Szeretett főispánunk, kinek figyelme s atyai gondoskodása e megyében minden hasznos s nemes intézményre kiterjed, nagy kitüntetésben részesíté a csabai izr. népiskolát. Ugyanis f. hó 1-én váratlanul egyedül főtisztelendő Hirsehleld J. rabbi úr kíséretében az egyes osztályokat sorra meglátogatásával szerencséltette, s a magyar nyelvtan-olvasásból rögtönzött vizsga alkalmával megelégedését különösen a tanulók tiszta magyaros kiejtése nyerte meg. Főispán úr öméltósága azon örvendetes ígérettel távozott, hogy az évi vizsgák alkalmával a vendégek koszorúját megjelenésével díszíteni fogja. (Békésmegyei Közlöny, 1877. augusztus 9., IV. évf. 63. szám)
Augusztus 28-án délelőtt tette le megyénk új főispánja, Beliczey István úr a rendkívüli közgyűlésre összehívott megyei bizottsági tagok előtt a hivatali esküt. Tekintve az általános megelégedettséget, melyet az új főispán kineveztetése költ, bátran mondhatjuk, hogy Beliczey István Magyarország legnépszerűbb főispánjainak egyike. Nem kételkedünk benne, hogy az új főispán a hozzá kötött várakozásnak teljesen meg fog felelni, hogy mint a nép és nem egyes kasztok, kiváltságosak embere, a nép igaz érdekeit, méltányos kívánságait figyelembe fogja venni. Szóval, hogy a nép igazainak lesz hű és hivatott védője, és személyválogatás nélkül szigorú ostora lesz azoknak, kik a törvény korlátain kívül elbizakodottá téve, társadalmi vagy hivatali állásuk fénye által, ezen jogokat sérteni merészelik. Nemhiába mondjuk ezt. Megyénkben egy idő óta oly dolgok fordulnak elő, melyek egy erős, kérlelhetetlen szigorúságú és igazságú kezet nagyon is igényelnek. (Békésmegyei Közlöny, 1876. augusztus 31., III. évf. 70. szám)
A b.-csabai evangélikus egyház szintén tisztelgett Beliczey István őméltóságánál. A presbitérium s tanári kar élén Haan Lajos lelkész úr üdvözölte az ünnepeltet, ama meglepő körülmény felelevenítésével, hogy e nemes család 1776-ban telepedett le megyénkben, s így éppen százados évfordulóján részesült ‒ Békés megye közönségének osztatlan örömére ‒ e magas kitüntetésben. Őméltósága ‒ az egyháznak szerencsekívánatait megköszönve ‒ kifejezést adott a reménynek, hogy bárha új társadalmi állásában keveset érintkezendik az egyházi testülettel, egyben ti. a hazaszeretetben hiszi, találkozni fognak. (Békésmegyei Közlöny, 1876. augusztus 20., III. évf. 67. szám)
A Békésmegyei Közlöny csütörtöki, augusztus 10-i száma közölte a rég várt hírt, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök előterjesztése folytán Ferenc József király július 23-án Beliczey Istvánt Békés megye főispánjává nevezte ki. Alig esett tudomására e kinevezés Csaba lakosainak, midőn másnap, azaz 11-én délelőtt Beliczey István őméltósága lakásán tömeges tisztelgésre megjelentek. Csaba lakosainak szószólója Szemián Sámuel főjegyző volt, ki keresetlen, de szívből jövő szavakkal tolmácsolá a jelenlévők és az összes lakosság abbeli örömét, hogy egy csabai születésű férfi, ki eddig is a megyei kapacitások egyik legkitűnőbbike volt, e magas tisztségre emeltetett. Az újonnan kinevezett főispán úr, kin a meghatottság legőszintébb jelei mutatkoztak, éppoly szívélyesen felelt, és biztosítá összegyűlt barátait, hogy ámbár társadalmi állása változott, mégis a régi fog maradni, és azon reményének adott kifejezést, hogy barátai támogatása és jóakaró törekvése mellett, sikerülni fog nekie e megye jó hírnevét nemcsak fenntartani, hanem öregbíteni is. — Adja Isten! Mi bizonyosan mindnyájan, mindenki a maga körében, polgári szent kötelességünknek fogjuk ismerni, hogy csekély erőnkhöz képest, minden szép és jóban, mind vezérünk mellett, mindig oldalánál legyünk! (Békésmegyei Közlöny, 1876. augusztus 13., III. évf. 65. szám)
Beliczey István portréja. Forrás: BékésWiki
Kapcsolódó irodalom:
• Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950: Főispánok és alispánok. Közlemények Békés megye és környéke történetéből ; 8. Gyula, 2002
