Címke: vasút

Csaba-e vagy Gyula!

Csaba-e vagy Gyula

(R.) Csaba két országos vasút metszőpontja; Csaba, Fiume, Erdély, a Bánát, Pest. Csaba maholnap Miskolc felé a bányavárosokkal, Galíciával is egyenes vasúti összeköttetésbe lép. Csabával egyenes vasúti összeköttetésben van a megyebeli községek közül Kétegyháza, Orosháza, Berény, Gyoma, csaknem ilyenben Endrőd, Tarcsa. Békés hozzá van legközelebb, nemsokára ez is és a Sárrét vele egyenes vasúti összeköttetésben lesz. Csaba a tiszai búzát termő vidékből tetemes háttért bír, míg Gyulának háttere Bihar; hogy mit tart a vasúti társaság Csaba és Gyula felől, mutatja a kettőnek indóháza: a csabai egy város a gyulaihoz képest. Aztán Gyula lapályokkal van körülvéve, terjeszkedésre kevésbé alkalmas, míg ellenben Csaba magasabb fekvésű, minden vízveszélytől távol esik, s levegője egészségesebb. Népe józan, takarékos, szorgalmas, munkaképes.
Mármost hova telepszik a kereskedő: Gyulára-e, mely alatt vasút megy el, vagy Csabára, hol vasúti gócot talál; ott-e, honnan főproduktumunk, a legjobb búza távolabbra vagy ahonnan közelebbre esik; ott-e, honnan mindenfelé egy állomással távolabbra vagy ahol ugyanannyival közelebbre lesz? A megye közönsége hova megy szükségletét fedezni örömestebb: a megye szélére Gyulára, vagy Csabára…?
Íme ezen eltagadhatlan nagy súlyú okokból van Csaba a közgazdászati megye központjául dezignálva, s mert így, kell, hogy ezen missziójában, saját jól felfogott érdekében a politikai megye is avval támogassa, hogy székhelyét Csabára áttegye, annyival inkább, mert mindenkinek, akit ügye-baja a székhelyre menni kényszeríti, e székhelyet Csabán közelebb éri. Aztán a megye bizottmánya ma 410 tagból áll, nem csupa tisztviselőből s néhány módos úrból, mint ezelőtt; csak ezen 410 tagú testület mennyivel több időt s pénzt áldoz menvén Gyulára ahhoz képest, ha Csabára menne! Ezekben azt tartom, eléggé bebizonyítottam, hogy a megye központjául nem Gyula, hanem Csaba van az új viszonyok által kijelölve. Eddig is bizony nem egyébért volt Gyula a megyének székhelye, mintha erre legalkalmasabb lett volna, hanem mert régente az akkori viszonyok ezt így hozták magukkal. De az idők s viszonyok tetemesen átalakultak.
Gyula fenntarthatja magát a jövőben is, sőt óhajtom, hogy gyarapodjék, de Csaba rövid idő alatt őt messzi túlszárnyalandja, és ha a megye a változott viszonyokat figyelemre nem méltatva, székét továbbra is Gyulán hagyná, és nem sietne annak áttételével természetes központját gyámolítani, ezzel saját érdekei ellen a legvastagabb hibát követné el. Gyula azonban vigasztalódjék, el ne kedvetlenedjék azért, amin segíteni úgysem lehet; hogy csak újabb példákra utaljak, ott van Pisa, Genova, Velence stb. hajdan mind hatalmas, gazdag városok, mégse bírtak a változott közgazdászati viszonyokkal megmérkőzni. Gyula sokkal szerényebb állást foglal el, hogysem az új korral, ama nagy városokéhoz hasonló hanyatlást kellene tapasztalnia.
(Békés, 1871. október 1., III. évf. 79. szám)

 

Aminek örvendhetünk

Csaba nevezetes dologra határozta el magát ‒ arra, hogy a kőutat a csatorna hídjáig kiépíti, jövőben pedig az egészet fenntartandja. Az építendő vonal hossza 600 folyó öl, a fenntartandó egész úté körülbelül 1000 folyó öl lesz. Az összes kiállítási költség 40.000 forintra rúghat. Csabának ezen elhatározása nagy horderővel bír, s kezdeményéért neki mindnyájan elismeréssel tartozunk. Ezen kezdeménnyel azon irányban tettünk határozott lépést, mely eréllyel folytatva, terményszállításunk egyik akadályát lényegesen mérséklendi. Értem annak lehetővé tételét, hogy terményeinket bizonyos gyűjtőhelyekre behordjuk, honnan aztán kedvező eséllyel áruinkat biztosan a vasútra szállíthassuk. Nagy horderejű Csaba elhatározása, mert élő példát ad más vasút menti községeinknek, s tudjuk, hogy effélékben a látható fogható példa mily hatásos szokott lenni. Ezen példa nevezetesen arra is szolgál, hogy hiú dolog arra várni, hogy ily utat a megye építsen, ha az építendő vonal a megyei útba esik is. A megyének nincs arra való ereje; arra várni tehát annyit tesz, mint feneketlen sárba kárhoztatva maradni, ami oly tetemes kárral jár, hogy a kőút költsége egy pár esős év sarába veszett pénzből kikerül.
A másik örvendetes dolog az, hogy a miskolc‒csabai vasúti terv a kormány helyeslésével találkozott, s a felülvizsgálat végett a vasúti igazgatóságnak kiadatott. Ezen vonal kiépítése tehát már csak idő kérdése, mely idő tetemesen megrövidíthető, ha az érdekeltek mozogni, sürögni fognak. Nagy fontossággal bír e vonal ránk nézve; legegyenesebb, tehát legrövidebb összekötő út lesz az köztünk és a felföld közt, aztán a Sárrét lesz a lápból kiemelve.
(Békés, 1871. április 6., III. évf. 28. szám)

 

Csaba

Természetes, hogy midőn bajok, hiányokról foly a szó, az embernek saját bajai, a vidékinek saját vidéke, szülőföldje hiányai jutnak eszébe. Így a közlekedési országgyűlési viták folytán nekem Csaba volt közelebb szemem előtt és közlekedési tekintetben valóban siralmas helyzete. E helyzet kirívóbbá vált azáltal, hogy Csaba két nagy vaspálya metszőpontját képezi; annál vigasztalanabb, hogy ott a világgal összekötő pálya olykor semmi áron, többnyire pedig oly áron juthatni csak hozzá, mely minden józan számítást felülmúl. Sőt a bajt éppen a város ezen előnyös helyzete neveli, természetes, mert mentül élénkebb a forgalom, a teherhordó kocsik annál mélyebbre furakoznak a feneketlen sárba. Olykor hetekig mozdulatlanságra kárhoztatva, máskor 10-15 kr. árán juthatni el egy-egy köböl búzával a város alatti pályaudvarig ‒ ez valóban közép-ázsiai helyzet, sőt rosszabb, mert ott legalább nincs mit szállítani.
Naponként látva e nyomorúságot, a tömérdek kárt, hátramaradást, mely innen forrásoz, és a vidék, a város érdekeit, jövőjét kompromittálja, lehetetlen azon meggyőződésre nem jutni, hogy ezen siralmas állapotot tovább tűrni nem lehet, nem szabad. Sajnálom, hogy statisztikai adatokkal nem rendelkezhetem, de meg vagyok győződve, hogy ezek megdöbbentő számeredményt fognának felmutatni arról, hogy a csabai feneketlen sár csak a vasúthoz való fuvarozást mennyibe keríti évenként. Ha a város ezen számeredményeket kitüntetve látná, egy percig sem tűrné ezen állapotot. Közelebb a város azon törekedett, hogy a törvényszék Csabára tétessék át, azt mondom, nincs hozzá jogosultsága, hogy feneketlen sarába még több embert temessen. Azt mondom, útja legyen mindenekelőtt, azután jöjjön a többi, míg útja nincs, nincs jelene, nincs jövője. A közoktatáson kívül Csabának nincs égetőbb szüksége, mint útja. De hát ki győzze meg azt a tetemes költséget? Azt mondom, a város maga, mert övé lesz a haszon legnagyobb része, azért övé a felelősség is, ha nagy fontosságú misszióját betölteni nem igyekszik.
Csaba saját érdekében még igen keveset áldozott. Csabán minden extraordinariumra feljajdulnak, s legfelebb ha sorsolással és tánccal hoznak össze gyér filléreket. Csaba megdöbbenne, ha kissé széttekintene, s látná, hogy sok helyt mily áldozatokat hozott a helyi buzgalom és az önérdek helyes felfogása. Ismerem ennek okait, Csaba legnagyobbrészt oly lakosokból áll, kiket a magasra törekvés vágya nem háborgat, értem a földnépet, nincs rendezett tanácsa stb. De ha ez némileg mentség lehetett is eddig, ezentúl nincs menekvés, Csaba nagy emporialis hellyé lett, s mint ilyentől megfelelő kötelességek teljesítését követeli a köz-, de saját érdeke is. Csabának ne legyen főbb gondja, mint egy járható főutcát teremteni, minél elébb és minden áron.
(Békés, 1871. március 9., III. évf. 20. szám)

Kapcsolódó irodalom:

Czeglédi Imre: Békéscsaba utcanevei. Békéscsaba : Vár. Tcs., 1981.

Czeglédi Imre: Békéscsaba megyei jogú város közterületi nevei. 2., bőv., átdolg. kiad. Békéscsaba : Önkorm. Hiv., 2000.

Galbicsek Mária: Adatok Békéscsaba fejlődéstörténetéhez : az utcák elnevezésének eredete. Békéscsaba : Galbicsek M., 195?

 

Egy füstbe ment remény

A gyula‒csabai vasútszakasz közeli megnyitása iránt táplált reményünk meghiúsult. Ugyanis e hó 22-én érkezett a megyéhez egy miniszteri rendelet, mely szerint a kérdéses vasútszakasz megnyitása a nagyvárad‒csabai vonal megnyitása előtt aligha eszközöltetni fog. A múlt hónapokban beállott kedvezőtlen idő a vasutak építését szerfelett hátráltatta, s azért az alföldi vasút épülőfélben lévő szakaszain sem haladhatott a munka a legnagyobb igyekezés mellett is annyira előre, hogy az illető vonalak már most a közforgalomnak átadathatnának.
(Békés, 1871. január 26., III. évf. 8. szám)

 

Magántávírdai sürgönyzés

Az alföldi vasútnak július 16-án megnyitott csaba‒hódmezővásárhelyi vonalrészén fekvő csabai, csorvási, orosházi, sámsoni és h.-m.-vásárhelyi vasúttávírda-állomásoknál a magántávírdai sürgönyzés is életbe lépett.
(Békés, 1870. július 31., II. évf. 31. szám)

 

Vidéki levelezés (B.-Csaba, 1870. július 19.)

A háziúr otthon, sürgés-forgás és mulatozás házánál, fel is köszöntik jó nagyon a háziurat, és a háziúr minderről egy igét sem tud. Furcsa, ugye? Furcsának elég furcsa biz az, de azért lehetséges; lehetséges azért, mert megtörtént; megtörtént pedig nálunk f. hó 16-án, amidőn a csaba‒vásárhelyi vaspálya megnyílt. A vonat Vásárhelyről indulván, Vásárhely és Orosháza eljött, hogy Csabával a megnyitás örömében osztozkodjék. Itt-tartózkodásuk idejét a vonat visszatérése rövidre szabta. Ezen rövid időből kellett volna kitelni a tisztelt látogatók restaurálásának és a csabaiakkal való barátságos érintkezésnek. Várták Csabát, várták; fel is köszöntötték ékesen; de akit nem találtak, az Csaba volt. ‒ Hát mióta közönyös Csabának a közlekedés? Mióta mondta fel az udvariasságot és vendégszeretetet? Mióta nem rázza meg szíve szerint a feléje nyújtott barátságos kezet? Mióta szokta magát méltó megrovásoknak kitenni? Csaba mindettől távol áll. A dolog egyszerű magyarázata ez: az illető vasúti urak talán elfeledték ezt a kis jelentéktelen helyecskét a történendőkről értesíteni. Persze hogy a vasút csak őértük van, mi köze ahhoz Csabának? Persze hogy ők a társadalmon kívül élnek, minek a társadalmat leggyengédebb érzelmeiben kímélniök?
(Békés, 1870. július 24., II. évf. 30. szám)

 

Vasút és híd

Gőzmozdony
Ma egy hete óta Csabáról Gyula felé a gőzmozdony járni kezdett, hordván a vasúti síneket és ászokfákat, s ha váratlan akadály nem jön közbe, 2 hét múlva a sínek lerakása Gyuláig haladhat; a Körös hídja már 10 nap alatt hihetően készen fogván lenni.
(Békés, 1870. június 26., II. évf. 26. szám)

 

Épül az alföldi pálya

Az alföldi vasút egy újabb része Csabától H.-M.-Vásárhelyig hír szerint legközelebb már szintén átadatik a közforgalomnak. A pálya megnyitását Szegedig a tiszai híd akadályozza, mely eddig még teljesen el nem készülhetett.
(Békés, 1870. június 5., II. évf. 23. szám)

Az Alföldi vasút vonala Szegeden

Kapcsolódó irodalom:

Felek Ferenc: Fejezetek az Alföldi Első Gazdasági Vasút – MÁV Alföldi Kisvasút történetéből : a Békéscsaba – Vésztő vasútvonal története. Budapest : Kisvasutak Baráti Köre Egyesület, 2011.

Horváth Ferenc: Az Alföldi Első Gazdasági Vasút – a MÁV Alföldi Kisvasút története, 1894-1971. Budapest : MÁV, 1999.

Nagyvárad – Fiume : a 100 éves gyorsvonat állomásai képeslapokon = Grosswardein – Rijeka : die Stationen des 100 Jährigen Schnellzuges auf Postkarten. szerk.: … Niedzielsky Katalin. Békéscsaba : Typografika, 2015.

Szabó Szilárd: AEGV Rt története, 1894-1914-ig. Szombathely : Szabó Sz., 1999.

 

Épül a vasút

Gyula vasútállomás

A múlt hét verőfényes napjai sokakat kicsaltak a szabadba megtekinteni a város alatt készülő vasút földmunkálatait, s mindazok, kik megtekintették, sőt még azok is, kik e fáradságot nem vették maguknak, benső megelégedéssel mondják: hála istennek, valahára nekünk gyulaiaknak is lesz már vasutunk!
Csakugyan, már nem tréfa, nem hiú ábránd, hogy Gyula város rövid idő múlva ezen közlekedési mód birtokába jut; körülbelül egy év kell még, s aztán nem lesz kénytelen a jámbor utazó s a fuvaros sem magát, sem lovait Csabáig vagy Kétegyházáig ‒ a legközelebbi vasúti állomásokig ‒ rettenetes utakban elkínozni. Híres Csaba város is majd csak enged valamit abból a kényes rátartásból, melyet eddig a szegény vasút nélküli Gyulával éreztetett.
Ha Gyulának vasútja lesz, legalább egy okkal több, hogy a megye központját ne Csabára tegyük át, s egy okkal kevesebb, hogy Csaba ‒ vármegye legyen. Ha a „gőzparipa” városunk határán repül majd keresztül: mi is elmondhatjuk, hogy a világhoz tartozunk. Eddig csak Csaba vagy Kétegyháza gráciájából léphettünk közelebbi érintkezésbe vele, s egy kis ideig bizony még rá leszünk utalva erre a gráciára.
(Békés, 1870. május 1., II. évf. 18. szám)

Kapcsolódó irodalom:

Gyulavidéki Helyiérdekű Vasút: Díjszabás : 2., Teheráruk szállítására. Gyula : Dobay, 1907.

Gyulavidéki Helyiérdekű Vasút: Forgalmi és jelzési utasitás. Gyula : Gyulavidéki Helyiérdekű Vasút, 1929 (Gyula : Dobay ny.)

Gyulavidéki Helyiérdekű Vasút: Gyulavidéki Helyiérdekű Vasút Részvénytársaság XX-ik évi jelentése az … üzletévről. – Gyula : Gyulavidéki Helyiérdekű Vasút, 1932., 1932. – 1933.

Majdán János: A “vasszekér” diadala : a magyarországi vasútépítés 1914-ig. Budapest : Kossuth, 1987.

Nagyvárad – Fiume : a 100 éves gyorsvonat állomásai képeslapokon = Grosswardein – Rijeka : die Stationen des 100 Jährigen Schnellzuges auf Postkarten. szerk.: Niedzielsky Katalin. Békéscsaba : Typografika, 2015.

Scherer Ferenc: Gyula város története. Gyula : Törvényhatósági Biz., 1938.

 

Csabáról értesítenek

Csabáról értesítenek bennünket, hogy az ottani ev. egyház presbitériuma a népiskolákat kettővel megszaporította, egyet a városban, egyet a szőlőkben állítván fel. ‒ Az alföld‒fiumei vasút csaba‒szegedi vonalán pedig gyorsan haladnak a munkálatok. ‒ Reményi Ede, ki Gyuláról Aradra ment, útközben Csabán akart hangversenyt adni, de miután az ottani casino helyiségeit e célra nem engedte át, a hangverseny elmaradt.
(Békés, 1869. november 6., I. évf. 6. szám)