Nem tudjuk elképzelni magunknak, ha esetleg esti órákban visz végzetünk a csabai síkos-havas utcákra, vajon miért álldogálnak ott a járda szélén a különben egyáltalán nem utcai díszül alkalmazott lámpák, ha olyankor sincsenek meggyújtva, midőn az ég szürke havas felhőkkel van borítva, s a holdbeli világító társulat legjobb akarattal sem felelhet meg hivatásának. Óhajtandó, hogy a lámpagyújtogatók ‒ ha tőlük függ a csabai világítás minősége ‒ gondosabban járjanak el dolgukban, és mentsék meg a járókelőt attól a kényszerűségtől, hogy botorkálva, lépésről lépésre legyen kénytelen tudomást venni arról, hogy merre jár?
(Békésmegyei Közlöny, 1878. január 10., V. évf. 3. szám)
Címke: világítás
A sajtó hatalma
Úgy halljuk, hogy a csabai városi elöljáróság annyira szívére vette a Békésmegyei Közlöny korholásait, miszerint a világítást az egész városban elterjesztendő külön budgetet készít, s mozgásba hoz minden követ a megyénél, a minisztériumnál, sőt még a királynál is, hogy ezt a kiadott pozíciót mint a teherviselő nép megvilágítására okvetlenül szükségeset helybenhagyni méltóztassanak. Denique, látszik, hogy a sajtónak mégis milyen roppant hatalma van! Már így lesz világosság Csabán, olyan, hogy még Gyula is elirigyli tőlünk.
(Békés, 1875. május 9., IV. évf. 19. szám)
Világosság
Figyelmeztetjük Csaba város gazdáját, hogy most reggel 5 és fél 7 óra közt még sötétnek bátorkodik lenni. Igen célszerű volna tehát a lámpákat addig égetni, még ki nem virrad, tekintetbe véve azt, hogy hajnalban a közlekedés, az érkező és elinduló vasúti vonatok által, Csabán igen élénk. Múltkor történt, hogy hat órakor egy a vasúti indóház felé menő hintó az áthatlan sötétségben egy másik kocsival összeütődve kerekét veszté, és a bennülők csak különös szerencse által mentettek meg némi nem éppen kellemes nyaktörésektől. Meg vagyunk győződve, hogy ezen jóakaró, a Csaba városában uralgó „világosság” jó hírének fenntartása céljából írt soraink a kellő eredményre vezetnek, mert a város gazdája, mennyire jó híréből ismerjük, ott, hol kell, takarékos tud ugyan lenni, de hol a közügy parancsolja, nem kímél áldozatot.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. február 1., I. évf. 1. szám)
Kapcsolódó irodalom:
Tábori György: A városrendező : Sztraka Ernő városi mérnök munkássága. Békéscsaba : Munkácsy Mihály Emlékház, 1993.