Vidéki levelezés (B.-Csaba, 1870. július 19.)

A háziúr otthon, sürgés-forgás és mulatozás házánál, fel is köszöntik jó nagyon a háziurat, és a háziúr minderről egy igét sem tud. Furcsa, ugye? Furcsának elég furcsa biz az, de azért lehetséges; lehetséges azért, mert megtörtént; megtörtént pedig nálunk f. hó 16-án, amidőn a csaba‒vásárhelyi vaspálya megnyílt. A vonat Vásárhelyről indulván, Vásárhely és Orosháza eljött, hogy Csabával a megnyitás örömében osztozkodjék. Itt-tartózkodásuk idejét a vonat visszatérése rövidre szabta. Ezen rövid időből kellett volna kitelni a tisztelt látogatók restaurálásának és a csabaiakkal való barátságos érintkezésnek. Várták Csabát, várták; fel is köszöntötték ékesen; de akit nem találtak, az Csaba volt. ‒ Hát mióta közönyös Csabának a közlekedés? Mióta mondta fel az udvariasságot és vendégszeretetet? Mióta nem rázza meg szíve szerint a feléje nyújtott barátságos kezet? Mióta szokta magát méltó megrovásoknak kitenni? Csaba mindettől távol áll. A dolog egyszerű magyarázata ez: az illető vasúti urak talán elfeledték ezt a kis jelentéktelen helyecskét a történendőkről értesíteni. Persze hogy a vasút csak őértük van, mi köze ahhoz Csabának? Persze hogy ők a társadalmon kívül élnek, minek a társadalmat leggyengédebb érzelmeiben kímélniök?
(Békés, 1870. július 24., II. évf. 30. szám)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük