Az Eötvös-alap központi gyűjtőbizottsága, mely Budapesten székel, f. hó 20-án délelőtt B.-Csabán, a városháza nagytermében gyűlést tart. Említett bizottság a tanítóknak és magánosoknak adományaiból egy pénzalap megalkotásában fáradozik, melynek kamataiból szegény tanítók középiskolákban és egyetemeken tanuló fiai ösztöndíjakat nyernek. Hogy az ügy iránt mennél szélesebb körben érdeklődést keltsen, koronként gyűléseit a vidéken tartja, rendesen oly helyeken, ahol feltalálhatni véli a kellő fogékonyságot.
(Békésmegyei Közlöny, 1878. április 18., V. évf. 31. szám)
Címke: Békéscsaba
Kuriózum
Annak is beillenék az a jövő évre szóló adókivetés, mely Csaba városa és a megye majdnem minden községeiben a községházánál most kifüggesztve van, és általános ámulat és megbotránkozás tárgyát képezi. Oly emberek, kiknek egész vagyonáért és keresetéért senki 1000 forintot sem adna, évi 2000‒7000 forintig érő adóval volnának e tervezet szerint sújtandók. Az ember elbámul ezen ostobaságon, elbámul különösen azon magasabb diplomácián (?), mely abban rejlik, hogy most, a képviselő-választás előtt egy-két hónappal az ország ily merőben tapintatlan és igazságtalan dolgok által felizgattatik, mely a kormány leghívebb embereit is képes elidegeníteni az oly rendszertől, melynek elve s fő célja nem az, hogy minden egyes polgár az államban lehetőleg jól érezze magát, és jogoltalomban részesüljön, hanem az, hogy bőre is lenyúzassék és vásárrá vitessék, míg az öt legközelebb érintő ügyeiben, például az igazságszolgáltatás terén, semmi sem történik. Mi nem tartozunk azok közé, kik mindent elítélnek, mi a kormánytól ered, mert belátjuk, hogy sok tekintetben lehetetleneket kívánnak tőle, de az ilyesmi már leírhatlan butaság, melyet a kormánynak magáévá tenni erkölcsi reputációjának veszélyeztetése nélkül nem szabad.
(Békésmegyei Közlöny, 1878. április 14., V. évf. 30. szám)
Huszárok Csabán
Pénteken délelőtt a várva várt Vladimir-huszárok egy escadronja trombitaszó mellett egész díszben vonult be városunkba, hol állandó állomása leend jó időre. Csabán már évek óta nem volt katonaság; utoljára ulánusok feküdtek itt, de oly régen, hogy annak a híre már dajkamesének is régen elkopott. Annyival nagyobb érdekkel vártuk a szép magyar huszárok jöttét, kik bizonyára hatállyal lesznek egyhangú életünk élénkségének emelésére, s megkedveltetik magukat ott, hol hajdanában polyák dzsidások népszerűek tudtak lenni. Dél felé ért a szép lovascsapat a városháza elé, kíváncsiak nagy tömegei közt: ott kétfelé válva kereste fel az elszállásolási helyeket. A csapattal három tisztet láttunk. Üdvözöljük városunk vendégeit s új lakóit!
(Békésmegyei Közlöny, 1878. április 7., V. évf. 28. szám)
Egyházi értesítő
A b.-csabai evangélikus egyháznak 1877-re szóló népies irányú értesítőjéből álljanak itt csak a következők. Pénzben: bevétel 31.250, kiadás 31.145 forint. Búzában: bevétel 1851, kiadás 1850 köböl. Az egész évre kivetett adó tesz: 4906 forintot és 2504 hektár búzát. Az előző év hátraléka 4461 forint és 1874 hektár búza. — Az egyház 18 elemi iskoláján kívül csekélyebb áldozattal 8-at tart fenn a tanyákon, 200-at meghaladó tanonccal. Fenntartja ugyancsak a négyosztályú gimnáziumot. Az elemi iskolák szükséges tanszereinek, az íróeszközöknek beszerzéséhez, a tantermek tisztán tartásához, fűtéséhez a tanoncok a felsőbb osztályokban 90, az alsóbbakban 40 koronával járulnak. — Nagy szükségét látjuk hangoztatva egy méltó tanácsteremnek. Érdekes adat az egyház áldozatkészségéhez s gyarapodásához az, hogy 25 év óta tíz új iskolát s egy szép templomot épített!
(Békésmegyei Közlöny, 1878. március 28., V. évf. 25. szám)
Március 15.
Március 15-ét hagyományos kegyelettel ünnepelték meg Csabán a népkör helyiségeiben. A banketten igen számosan vettek részt, élükön Csaba város szeretett képviselője, Kemény Mihály úrral. A hangulat a testvériség s a közös visszaemlékezés vonzó jeleiben nyilatkozott a megjelentek intelligens érzülete javára. Kossuth Lajos életnagyságú olajképét zöld koszorú környékezé, jelezve emlékének s működésének örökké virulását. Legtöbbet s legszebben Kemény Mihály és Sztraka György urak beszéltek. Kemény úr hosszasan s részletesen adta elő Kossuth Lajosnak az 1847-i országgyűlésre való megválasztatásának körülményeit, párthíveinek lelkesült működését, s az ellenfelek kétségbeesett küzdelmét az ő háttérbe szorítása érdekében.
(Békésmegyei Közlöny, 1878. március 17., V. évf. 22. szám)
Bemutatták a telephont
A b.-csabai nyilvános felolvasások ötödike vasárnap a kicsinél nagyobb közönség előtt tartatott meg. Az estélyen Petrovics Soma ev. lelkész, Zsilinszky Mihály és Kemény Mihály országgyűlési képviselő urak tartották össze a megjelent közönség élénk érdeklődését. Petrovics úr a régi zsidók családi életét ecsetelte bibliai tanulmányai alapján. A felolvasás élénk színezéssel tárta elénk a régi zsidók társadalmi életének minden mozzanatát. Utána Zsilinszky képviselő úr olvasott fel Nápolyról. A Vezúv, a nápolyi nép, a tengerpart, az utcák zaja, mind élethű és ragyogó képet adott a felolvasó papírján. Végül Kemény képviselő úr mutatta be a telephont, a találmányok e legutóbbikát, melyet az angol-amerikai Grahamnak köszön a világ, illetőleg fog köszönni a jövő, mely annak valódi hasznát fogja tudni venni. A bemutatott készülék a polgári leányiskolában naponként du. 4 óra után bárki által megszemlélhető.
(Békésmegyei Közlöny, 1878. március 14., V. évf. 21. szám)
Katonai központok
A Csaba és Szolnok állomásokat szemelték ki a katonai csapatok összpontosításának központjaiul. Élelmezési helyiségekül a nevezett helyeken a dohányraktárak szemeltettek ki. Ezeknek kiürítése, nemkülönben az átalakítási munkálatok már megkezdettek.
(Békésmegyei Közlöny, 1878. február 24., V. évf. 16. szám)
A csabai színház
Koszorús regényírónk, Jókai Mór legutóbb tartott országgyűlési beszédében ‒ melynek részünkről minden szavát osztjuk, s melyre nézve határozott véleményünk az, hogy ez egyszer a költő, kinek agya állítólag csupa merész fantáziával van telve, sokkal gyakorlatibb és higgadtabb politikusnak bizonyult, mint sok ember, ki nagy és bölcs politikusnak fitogtatva magát, elérhetetlen utópiák után kapkod, és egy bizonytalan jövőnek, előre ki nem számítható, válságos megrázkódtatásnak akarná alávetni az országot ‒ konstatálta, hogy oly nemzet, melynek kebelében a mai nehéz időkben is, önként százezreket költenek nemzeti célokra és színházakra, az nem lehet oly nyomorúságos helyzetben, mint ahogy azt a mindenben túlzó, rettentő frázisokkal dobálózó ellenzék a világgal elhitetni akarja. Különösen kiemelte a szónok, hogy például Csaba városa egy 80.000 forintos színházat épített a nemzeti múzsa ápolására. A Békés megyeiek és különösen a csabaiak hálás köszönettel vették az országos hírű férfi szíves elismerését.
(Békésmegyei Közlöny, 1878. február 17., V. évf. 14. szám)
Dicséret Jókaitól
• Jókai Mór a múlt héten az országgyűlésen nagyon elismerőleg és rokonszenvesen nyilatkozott egy beszédében Csabáról, midőn fölemlítette, hogy az, idegen ajkúsága mellett is, a magyar színészetnek hajlékot építtet ‒ önként és nagy költséggel, ami nemzeti művelődésünk s haladásunk egyik kétségtelen bizonysága. Ez elismerés kizárólag az annyiszor méltatlanul megtámadott és ócsárolt közbirtokosságot illeti, mely a vett sérelmek által sem hagyta magát a jó iránytól eltéríteni. A közbirtokosoknak és különösen a gazdáknak ‒ azt hisszük ‒ szép elégtételük lehet, hogy a rosszakaróiktól sokszor hangoztatott szűkkeblűségi váddal szemben Magyarország legnagyobb írója az országgyűlésen kiemeli áldozatkészségüket a közművelődés terén. Szívesen kifejezzük reményünket, hogy a színház felépítése nem utolsó nyilvánulása a közbirtokos-testület azon törekvésének, hogy még egyfelől nem feledkezik meg a város szellemi haladásának s csinosodásának előmozdításáról sem.
• Úgy halljuk, hogy Jókai Mór annyira megszerette Csabát, hallván haladásának hírét, hogy kitejezte egyik képviselőnk előtt készségét, miszerint hazafias városunk szerény kis színházának megnyitására nemcsak szívesen ír prológot, hanem örömmel jön el maga is meglátni azt a derék tót népet, mely a hazafiságnak templomot épített.
(Békésmegyei Közlöny, 1878. február 14., V. évf. 13. szám)
Cigányzenészek
Purcsi Jancsi és Purcsi Náci b.-csabai cigányzenészek zenekara egy jobb hazába költöztek. Nem haltak meg, Isten mentsen annyi derék zenész halálától, hanem egyszerűen oly helyre mentek, hol a farsang jobban fizeti ki magát nekik, mint Csabán, tehát oly jobb hazába költöztek, hol több a mulatság, piknik, elitbál. Van azonban egy újonnan alakult zenekar, Holländer Zsiga karmester vezetése alatt, a Purcsi „művészcsalád” két tagja, Purcsi Alajos és Károly prímásokkal, mely a mai kor fokozott igényeinek képes megfelelni, mert új darabokat kottákból tanul. Ezen zenekar készen áll a közönség szolgálatára, és aki óhajtja, az Holländer Zsiga karmesterrel értekezzék. Így írja nekünk egy zenészbarát, ki különösen a jó cigányzene kedvelője.
(Békésmegyei Közlöny, 1878. február 7., V. évf. 11. szám)
