A b.-csabai elöljáróság a hétfőn 19-én tartott választáskor következőképp alakult: Zelenyánszky György bíró, Hursán Pál albíró, Zahorán János gazda. Esküdtek: I. tized Kovács S. János, Maczák Adám. II. tized Glacz Ferenc, Hankó Máté. III. tized Petrovszky S. Mihály, Kesjár A. György, Faragó András. IV. tized Aradi János, Kliment Sz. János. Szőlőbeli Szeverényi Pál.
(Békésmegyei Közlöny, 1875. január 21., II. évf. 6. szám)
Kategória: Békésmegyei Közlöny
Szabadkőművesek Csabán
Az aradi páholyhoz tartozó szabadkőművesek szerdán délután gyűlést tartottak Csabán. Mi iránt, azt nem tudja senki, így tehát egy profán újdondász sem tudhatja, mert a legmélyebb titok leple takarja úgy működésük alakiságát, mint eredményeit. Azért nem is tud ezekről az eredményekről beszélni senki semmit, ámbár hisszük, hogy sok jót művelnek, és ha valamely szűkölködő özvegynek vagy ínséggel küzdő árvának valami váratlan, ismeretlen helyről segítség jő, bizonyára ők azok, akiktől ered a jótétemény, és nem hisszük, hogy igaz volna az, mit a nép beszél, hogy ti. a tagok csak egymás közt segítik és pártolják egymást a közéletben, mi már azért sem lehet igaz, mivel a szabadkőművesek mindenesetre gyönyörű szép alapelveken nyugvó intézménye alkalmat nyújtana ezáltal arra, hogy üresfejű ingyenélők mindenáron a páholyba felvétetni igyekeznének magukat, csak hogy gond nélküli életük legyen.
(Békésmegyei Közlöny, 1875. január 10., II. évf. 3. szám)
Korcsolyázó egylet
B.-Csabán is alakult korcsolyázó egylet, melynek elnökéül Vidovszky János, igazgatójául Omaszta Gyula, pénztárnokául Rajner Béla választatott meg. • A magántársulat ünnepélyes megnyitását a vasúti pályaudvar előtti tón tartotta, zene- és dobszó mellett, az arra elkészített jégen, számos néző és sok hölgy részvétele mellett. • Hogy minden társulati egyesülés élénkítőleg hat a társadalomra, azt a b.-csabai korcsolyázó egylet is fényesen bizonyítja. Vasárnap csak úgy hemzsegtek az utcák a kíváncsi gyalogosok és csengettyűs szánon járóktól, kik kisiettek a gyönyörű szép téli nap fényében korcsolyázók evolúcióit a vasút előtti tón megszemlélni, a vasárnap délután rendesen kihalt vasúti étterem pedig telve volt a korcsolyázás után ott uzsonnázók sokaságától.
(Békésmegyei Közlöny, 1875. január 3., II. évf. 1. szám; 1875. január 7., II. évf. 2. szám; 1875. január 14., II. évf. 4. szám)
Csabai hetivásár
A csabai karácsony előtti f. hó 23-i hetivásár, kivéve a terményfélékre, a beálló karácsonyi ünnepek folytán igen élénk volt; ez a hetivásár nem a kereskedőké, hanem a gazdasszonyoké volt, kik a kedves kicsinyek és az ünnepi asztal részére mindenféle kacsákat, pulykákat, libákat, különféle néven nevezendő kolbászt és hurkákat stb. vásároltak nagy mennyiségben össze.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. december 27., I. évf. 48. szám)
Holdvilág
Csabán, dacára, hogy az ég boltozata hetek óta setét felhőkkel van bevonva, s ömlenek alá az ég esővel megtelt csatornái, azt hiszik, hogy a holdvilág mindezen nehézségek dacára keresztültöri a koromsetét felhőkön az éjt megvilágító sugarait, s bevilágosítja a vasúttól városunkba bevezető sártengert képező közlekedési utakat úgyannyira, hogy a város utcalámpáit meggyújtatni teljesen felesleges. Nagyon tévednek az illetők, ha azon reményben ringatják képzelmeiket, hogy a hold minden időben, látván az éj sötétségében botorkáló utazóközönséget, magára vállalhatja a világításra szánt lámpák sötét hallgatását, s kénye-kedve szerint szétterjesztheti világító sugarai özönét. Most csak a lámpák, de a hold nem világíthat!
(Békésmegyei Közlöny, 1874. december 20., I. évf. 47. szám)
Interpelláció
Az Országgyűlés szombati ülésén Békés megye kérvénye tárgyaltatott, melyben a 3 éven alóli tinók a belügyminisztérium által megengedett leöletése ellen felszólalt. Csaba város képviselője, Kemény Mihály úr emelt szót a kérvény érdekében, egyszersmind interpellálván a belügyminisztert aziránt, vajon szándékozik ez ügynek országos rendezése tekintetéből törvényjavaslatot a Ház elé terjeszteni, mit az interpellált miniszter minél előbb megtenni ígért.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. december 20., I. évf. 47. szám)
Csángók Csabán
Bukovinai csángó magyarok látogatták a napokban Csabát. A bukovinai hat magyar faluból valók, s oly tősgyökeresen és tisztán beszélnek magyarul, hogy az ember lelke örül, ha hallja, és kedve kerekednék a hazafi hallgatónak egypárt közülük Budapestre, e „sváb kolinába” letelepíteni, hogy terjesszék a nagy német faluban, mely történetesen egyszersmind az alkotmányos Magyarországnak fővárosa, egy kicsit a magyar szót. Idejövetelük célja templomuk és iskolájuk részére egy kis pénzt gyűjteni.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. november 29., I. évf. 44. szám)
Kapcsolódó irodalom:
• Belényesy Márta: Kultúra és tánc a bukovinai székelyeknél. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1958.
• Fábián Ágostonné: Az eltáncolt papucsok : bukovinai székely népmesék. Budapest : Móra, 1984.
• Kóka Rozália: Bukovina, Bukovina… : utam végén visszanézek. Budapest : Fekete Sas Kiadó, 2017.
• Kóka Rozália: Virágszépzöld Anna : bukovinai székely népmesék, mondák, legendák. Budapest : Timp, 2008.
• Sebestyén Ádám: Népdalcsokor : bukovinai, andrásfalvi népdalok. Budapest : Underground Kiadó, 2017.
Agarászdíjverseny
B.-Csabán folyó hó 8-án tartatott meg a Békés megyei agarászdíjverseny. A vadászok a Fiume szállodában jöttek össze; innen 9 órakor ‒ számos kocsi kísérete mellett elindulva ‒ a szt.-miklósi tanyáknál kezdték meg a versenyt. 12 agár volt bejegyezve, melyek közül Petőfi István és Urszinyi Béla urak agarai találtattak legjobbaknak, azonban az időből kifogyván, folytatólag másnap határoztatott el a 2 agár közti verseny, mely alkalommal Petőfi István úr agara nyerte el az első díjat, egy díszes kiállítású ezüstbillikomot.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. november 15., I. évf. 42. szám)
Ruhakereskedés
Megfoghatlan, hogy itt Csabán, oly népes városban nem tud megélni egy ruhakereskedő; ezelőtt volt kettő, most nincs egy sem. Aki pedig szándékozik ruhát venni, az kénytelen a szomszéd városokba átrándulni, vagy pedig bevárni az országos vásárt.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. november 8., I. évf. 41. szám)
Beküldetett
Tekintetes szerkesztő úr! A Békésmegyei Közlöny 38. számában az Újdonságok rovata alatt egy B. F. nevezetű csabai mérnökre vonatkozó újdonság jelent meg. Csodálva olvastam újdondász úr emez irodalmi termékét, melynek helyreigazítását becses lapjában tekintetes szerkesztő úr ismert lojalitásától bizton várni bátorkodom. Cikkíró állításaira ugyanis annyit jegyzek meg, hogy B. F. mérnök úr, ha a magyar nyelvet tökéletesen nem is bírja, és ha a magyar szavakat németesen is ejti ki, de iparkodik megtanulni, sőt gyermekeit egészen magyarosan nevelteti, és nemhogy a magyar nép ellen nyilatkoznék, de szóval és tettel mellette van, e hont új hazájának tekintvén. Végre, hogy ki bélyegezhető a csőcselék elnevezéssel, az, aki a társadalomban mint szellemi produktív erő működik, és ki egyedül szellemi munkája után él? Ennek megítélését tekintetes szerkesztő úr és a t. olvasóközönség ítéletére bízom. N. N.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. november 1., I. évf. 40. szám)