, mint mennyit a megye székháza felépítésére felajánlt; Csaba népe a legszomorúbb anyagi helyzetben van, s így a 60.000 forintos ajánlatot komoly dolognak a megye közönsége nem is tekinthette. Csaba kürtölt nagysága nem létez, mivel annak elérését első ízben Gyula s a többi község bukásához köti. Emelkedése csupán a községek rovására történhetnék, s mért tennénk tönkre 14 oly községet, melyeknek legnagyobb része magában hordja a feltételeket, hogy önmagát kormányozza. Emelkedjék Csaba, ha képes, önerejéből, legyen önálló törvényhatóság, sokkal hálásabb tér ez a haladásra, mint a székhely, de persze a haladás feltételeinek meg kell lenni.
„Erős várunk nekünk az Isten”, mert a fitymált múlt példáin s emlékén lelkesedni képes oly férfiakat adott, kik az ész hatalmával a tűzhelyünket megtámadott ellenséget tönkretevék, oly férfiakat, kik nemcsak városunknak, de talán Csabát kivéve az egész megyének a józanoknak s jóknak bizonyára tiszteletét bírják.
(Békés, 1873. december 14., II. évf. 50. szám)
— Furcsa beteg. Múlt héten az itteni sok kuruzsló, javas, orvosló asszonyok közül egyet egy igen beteg asszony hívatott magához. A doktor asszony vagy asszony doktor, hogy annál jobban figyelmezhesse meg betege kórtüneteit, de hogy felügyeljen s őrizzen is rá, éjszakára betegénél maradt, s bizony ‒ lévén sok lótás-futása, és semminemű kocsija ily doktornak ‒ hamar elaludt. Egyszer csak kemény ütésekre s hatalmas fojtogatásra riad fel a szegény doktor, kiáltana, ha bírt volna, s alig-alig bírta magát betege erős körmeiből kiszabadítani, kire tán valami dühroham jött volt. Azt mondják, azóta nem hál többet pácienseinél.
— Egy nagy rozsdás kést talált csabai polgártársunk A. J. 2 éves kis fia, s mint eszes, kis okoskodó fiú rögtön is szaladt azt kijavíttatni s megélesíttetni. Azután addig babrált s faragcsált, amíg az ujját is jól elvágta vele. Szaladt sírva véres ujjával édesanyjához, ki elkezdte feddni: „Látod, minek játszol késsel? Add ide azt a kést, mert még egyszer úgy elvághatod kezedet, hogy elfolyik a véred, s akkor meghalsz!” „Hát legalább nem halok meg kolerában!” ‒ felel a kisfiú megijedt édesanyját vigasztalva.
(Békés, 1873. november 23., II. évf. 47. szám)
Mint Csabáról értesültünk, a legközelebb Pesten megtartott egyetemes ágost. hitv. gyűlésen Haan Lajos b.-csabai evang. lelkész a 4 szuperintendencia által egyetemes főjegyzőnek lőn megválasztva, s így Csaba székhelye lőn két egyházi főhivatalnoknak, ti. Szeberényi Gusztáv mint szuperintendens és Haan Lajos mint egyetemes főjegyzőnek.
(Békés, 1873. november 16., II. évf. 46. szám)
Kapcsolódó irodalom:
• Csabai arcok : Békéscsaba egykori jeles személyiségeiről. szerk.: Forján János. Békéscsaba : História Könyvkiadó, 2011.
• Haan Lajos (Szül. 1818. aug. 13. – †1891. aug. 12.). nekrológ. In: Századok, 25. évf. 7. sz. (1891)
• Haan Lajos naplója, részletek. 1971.
• Haan Lajos: Békéscsaba története. Békéscsaba : Haan L., 1858.
• Hampel József: Haan Lajos 1891. augusztusban elhunyt. In: Archaeologiai értesítő, (Uj folyam) 11. köt./4. füz. (1891)
• Koren Emil: A Haan család története. In: Lelkipásztor : evangélikus lelkészi szakfolyóirat, 66. évf. 10. sz. (1991) 321–322 p.
• Koren Emil: Haan Lajos és a korabeli Békéscsaba. In: Lelkipásztor : evangélikus lelkészi szakfolyóirat, 66. évf. 10. sz. (1991) 322–323 p.
• Márki Sándor: Haan Lajos emlékezete. Budapest : Magyar Történelmi Társulat, 1893.
• Táborszky László: Haan Lajos, a csabai lelkész. In: Lelkipásztor : evangélikus lelkészi szakfolyóirat, 66. évf. 10. sz. (1991) 319–320 p.