Csabai apróságok

— Furcsa beteg. Múlt héten az itteni sok kuruzsló, javas, orvosló asszonyok közül egyet egy igen beteg asszony hívatott magához. A doktor asszony vagy asszony doktor, hogy annál jobban figyelmezhesse meg betege kórtüneteit, de hogy felügyeljen s őrizzen is rá, éjszakára betegénél maradt, s bizony ‒ lévén sok lótás-futása, és semminemű kocsija ily doktornak ‒ hamar elaludt. Egyszer csak kemény ütésekre s hatalmas fojtogatásra riad fel a szegény doktor, kiáltana, ha bírt volna, s alig-alig bírta magát betege erős körmeiből kiszabadítani, kire tán valami dühroham jött volt. Azt mondják, azóta nem hál többet pácienseinél.
Egy nagy rozsdás kést talált csabai polgártársunk A. J. 2 éves kis fia, s mint eszes, kis okoskodó fiú rögtön is szaladt azt kijavíttatni s megélesíttetni. Azután addig babrált s faragcsált, amíg az ujját is jól elvágta vele. Szaladt sírva véres ujjával édesanyjához, ki elkezdte feddni: „Látod, minek játszol késsel? Add ide azt a kést, mert még egyszer úgy elvághatod kezedet, hogy elfolyik a véred, s akkor meghalsz!” „Hát legalább nem halok meg kolerában!” ‒ felel a kisfiú megijedt édesanyját vigasztalva.
(Békés, 1873. november 23., II. évf. 47. szám)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük