Aminek örvendhetünk

Csaba nevezetes dologra határozta el magát ‒ arra, hogy a kőutat a csatorna hídjáig kiépíti, jövőben pedig az egészet fenntartandja. Az építendő vonal hossza 600 folyó öl, a fenntartandó egész úté körülbelül 1000 folyó öl lesz. Az összes kiállítási költség 40.000 forintra rúghat. Csabának ezen elhatározása nagy horderővel bír, s kezdeményéért neki mindnyájan elismeréssel tartozunk. Ezen kezdeménnyel azon irányban tettünk határozott lépést, mely eréllyel folytatva, terményszállításunk egyik akadályát lényegesen mérséklendi. Értem annak lehetővé tételét, hogy terményeinket bizonyos gyűjtőhelyekre behordjuk, honnan aztán kedvező eséllyel áruinkat biztosan a vasútra szállíthassuk. Nagy horderejű Csaba elhatározása, mert élő példát ad más vasút menti községeinknek, s tudjuk, hogy effélékben a látható fogható példa mily hatásos szokott lenni. Ezen példa nevezetesen arra is szolgál, hogy hiú dolog arra várni, hogy ily utat a megye építsen, ha az építendő vonal a megyei útba esik is. A megyének nincs arra való ereje; arra várni tehát annyit tesz, mint feneketlen sárba kárhoztatva maradni, ami oly tetemes kárral jár, hogy a kőút költsége egy pár esős év sarába veszett pénzből kikerül.
A másik örvendetes dolog az, hogy a miskolc‒csabai vasúti terv a kormány helyeslésével találkozott, s a felülvizsgálat végett a vasúti igazgatóságnak kiadatott. Ezen vonal kiépítése tehát már csak idő kérdése, mely idő tetemesen megrövidíthető, ha az érdekeltek mozogni, sürögni fognak. Nagy fontossággal bír e vonal ránk nézve; legegyenesebb, tehát legrövidebb összekötő út lesz az köztünk és a felföld közt, aztán a Sárrét lesz a lápból kiemelve.
(Békés, 1871. április 6., III. évf. 28. szám)