Jamina, Csaba külvárosa mindenáron el akar az anyaváros kebléről szakadni. A megye, kormány egyértelműleg visszautasították a különvágyási aspirációkat, de Jamina most is válni akar, és ügyét az Országgyűlés elé viszi. (Békés, 1882. január 8., I. évf. 2. szám)
Forrás: Üdvözlet Békés-Csabáról : Chaba-városa régi képes üdvözlőlapokon, 1897-1935. közread. Dobrotka Pál. Békéscsaba : Typografika, 2005.
Kapcsolódó irodalom:
• Bielek Gábor: A békéscsaba-erzsébethelyi plébánia története. Békéscsaba : Békéscsaba-erzsébethelyi Plébánia, 2004 • Jamina-kutatás : közösségi felmérés egy békéscsabai városrészről. Békéscsaba : Ifjúsági Ház és Általános Társaskör, 2008 • Zelenyánszki András: Erzsébethely, Jamina, Vinice regénye avagy Békéscsaba V. kerületének története a kezdettől napjainkig. Békéscsaba : Zelenyánszki A., 2005
Haan Antal hírneves festő, megyénk fia, december 27-én érkezett Rómából Csabára, hol hosszabb ideig fog kedves rokonai körében időzni. Hazánkfia különben Capri szigetén lakik már évek óta, hol a legkiesebb helyen fekvő nyaralója van. (Békés, 1882. január 1., I. évf. 1. szám)
Haan Antal portréja. Forrás: Munkácsy Mihály Múzeum
Kapcsolódó irodalom:
• Bereczky Zsolt: A Haan „expeditio”. Békéscsaba : Bereczky Zs., 2003 • Csabai arcok : Békéscsaba egykori jeles személyiségeiről. szerk.: Forján János. Békéscsaba : História Könyvkiadó, 2011 • Haan Albert: A képzőművészet Békéscsabán. In: Békéscsaba : történelmi és kulturális monográfia. főszerk.: Korniss Géza. Békéscsaba : Körösvidék Ny., 1930 • Haan Antal, Békéscsaba első festője. In: Békés Megyei Hírlap, 67. évf. 5. szám (2007. január 6.) 12. p. • Haan Antal emléke. In: Csabai Mérleg, 16. évf. 9. szám (2006. május 4.) 12. p. • Haan nyomai Capri szigetén. In: Csabai Mérleg, 13. évf. 10. szám (2003. május 22.) 3. p. • Rell Lajos: Haan Antalnak az egyház ügyét szolgáló festményei. In: Evangélikus Élet, 35. évf. 18. szám (1970. május 3.) 2. p. • Rell Lajos: Haan Antal Gábor. In: Evangélikus Élet, 34. évf. 6. szám (1969. február 9.) 3. p. • Száz év műtárgyai a Munkácsy Mihály Múzeumban 1899–1999. szerk.: Grin Igor, Szatmári Imre. Békéscsaba : Munkácsy Mihály Múzeum, 1999 • Szilágyi János György: A klasszikus ókori művészet egy 19. századi magyar gyűjtője: Haan Antal. In: Ókor : folyóirat az antik kultúrákról, 15. évf. 1. szám (2016) 87–93. p. • Turok Margit, B.: Capri szigetén temették el : Haan Antal a múlt századi festészet jeles alakja. In: Békés Megyei Népújság. 43. évf. 19. szám (1988. január 23.) 8. p. • Zsilinszky Mihály: Haan Antal. In: A Békésvármegyei Régészeti és Mivelődéstörténelmi Társulat évkönyve 1888/89. Békésvármegyei Régészeti és Mivelődéstörténelmi Társulat, 1890
Csabán a kaszinóban tervbe vétetett kaszinói teaestélyek rendezése. Ismert dolog, hogy Csabán a kaszinó este 7 órakor szétoszlik, s az intelligenciának s családjaiknak a hosszú téli estéken semminemű szórakozása és összejövetele nincs. A tervezett összejövetelek nemcsak hogy kellemes, olcsó szórakozást biztosítanának, hanem szorosabbá fűznék a meglazult társadalmi összeköttetést. Hetenként-kéthetenként egyszer vacsora után egy kis jó zene, egy tea és csevegésből terveztetik e szórakozás, s mindez 50 krajcárért. (Békés, 1882. január 1., I. évf. 1. szám)
Csaba város nem is sejtette tegnap, mily veszélyes anyagot szállított a vasúti indóháztól városunkon keresztül Békésre a műszaki csapat. Ez egy mázsa dinamit volt, az a borzasztó robbanószer, mely, ha csak erősebb zökkenés vagy kocsifelborulás folytán explodál, egész házsort képes elseperni. Képzeljük, minő félelem közt szállította volna a veszedelmes szert a jámbor fuvaros, ha tudta volna, mit visz! (Békésmegyei Lapok, 1879. december 14., I. évf. 77. szám)
Az Élővíz-csatorna ügye, mely évek óta pör tárgyát képezte egyrészt Békés és Csaba városok, másrészt Békés és Arad vármegyék között, végre-valahára megoldatott a közlekedési miniszter által, éspedig a zsilipes rendszer alapján, úgyhogy a békésieknek ezentúl nincs okuk félni az Élővíz-csatorna áradásától. Hála Istennek és ‒ a miniszternek. (Békésmegyei Közlöny, 1878. december 5., V. évf. 97. szám)
Forrás: Vasárnapi Ujság, 5. évf. 5. szám (1858. január 31.)
Vasárnap délután iszonyú szélvész, mennydörgés és villámlás között eredt meg az ég, oly záporesőhöz, mely sokat is adott a jóból, és jéggel jött; sok helyről, mint Békés, Berény és Csaba vidékéről kaptunk már tudósítást, hogy a jég károkat tett. Az orkánszerű szélvész pedig fákat döntött le, és fél házfedeleket sepert el, a már learatott repcét pedig széthordta. Ez utóbbiból az a tanúság, hogy pajtákat kell tartani, hová a gazda lerakhatja termését. Kissé drága, de tízszeresen kifizeti magát. (Békésmegyei Közlöny, 1877. június 28., IV. évf. 51. szám)
Békés és Csaba között van köztudomásúlag a legrosszabb kocsiút a megyében. Azaz hogy nem; van mellette néhány lépésnyire egy igen jó csinált töltés, mely Csaba város polgárainak pénze vagy munkája után készült, azonban ez el van zárva az utazóközönség elől, és csak egypár privilegizált egyén részesül a szerencsében, hogy rajta mehet. Miért van ez így, és miért csináltak oda egy jó utat, ha a közönségnek mégis a rossz úton kell járni? Ezen talány megfejtésével nem szolgálhatunk. (Békésmegyei Közlöny, 1877. április 5., IV. évf. 27. szám)
— Haruckern egyik prefektusa, Thuróczy Miklós, ki még 1735-ben Csabán élt, adta Haruckernnek ‒ vagy amint a köznép nevezte, Heróknak ‒ azt az okos tanácsot, hogy a lakosságot vallás és nemzetiség szerint elkülönözze. Így történt, hogy eredetileg voltak Csabán csupa evang. tótok, Orosházán csupa evang. magyarok, Békésen csupa reform. magyarok. — Csaba volt az első evang. telep Békés megye vidékén. Későbben keletkeztek a többiek, nevezetesen: Szarvas 1722, Berény 1722, Orosháza 1744, Tót-Komlós 1746. Ezen egyházak eleinte a pest‒nógrádi esperességhez tartoztak, s nemegyszer kellett innen a papoknak Aszódra, Acsára, Péteribe menniük esperességi gyűlésre. 1790 óta a Bánáttal alkottak külön békés‒bánáti esperességet, 1834 óta pedig a később létrejött aradi, csanádi és csongrádi egyházakkal együtt békés‒csanádi esperességgé átalakultak. (Békésmegyei Közlöny szépirodalmi és közgazdászati melléklapja, 1876. március 19., 3. szám)
A csabai ev. egyháznak nagy baja van. Híres 50 mázsás harangja, mely egy év előtt néhány ezer forintba került, megrepedt, s teljesen hasznavehetlenné vált. Mi lesz már most a harangozókból, akik oly büszkék voltak új harangjaikra? (Békés, 1875. augusztus 1., IV. évf. 31. szám)
A csabai hölgyek egyik legműveltebb lelkű személyét, H. A. kisasszonyt folyó hó 22-én du. bizonyos F. Gy. iparos azon kérdéssel kereste fel, vajon: „Szereti-e őt, vagy nem?”, mert ő halálig szereti. A hölgy csak kinevette. Erre a férfi egy revolvert rántván elő, megtámadta, hogy ha nem szereti, tehát együtt fog vele meghalni, s a menekülni akaró hölgy után lőve, azt lapocka alatt, magát pedig mellbe lőtte, mire rögtön szörnyethalt. A nő életéhez sok a remény. (Békés, 1875. július 27., IV. évf. 29. szám)
Forrás: Békésmegyei Közlöny, 5. évf. 54. szám (1878. július 7.)
