Hónap: 2021 január

Tanügy

Csaba városában ez idő szerint összesen 24 nyilvános népiskola van, éspedig az evangélikusoknak 18, a római katolikusoknak 4, a görögkeletieknek 1 és az izraelitáknak 1 iskolája van. Az evangélikusok 18 iskoláját 2343, a római katolikusok 4 iskoláját 548, a görögkeletiek 1 iskoláját 34 és az izraelitáknak 6 osztályú 1 iskoláját 212 tanuló látogatja. Van ezenkívül az evangélikusoknak 12 tanyai iskolája 493 növendékkel. A községi ismétlőiskolának első osztályát 58, második osztályát 66 tanonc látogatja.
(Békésmegyei Lapok, 1880. január 6., II. évf. 3. szám)

Kapcsolódó irodalom:

• A művelődés évszázadai Békéscsabán. Szerk.: Käfer István, Köteles Lajos. Békéscsaba : Polgármesteri Hiv., 1998
• Békéscsaba : történelmi és kulturális monográfia. Főszerk.: Konriss Géza. Békéscsaba : Körösvidék Ny., 1930
• Békéscsaba környéki tanyai iskolák, tanyai tanítók. Összeáll.: Hanó Pálné, Hanó Pál. Békéscsaba : Javipa Nyomdaipari Kft., 2007
• Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából. Gyula : Békés Megyei Lvt., 1993
• Forray R. Katalin: Békéscsaba iskolaszerkezete és fejlődésének kilátásai. Budapest : Oktatáskutató Int., 1991
• Haan Lajos: Békés-Csaba : a város története a kezdetektől a XIX. század harmadik harmadáig. Békéscsaba : Békés Megye Képviselő-test. Önkormányzati Hiv., 1991
• Sebő László: Békéscsaba közoktatásának története. Békéscsaba : Vár. Tcs., 1974

 

Statisztika

— 1879-ben a városi kórházban gyógykezeltetett összesen 152 beteg, férfi 105, nő 47, ezek közül gyógyult 96, javult 42, meghalt 14. Korra nézve: 1-től 10 évig 4, 10‒20-ig 46, 20‒30-ig 46, 30‒40-ig 24, 40‒50-ig 11, 50‒60-ig 11, 60‒70-ig 8, 70‒80-ig 2. Foglalkozásra nézve: bádogos 1, borbély 2, cukrász 1, cipész 17, csizmadia 7, drótos 1, földműves 6, katona 11, kerékgyártó 2, kovács 1, kéjleány 12, kőműves 1, molnár 1, napszámos 28, pokróckészítő 1, pecér 1, pincér 1, szolga 46, szabó 4, szatócs 1, szobafestő 3, színész 2, szegényházi ápolt 2.
— A szegények házában az 1879. év elején visszamaradt 29 egyén, 15 férfi és 14 nő, szaporodott 12, 9 férfi és 3 nő, eltávozott l nő, meghalt 2 férfi és 1 nő. Az 1880. évre visszamaradt 34 egyén, 22 férfi és 12 nő, ezenkívül 2 fiú- és 1 leánygyermek, összesen 37.
(Békésmegyei Közlöny, 1880. január 11., VII. évf. 7. szám)

Békéscsaba közkórháza
Forrás: Békéscsaba : történelmi és kulturális monográfia. Főszerk.: Korniss Géza, Békéscsaba : Körösvidék Nyomda, 1930. 33. p.
 

Visszatekintés

Az óévet nem hagyhatjuk el anélkül, hogy legalább egy rövid tekintetet ne vessünk főbb eseményeire. Egészben véve semmi esetre sem számíthatjuk a boldogabb esztendők közé. Árvizek, rossz termés, ipar és kereskedés pangása sok bajt, nyomorúságot hoztak ránk. De azért örvendetes jelenségeket is regisztrálhatunk. Nevezetesebb események: a gyomai ref. templom renoválása, a csabai színház megnyitása, a szarvasi vasút kiépítése, több község hídjainak építése, a Békés megyei gazdasági és iparmúzeum megalakítása. Örvendetesnek kell jeleznünk az ipar és gazdaság terén megindult mozgalmakat általában. Mindez azonban nem annyi, hogy midőn jókívánságunkat akarjuk kifejezni, így ne kiáltsunk fel: Adjon az Isten jobb, boldogabb esztendőt!
(Békésmegyei Lapok, 1880. január 1., II. évf. 1. szám)

 

Új orgona

Új orgonát nyerend a b.-csabai szőlőbeli evangélikus új templom. Linder Károly lelkész, a gondnok s Uhrin Pál tanító urak ugyanis megbízattak, hogy egy új, a templom belső csínjának s terjedelmének megfelelő orgona iránt tegyék meg Saskó orgonaépítésznél, kinek kezeiből került ki a híres békési orgona is, a szükséges lépéseket. Nagyon is kívánatos volt, hogy a kedves belsejű templom összhangját ne rontsa elhasznált orgonája.
(Békésmegyei Közlöny, 1879. december 25., VI. évf. 140. szám)

Erzsébethelyi templom
Forrás: Üdvözlet Békés-Csabáról : Chaba-városa régi képes üdvözlőlapokon, 1897-1935. közread.: Dobrotka Pál. Békéscsaba : Typografika, 2005.

Kapcsolódó irodalom:

• A békéscsabai evangélikus gyülekezet 300 éve : tanulmányok Békéscsaba evangélikusságáról. Szerk.: Jároli József. Békéscsaba : Békéscsabai Evangélikus Egyházközség, 2018
• A művelődés évszázadai Békéscsabán. Szerk.: Käfer István, Köteles Lajos. Békéscsaba : Polgármesteri Hiv., 1998
• Békéscsaba : történelmi és kulturális monográfia. Főszerk.: Korniss Géza. Békéscsaba : Körösvidék Ny., 1930
• Evangélikus templomok. Szerk.: Kemény Lajos, Gyimesy Károly. Budapest : Evangélikus Templomok Kiadó, 1944
• Tábori György: A városrendező : Sztraka Ernő városi mérnök munkássága. Békéscsaba : Munkácsy Mihály Emlékház, 1993
• Zelenyánszki András: Erzsébethely, Jamina, Vinice regénye avagy Békéscsaba V. kerületének története a kezdettől napjainkig. Békéscsaba : Zelenyánszki A., 2005

 

Veszedelmes szer

Csaba város nem is sejtette tegnap, mily veszélyes anyagot szállított a vasúti indóháztól városunkon keresztül Békésre a műszaki csapat. Ez egy mázsa dinamit volt, az a borzasztó robbanószer, mely, ha csak erősebb zökkenés vagy kocsifelborulás folytán explodál, egész házsort képes elseperni. Képzeljük, minő félelem közt szállította volna a veszedelmes szert a jámbor fuvaros, ha tudta volna, mit visz!
(Békésmegyei Lapok, 1879. december 14., I. évf. 77. szám)

 

A bosszú

Csaba város képviselő-testületének keddi gyűlésén, melyen igen gyér számban jelentek meg a képviselő urak, Haan Lajos lelkész úr, Zsilinszky Mihály úr apósának indítványára és más rokonok támogatása mellett, Zsilinszky Endre úr lapját a község közlönyévé avatták, és anyagi segélyben is részesíteni határozták. Hogy a fiatal lapot ‒ a mi lapunk ellenében, mely 6 év óta tesz szolgálatot a megyének és e községnek ‒ a község közlönyévé választották: ahhoz nincs szavunk, de hogy anyagi segélyben is részesítik, mikor mi eddig is 6 éven át ingyen és gyorsabban hoztunk minden, a községi életre vonatkozó nevezetesebb mozzanatot, s mikor azt ezentúl is megteendjük, midőn tehát merő feleslegesség arra pénzt költeni, ahhoz igenis van szavunk, s nyíltan kimondjuk, hogy ez nem egyéb, mint ellenünk való bosszú és egy porció vastag nepotizmus. No de mi ki fogjuk heverni ezt is, és rezignációval viseljük ezt a jóakaratú „csapást” is. Csodálatra méltó volna, hogy a város ily privát ambíciókat vesz védszárnyai alá, és nyíltan egyik vagy másik lap pártjára áll, ha nem tudná az egész megye, hogy a képviselő-testületben minden 2. vagy 3. ember vagy Zsilinszky Endre úr, vagy Povázsay nyomdász úr rokona, sógora, pajtása!! Ilyenekkel kell nekünk 6 évi fáradozás után küzdenünk. De azért megleszünk ‒ hisszük és reményljük!
(Békésmegyei Közlöny, 1879. december 11., VI. évf. 134. szám)

Békésmegyei Lapok rövid leírás
Forrás: Vasárnapi Ujság, 27. évf. 6. szám (1880. február 8.)
 

Égbekiáltó dolog

Mindig újabb és újabb panaszok merülnek fel az illetékek helytelen kivetése és behajtása körül, és nincs senki, aki ezen már tűrhetetlenné váló állapotokon segítene. Különösen aziránt temérdek panasz merül fel, hogy egy és ugyanazon illetékeket kétszer fizettetik. Ilyen eklatáns esetet közölnek velünk. — Áchim L János úr, egyik legjobb módú csabai gazda, valami örökösödési ügyben 700 forint illetéket fizetett. Egyszerre ugyanezen illetékért egzekuálják. Akármilyen jómódú az ember, 700 forintot kétszer mégsem szeret fizetni. Bead egy folyamodványt az adófelügyelőséghez, ez átteszi a pénzügy-igazgatósághoz, ez pedig el nem intézi, s most kitűzik ellene a már befizetett illetékre az árverést. Ezt elkerülendő még egyszer lesz kénytelen fizetni. Aztán, ha elintézték ügyét, s meggyőződtek, hogy kétszer fizetett, lótnia-futnia és költekeznie kell, míg visszakapja a jogtalanul felvett pénzt. Ily ügyekben, hol már fizettek, több árverés van most Csabán kitűzve szegény emberek ellen, kik éppen most a téli hónapokban nem fizethetnek. Pénzüket tán visszakapják valamikor, de ingóságaik elkótyavetyéltetnek. — Kérünk erélyes intézkedést, mert égbekiáltó dolog az ilyesmi!
(Békésmegyei Közlöny, 1879. december 7., VI. évf. 132. szám)

 

Divatos boltzászlók

Csabán a divatáru-kereskedők egy idő óta furcsa kirakatokat kezdenek divatba hozni. Hosszú póznákra kendőket, harisnyákat s ingeket tűznek az utcára a téglajáró fölé, mint valami zászlókat, melyek a publikumot már messziről hívogatják. Kénytelenek vagyunk úgy a jó ízlés, mint a rend nevében felszólalni ezen sehogy sem indokolható, de indoklás mellett sem megengedhető visszaélésre. Ez nagyon emlékeztet bennünket a nagyvárosok zugutcáira, ahol teljes fehérnemű-öltözet szokott kitűzve lenni, s alatta ott áll az élelmes kereskedő maga is, aki az arra menőt erővel beviszi boltjába. Ez nem méltó sem Csaba főteréhez, ahol három ilyen „zászlós” divatkereskedés van, sem azon eddig szolidaknak ismert jó nevű kereskedőkhöz. Le tehát a zászlókkal!
(Békésmegyei Lapok, 1879. november 27., I. évf. 72. szám)