Gyűjtés

 

Kossuth Lajos édesatyja, Kossuth Lászlónak a sírjára leteendő koszorú költségeinek fedezésére a b.-csabai hölgyek aláírási ívet bocsátottak ki, s a gyűjtést Áchim Irma, Bajcsy Mariska, Berndt Mariska, Baranovits Anna, Gally Gizella, Farkas Timi, Kubek Mariska, Liptay Linka, Styaszny Mathild és Simkó Etelka kisasszonyok vállalták magukra. Reméljük, hogy a nemes cél fényes sikert fog eredményezni.
(Békésmegyei Közlöny, 1880. június 1., VII. évf. 104. szám)

Kossuth László síremléke
Kossuth László síremléke Alsó-Dabason. Forrás: Vasárnapi Ujság, 27. évf. 25. szám (1880. június 20.)

Választók összeírása

 

A központi bizottság azon csabai választók névsorát, kik a jövő évi követválasztás alkalmával fizetett adójuk után jogosítottak a szavazásra, már összeállította. Ezekből 1700 választó került ki. Azok száma, kik múlt évi adójuk kifizetésével megkéstek, s emiatt a választási lajstromból kihagyattak, mindössze csak 27-et tesz. E körülmény fényes bizonysága annak, hogy a csabai polgárok adójukat pontosan fizetik, és hogy a városi elöljáróság azok behajtásánál buzgón és serényen jár el.
(Békésmegyei Lapok, 1880. június 1., II. évf. 63. szám)

Kijavították a harangot

 

A b.-csabai katolikus templom egy ideig harang nélkül volt, illetve a nagyharang elrepedt, és repedt fazékszerű hangokat adott. Most a harang kijavítva újra alkalmaztatott, és régi hűséggel teljesíti a szép mondatot: „Vivos voco, mortuos plango, fulgura frango” (Hívom az élőket, gyászolom a holtakat, megtöröm a viharokat.)
(Békésmegyei Közlöny, 1880. május 15., VII. évf. 93. szám)

A régi római katolikus templom Békéscsabán
Forrás: Békéscsaba : történelmi és kulturális monográfia. Főszerk.: Korniss Géza. Békéscsaba : Körösvidék Nyomda, 1930. 213. p.

Próbakövezés

 

B.-Csaba város képviselő-testülete a május 11-én tartott közgyűlésén elhatározta, hogy próbaképpen a főtéren, a két templom közti helyet négyszögű kövekkel fogja kiköveztetni, és ha ez célszerűnek bizonyul, a vasúttól a Körös-hídig vezető egész utat ilyenképpen kövezteti ki. Kívánjuk, hogy sikerüljön, mert most, ha sár van, a vigadóépület bizony úgy néz ki, mint szemétdombon a gyémántgyöngy!
(Békésmegyei Közlöny, 1880. május 13., VII. évf. 92. szám)

Önálló község vagy külváros?

 

Csaba-Szőllős, ezen Csaba melletti 3-4000 lakostól álló csabai telep évről évre gyarapodik, és egyre csinosabb házak épülnek. Egyes lakosainak azon körülménynél fogva, hogy ők az országos adóba 6000, a községi adóba 2300 forintot fizetnek, az a gondolata támadt, hogy vajon őrájuk nézve nem volna-e előnyösebb, ha az anyavárostól elszakadnának, s külön önálló községgé alakulnának. Idő folytán e gondolat mind jobban és jobban hódított, bár sokan nem tartották üdvösnek az elszakadást. Most a kezdeményezők annyira vitték a dolgot, hogy ez ügyben a csabai főszolgabírónál is lépéseket tettek. E tárgyban Fábry Károly ügyvédnél is volt egy küldöttség, aki vasárnap Csaba-Szőllősön, az iskola helyiségébe értekezletre hívta az érdeklődőket, kik közül 150-en meg is jelentek. Kezdetben könnyen s általános tetszés közt folyt az eszmecsere, de amint az elnök kimondta, hogy a föld után járó illetéket ott kell majd fizetni, amely határban az fekszik, általános lett az elégedetlenség. A gyűlés eredménye az lett, hogy ilyen feltételek mellett majd csak akkor szakadnak el a csaba-szőllősiek a várostól, mikor majd a város megunja őket. A gyűlés azon fanyar óhajjal oszlott szét, hogy csak legyen úgy, mint régen volt. Egyébiránt  Fábry Károly a közóhaj biztos megtudása céljából azt javasolta, hogy aláírási ív köröztessék a lakosság között, s akik a különválást kívánják, arra jegyezzék fel neveiket, ami el is fogadtatott.
(Békésmegyei Lapok, 1880. május 11., II. évf. 55. szám)

Erzsébethelyi templom
Forrás: Üdvözlet Békés-Csabáról : Chaba-városa régi képes üdvözlőlapokon, 1897-1935. közread. Dobrotka Pál. Békéscsaba : Typografika, 2005.

Elmentek a katonák

 

A Csabán állomásozott huszárszázad tegnap reggel fél hétkor indult el Szarvas felé. Derék kapitányuk, Zaluszky Károly úrral élükön, a városháza előtt búcsútisztelgést tettek. A kapitány meleg szavakkal köszönte meg Csaba város vendégszeretetét, és előadá, hogy nehéz szívvel távoznak, mert úgy éltek itt, mint egy földi paradicsomban. A század katonái háromszor emelék süvegüket, és éljenezték Csaba városát.
(Békésmegyei Közlöny, 1880. május 1., VII. évf. 83. szám)

Szomorú hír

 

Csorvásról szomorú hírt közölnek velünk. Nemzetünk nagy költőjének, Petőfi Sándornak öccse, Petőfi István, gutaütés folytán meghalt. Hosszú évek óta Geiszték birtokán, Kis-Csákón mint tiszttartó élt, vagyis jobban mondva a Geiszt család teljhatalmazottja, barátja és tanácsadója volt. A gazdasági szaklapokban gyakran találkoztunk kitűnő szakértelemről tanúskodó cikkeivel, s lapunknak is az 1874. és 1875. években rendes közgazdasági munkatársa volt. A héten itt Csabán beszéltek még vele barátai és ismerősei, kik nem is gondoltak arra, hogy az életerős férfit oly rögtönösen éri utol a halál! Nyugodjék békével! Emléke, szelíd, becsületes arca sokáig felejthetlen fog maradni e megyebeliek előtt! — Petőfi Istvánt vasárnap délután temették el a megye közönségének, de a fővárosból is lejött számos vendég mély részvéte mellett a csákó-pusztai temetőben. B.-Csabáról Sztraka György és Varságh Béla urak adták meg az elhunytnak az utolsó tiszteletet.
(Békésmegyei Közlöny, 1880. május 1., VII. évf. 83. szám; 1880. május 4., VII. évf. 85. szám)

Petőfi István
Forrás: Vasárnapi Ujság, 27. évf. 19. szám (1880)

Üdvös rendelet

 

A csabai járás szolgabírája igen üdvös rendeletet bocsájtott ki, mely szerint minden háztulajdonos vagy lakó a háza előtt összegyűlni szokott szemetet és hulladékot 2 forint pénzbírság terhe alatt eltakaríttatni és az eltakarított helyet a nyári hónapokban fellocsoltatni köteles.
(Békésmegyei Közlöny, 1880. április 27., VII. évf. 80. szám)

Bírság

 

A csabai járási szolgabíró e héten 2 csabai korcsmárost marasztalt el 20-20 forint pénzbírságban a korcsmai zárórák meg nem tartása miatt. A befolyt 40 forintból 20 forintot a helybeli algimnáziumnak, 20 forintot pedig a helybeli nőneveldének juttatott a derék szolgabíró.
(Békésmegyei Közlöny, 1880. április 17., VII. évf. 73. szám)

A nagytemplom homlokzata
Forrás: Békéscsaba : történelmi és kulturális monográfia. főszerk.: Korniss Géza. Békéscsaba : Körösvidék ny., 1930. 265. p.

Rügyárulók

 

Fáinkat pusztítják a gyermekek azáltal, hogy a különböző rügyeket literszámra csipdesik le, azt hívén, hogy a „pakszus” (patikárus) úr azt tudja valamire használni, s majd megveszi. Ámbár pénz helyett erős korholást szoktak kapni a pusztításért, mégsem fogy a rügyárulóknak száma. Amily szívesen látjuk a jókor fejlődő élelmességet, éppúgy kárhoztatjuk az ennek túlságos igénybevétele által származó ferde irányt, mely azt más rovására is megengedhetőnek véli.
(Békésmegyei Lapok, 1880. április 18., II. évf. 45. szám)

Vargha Gyula: Tavaszi kép (vers)
Forrás: Vasárnapi Ujság, 24. évf. 12. szám (1877. március 25.)