Még gyermek voltam, amidőn Békés-Csabának (az akkori időben ugyan még Tót-Csabának neveztetett) hírét hallottam, hogy nemcsak Magyarországban, de Európában a legnagyobb falu. Az újabbi időkben a Tót-Csaba név helyett Békés-Csaba nevet vett fel, valamint a falu cím helyett a városi címet. Hogy a Békés nevet magáévá tette, igen helyes, s igen rendjén van, miután Csaba Békés megyébe kebelezett község; de hogy a városi címet felvette, s mégsem iparkodik városhoz magát hasonlóvá tenni, igen csudálkozom. Egy oly nagy község, mint Csaba, és méghozzá oly gazdag, melynek sok jövedelmei vannak, sokkal többet tehetne a város szépítésére és a lakosság kényelmére.
Egy oly városban, mint Békés-Csaba, ahol oly nagyszerű városháza épül, ahol oly szép kávéházhelyiség van, ahol gőzmalom, gőzfürdő s igen szép sétakert van, legalább a főutcákra több figyelmet kellene fordítani. Mint például az úgynevezett Kígyósi vagy régi Telegráf utca, melyben sáros időben még a gyalogember is kénytelen térdig a sárban járni, este pedig, főképp amidőn a holdvilág nem részesít bennünket fényével, oly egyiptomi sötétség uralkodik, hogy egyik a másikat csak akkor veszi vagy veheti észre, amidőn karamboloznak.
A fent elősorolt városi szép tulajdonokat és az említett utcának elhagyott állapotát összehasonlítva éppen úgy néz ki, mintha egy finom nevelt kisasszonyt egy a pusztán nevelt vagy felnőtt bojtárral összeházasítanánk. Egynéhány nyaktörő keresztpallót dirib-darab összeszedett deszkából ugyan csináltattak, melynek némely részére talán mondani lehetne, rosszabb a semminél. Igen óhajtandó volna, mégpedig mielőbb, a nevezett utcában legalább a gyalogemberek részére mindkét oldalán rendes járdákat csináltatni, s a keresztpallókat a sár színe felett felemeltetni, továbbá, amidőn a holdvilág fényét beszünteti, azt lámpák világítása által ‒ ha csak némileg is ‒ pótolni.
Kövesdy Benő
(Békés, 1872. december 22., I. évf. 38. szám)
Címke: Békés
Egy nemes ügy
Hírlik, miszerint a Csabán építendő nőnövelde tőkéjének gyarapítására hangversenyt szándékoznak rendezni. A nemes ügy eme derék pártolói vegyék előlegesen is hódolatteljes tiszteletünket.
(Békés, 1872. december 22., I. évf. 38. szám)
Új hetilap
Mint Csabáról értesültünk, ott új évtől fogva Csaba cím alatt egy hetilap indulna meg dr. Báttaszéki Lajos ügyvéd, a Nagyvárad volt szerkesztőjének szerkesztése mellett. Mutatványszáma december elején küldetne szét. Őszinte szívből kívánunk sikert Csaba emez előhaladásának a szellemi téren, azon meggyőződésben, hogy munkásifjúsága felkarolandja az ügyet, mely otthonára csak újabb fényt vethet.
(Békés, 1872. november 17., I. évf. 33. szám)
Járda
Új járdánk van a mezőberényi utcán, Fábry kereskedésétől egész az úgynevezett sáncig. Ez úton megy végig városunkban a legtöbb temetés, a kegyeletet tanúsítók téli időkben ezen úton gázolják a legnagyobb sarat. Nem lehetne-e eme járdát egész a város végéig megcsináltatni mielőbb? Derék és buzgó városi mérnökünk sokat tehet ez ügyben. Tegye meg, ha lehet, s a nép szeretete és tisztelete evvel is nőni fog irányában, s a halottak iránt kegyeletet tanúsítók köszönete fogja kísérni e művét.
(Békés, 1872. november 10., I. évf. 32. szám)
Karmonádli, esküvő
A csabai indóház éttermében egy asztal mellé került egy katolikus pap és egy rabbi. Midőn ez utóbbi vallásos iszonnyal utasította vissza a neki felajánlott karmonádlit, a kat. pap megszólítja őt: „Ugyan mikor szűnik meg önök között ezen előítéletes értelmetlen szokás?” „Majd az önök (t. i. kat. papok) esküvőjén!”, vágott vissza csípős modorban a jó rabbi.
(Békés, 1872. november 10., I. évf. 32. szám)
Csabai újdonságok
— Hegyen-völgyön lakodalom. Ez az ideje ‒ október‒november ‒ nálunk a lakodalmaknak, s bár az utóbbi napok esője meglehetős sarat csinált, azért mégis elugrálgatnak benne hővérű fiatal polgáraink. Érdekes egy ilyen csabai lakodalom végigtekintése.
— Rémhírek. Városunk szerte a nép közt borzasztó rémhírek beszéltetnek. Hogy például vannak helyben ördöngös emberek, kik a fő ördögnek lelkeket vásárolnak, mégpedig drága pénzen, s többféle variációkban ismertetik egymás közt a minden jót akaró s jószívű szabadkőmíveseket. Ebből is látszik, hogy népünk még igen hajlandó a babonák elhivésére.
(Békés, 1872. november 3., I. évf. 31. szám)
Kapcsolódó irodalom:
Beck Zoltán: Adjon Isten minden jót ez új esztendőben … : ünneplő népszokások Békés megyében. Békéscsaba : Tevan Andor Gimn., Nyomdaipari Szakközép- és Szakmunkásképző Isk., 1989.
Beck Zoltán: Népszokások Békés megyében : néprajzi cikkek, tanulmányok. Békéscsaba : Békés Megyei Tcs. Művelődésügyi Oszt. ; Orosháza : Városi Tcs., 1974.
Krupa András: A természeti jelenségekhez fűződő babonák Békéscsabán és környékén. Békéscsaba : TIT Békés M. Szerv., 1970.
Krupa András: Jeles napok a Békéscsabán és környékén élő szlovákoknál. Békéscsaba : Békés Megyei Tcs. Műv. Oszt., 1971.
Tábori György: Egy babonás szokás a Békés megyei szlovákoknál. Orosháza : Szántó Kovács Múz., 1960.
Csabai újdonságok
— Vasúti állomásunknál a restauráció bővítése már folyamatban van, evvel reméljük, hogy megszűnik a panasz a helyszűke miatt.
— Új kávéház (vendéglő) nyílt meg október 12-én Reisz házában a háztulajdonos saját kezelése alatt. A megnyitás estéjén minden pénz nélkül adatott a vendégeknek, s több mint 150 teríték volt a közvacsoránál, hogy elfoglalva, az magától értetik, hiszen ingyen ment. Kávéházaink szaporodnak, de valami jó bort ‒ a sétakertit kivéve ‒ nemigen lehet azért kapni.
(Békés, 1872. október 20., I. évf. 29. szám)
Szeberényi Gusztáv beiktatása
Dr. Szeberényi Gusztáv bányakerületi ev. püspöknek felavatása s beiktatása f. év október 1-én Pesten az ottani ev. templomban ment véghez számos közönség s küldöttségek jelenlétében. A fölavatást a leköszönt püspök, dr. Székács végezte, kitől báró Podmaniczky Frigyes megható szavakban vett búcsút a kerület nevében. Az isteni tisztelet után folytatását vette a bányakerületi közgyűlés, hol az elnöki széket az újonnan választott püspök elfoglalván, egy hatásos beszédet tartott, melynek határozott s világos tartalma a hallgatókra a legjobb benyomást tette. Általában rég nem fogadott be a pesti ev. díszterem oly nagy s díszes hallgatóságot, mint a jelenlegi közgyűlésen.
•••
Hétfőn, október hó 7-én délutáni 2 órakor érkezett Csabára főtisztelendő Szeberényi Gusztáv bányakerületi ev. szuperintendens. A vasútnál Szemián Sámuel főjegyző fogadta, innen számos kocsi, 25 lovas s zenészek kíséretében, a nép éljenei közt fél kettőkor érkezett a főtérre, hol végigláthatlan tömeg fogadta őt; a helybeli kisdedóvósné két kis koszorús gyermeket ölébe véve, a püspök kocsija elé ment, s midőn ez hozzájuk ért, a kicsinyek a koszorúkat a kocsiba dobták. Ezeknek példáját követték a nagyobb leányok. Útja levelekkel s virágokkal volt hintve, az ág. hitv. nagytemplom ajtaja előtt gyönyörű diadalív volt emelve, mely alatt a folyton elébe hulló koszorúk közt áthaladva a templomba ment, hova nagy néptömeg kísérte. Itt Horváth János, az itteni gimnázium igazgatója megható beszéddel fogadta, ennek utána Kubinyi Pál adta át őt az egyháznak, mire a püspök híveihez szívből eredt beszédet tartott. Ennek bevégezte után a nép lakására kísérte. Este tiszteletére fényes közvacsora tartatott, hol lelkesítőn énekelte az e célra alakult dalárda az egri lantosból kivett ezen sorokat: „Isten tartsa számos éven át, üdv, szerencse szálljon rá!”
(Békés, 1872. október 13., I. évf. 28. szám)
Svájci stíl
Csabán az építkezésnél a svájci stíl kezd lábra kapni; közelebb Nagy Antal földbirtokos háza készült el ily ízlésteljes modorban, csak az kár, hogy egy kissé félreeső utcában van.
(Békés, 1872. szeptember 29., I. évf. 26. szám)
Csaba magyar akar lenni
Hitelt érdemlő forrásból hallottuk, hogy Csaba városa elhatározta minden tizedben egy új népiskolának felállítását, amely tökéletesen magyar legyen, és ahol a tanítónak még tótul sem szabad tudni.
(Békés, 1872. szeptember 29., I. évf. 26. szám)