kaszinó – Csabai szemelvények

Teaestélyek a kaszinóban

Csabán a kaszinóban tervbe vétetett kaszinói teaestélyek rendezése. Ismert dolog, hogy Csabán a kaszinó este 7 órakor szétoszlik, s az intelligenciának s családjaiknak a hosszú téli estéken semminemű szórakozása és összejövetele nincs. A tervezett összejövetelek nemcsak hogy kellemes, olcsó szórakozást biztosítanának, hanem szorosabbá fűznék a meglazult társadalmi összeköttetést. Hetenként-kéthetenként egyszer vacsora után egy kis jó zene, egy tea és csevegésből terveztetik e szórakozás, s mindez 50 krajcárért.
(Békés, 1882. január 1., I. évf. 1. szám)

Táncterem — Forrás: Színházi Élet, 1934/52. szám. 172. p.

Hölgyek a kaszinóban

A csabai kaszinóban múlt vasárnap szokatlan élénkség volt. A csabai dalkar néhány újabban betanult dal bemutatására vállalkozott, s ez alkalomból egypár kaszinói tag hölgyeket is bevezetett a kaszinó termeibe. A szokatlan, de kedves vendégek, továbbá Jancsi kitűnő zenéje s a dalkar csinos dalai annyira felvillanyozták a jelenvoltakat, hogy azt a másfél órát, míg a rögtönzött estély tartott, bizonyára mindenki a legkellemesebben töltötte. Óhajtjuk, hogy az ilyen kellemes összejövetelek legalább vasárnaponként ismétlődjenek, hogy társadalmi életünkbe visszatérjen az az élénkség s kedélyesség, mely azt régebben jellemezte, s melyet az ifjabb nemzedéknek jelenleg olyannyira nélkülöznie kell. A kaszinónak lenne feladata a véletlen által kimutatott úton megteremteni a társadalmunkat felfrissítendő estélyeket.
(Békésmegyei Közlöny, 1881. november 17., VIII. évf. 139. szám)

A kaszinóbál és folytatása

— A b.-csabai kaszinóbál reggeli 7 órakor ért véget. A rendezőség osztatlan elismerést érdemel önzetlen buzgóságáért, mellyel mindent elkövetett, hogy e mulatság a hajdani csabai elitbálok jó hírnevének megfeleljen. Csak egyben számította el magát. Abban, hogy sem a társalgótermet, sem az étkezőhelyet kellőleg nem fűttette. Ez utóbbiban szibériai hidegség uralkodott. De az étkezés körüli kiszolgáltatásnál is bábeli zavar uralkodott, és sokan éppen nem kaptak enni- vagy innivalót. Mi a bál jövedelmét illeti, az, mint halljuk, a roppant látogatottság dacára kevesebb a semminél, azaz deficit.
— A b.-csabai kaszinóbálnak másnap, 13-án este igen eredeti folytatása volt. A b.-csabai közbirtokosság tisztsége ugyanis a többnyire földművesekből álló közbirtokosság tagjainak és családjainak mutatta be zeneszó és teljes kivilágítás mellett a kész vigadói nagytermet. A vagyonos gazdák, gazdánék, legények és leányok oly otthonosan mozogtak a fényes parkettes termekben, mintha teljes életükben ilyenben lettek volna. A tánc éjféli 12 óráig folyt a legfesztelenebb jókedvben.
(Békésmegyei Közlöny, 1879. február 16., VI. évf. 14. szám)

Gyűjtés

Csabán a török sebesültek javára a polgári kör és kaszinó által a napokban megindított gyűjtés már eddig is szép eredményt mutat. Már több jött be 1000 forintnál. ‒ Hát Gyula és megyénk többi községei? Bizonyára ezek sem késendenek az éji homályban.
(Békésmegyei Közlöny, 1877. szeptember 9., IV. évf. 72. szám)

Törökök egy kávéházban — Forrás: Vasárnapi Ujság (1877. május 6.)

Gyűjtés

Csabán a napokban a török sebesültek érdekében gyűlést tartottak a kaszinó és polgári körben. A város minden tizedében bizottságok állíttattak fel, melyek akármily legkisebb és bárminemű adományt át fognak venni és az illető helyre eljuttatni.
(Békésmegyei Közlöny, 1877. augusztus 26., IV. évf. 68. szám)

Átépül a kaszinó

Csabán a tavasszal a nagy tánctermet és kaszinói helyiséget lebontják, és helyébe nagyobbszerű emeletes épületet emelnek, melyben díszes táncterem, kaszinói helyiség az emeleten, földszinti boltok és egy másik terem polgári bálok, esetleg színielőadások tartására lesznek elhelyezve. A terv most van készülőben. A nagyterem és tartozékai igen díszesek lesznek. Az építkezés még ez évben befejeztetik, úgyhogy jövő ilyenkor a teremben már mulathatunk, ha lesz mitől és miből.
(Békésmegyei Közlöny, 1877. január 4., IV. évf. 1. szám)

Tanítóválasztás elé

Ma délután 4 órakor fog a b.-csabai kaszinó nagytermében a nőnöveldei tanítóválasztás megejtetni. Nem tudjuk az iskolaszék által kandidáltak neveit, és így nem is szólhatunk előlegesen hozzá, hanem amennyiben ott Tilis János úr neve is előfordulna, márpedig akarjuk hinni, hogy előfordul, mert az ő e téreni érdemeit legjobban ismerjük, annyiban kötelességünknek tartjuk őt melegen ajánlani az illetők figyelmébe. Tesszük pedig azt azon meggyőződéstől áthatva ‒ melyet különben, aki őt ismeri, mindenki oszt ‒, hogy a csabai leánynevelésnek egy képzett, értelmes és buzgó faktort szerezzünk.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. augusztus 23., I. évf. 30. szám)

Dicsérő sorok

Csabáról dicsérő sorokat vettünk, Csóka Sándor ott működött színtársulatáról. Különösen Csókáné, Szabóné, Könyves és Szabó vannak kiemelve, mint akik a f. hó 17-én tartott utolsó előadáson, A peleskei nótáriusban dicséretre méltóan feleltek meg szerepeiknek. A tudósító felemlíti levelében, hogy „sajnálva válnak meg kedves színészeiktől, kik a közönség tetszését és pártfogását nyerték meg; de remélik, hogy húsvétra ismét visszatérnek Csabára.” — Ugyancsak Csabán közelebb Fátyol Károly és fia Lajos gordonkások adtak hangversenyt a kaszinó termében. A műsor közül különösen a Havasi kürt, Bihari ábránd és Erdélyi román dal részesültek nagy tetszésben.
(Békés, 1871. december 24., III. évf. 103. szám)

Kapcsolódó irodalom:

Gál Zsuzsanna: Fejezetek a Békés megyei színjátszás történetéből. Békéscsaba : Békés Megyei Kvt., 2002.

Hét évtized a békéscsabai színészet múltjából, 1875–1944. vál., sajtó alá rend. és jegyz. ell.: Papp János. Békéscsaba : RFG és Nyomdaip. Szakközépisk. : Vár. Tcs., 1980.

Papp János: A békéscsabai műkedvelő színjátszás története, 1845–1944. Békéscsaba : Munkácsy Mihály Emlékház, 1996.

Papp János: A békéscsabai színészet története. Békéscsaba : Vár. Tcs., 1961–1967.

Műkedvelő-előadás

Derék műkedvelőink fáradhatlan buzgalmának köszönhető, hogy nálunk a jótékony célú színielőadások még mindig tartanak: hogy míg a jóra, szépre fogékony közönség nemes szórakozás mellett nem mindennapi élvezetben részesül, addig lassanként gyűlnek a cseppek, és telik a hordó; vagy érthetőbben szólva, egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy lesz, ha nem is díszes palotája, mint aminőnek tulajdonképpen lenni kellene, de szerény házikója, oltára a nőnevelésnek B.-Csabán. Szilárd meggyőződésünkből merjük állítani, hogy azon esetre, ha B.-Csabán a legnépszerűbb, legszentebb szándék megvalósul, akkor annak kivitele körül tiszteletre méltó ifjainknak nem csekély érdeme leend. Koszorút, az elismerés, a méltánylás legszebb virágiból szőtt koszorút az ilyen fiatalságnak!
A május 29-i előadást leginkább két szempontból tartjuk mi ragyogóan sikerültnek. Először a szabatos, összhangzó játék miatt, mely a kedélyre oly vidítólag, oly képzőleg hatott, másodszor a nevezetes anyagi haszonért, mely a leendő polgári leányiskola alaptőkéjét majd 200 forinttal gyarapította. Az első tisztán műkedvelőink érdeme, a másik a közönségé; azon közönségé, mely mintha a Szentlélek szállta volna meg, összeseregelve helyből s a vidékről, zsúfolásig tölté meg a tágas színtermet. Jólesik lelkünknek most is visszaemlékezni arra a gyönyörű, válogatott népre, minőt csak nagy ritkán, kiváló eseteknél láthat együtt az ember.
Színre került ez alkalommal Szigethy József nemzeti színházi tag magyaros zamatú kétfelvonásos darabja, a Szerelem és örökség. A rendezéssel Vidovszky János úr újból remekelt. A darab végén, ékes koronául, táncmulatság következett. A tánchelyiséggé átalakított díszes kaszinói nagyterem egészen megtelt az erő, deliség, kellem és szépség felejthetetlen kedves alakjaival, kik vidám jókedvvel járták a fürge táncot mindaddig, míg a hajnal az ablakokat meg nem pirosította! Sok ily szép napot B.-Csabának!
(Békés, 1871. június 4., III. évf. 45. szám)

Dalverseny

A dalárda ügyét, úgy látszik, kezdik mind jobban felkarolni. A békési dalárda által megpendített eszme ‒ egy megyei dalverseny rendezése ‒ közeledik a valósuláshoz. E hó 30-án Csabán, a kaszinó helyiségében előleges tanácskozást fognak tartani, melyen az összes megyei dalárdák képviselve leendnek; itt állapítják aztán meg az éneklendő darabokat s a helyiséget. Mint már említők, dalárdánk ez ügyét egészen magáévá tette, képviselőit is megválasztá a tanácskozmányra, óhajtandó volna, hogy a többi dalkörök is hasonló eljárást követve igyekeznének minél több érdeklődést felkölteni úgy a közönség, mint a daltársak között, nehogy mint nálunk rendesen történni szokott, miképp az ügynek szép reményekre jogosító kezdete csakhamar füstbe megy.
(Békés, 1871. május 25., III. évf. 42. szám)