Csabai újdonságok

— A képviselő-testület megalakulása e hó elején ment végbe Csabán; a tisztviselők újjászervezése folyó hó 17-én történt meg. Bíró: Áchim János; albíró: Zahorán György; gazda: Lepény Pál, árvagyám: Bogár Dániel. Pénztárnokok: Filipinyi Sámuel, Povázsai János, Kvasz György, Csendes József. Esküdtek: Lipták János, Glacz Ferenc, Zahorán János, Darabos N. Zsibrita, N. Janovszky Pál. Izraelita esküdt: Bux Dániel; görögkeleti esküdt: Ficsó Sándor. E választásnál több oly egyén mellőztetett, kiknek belépésük óhajtandó lett volna, mindazáltal a választottak legnagyobb részének ismert jóakarata által reméljük, hogy városunk ügyei kezelése körül jövőben kifejtendő buzgalmuk s ügyszeretetük által városunk előhaladását s fölvirágozását fogják kitűzni fő célul.
Figyelmeztetjük új képviselő-testületünket, hogy az utcák megjelölését ne hagyják tovább, mert Csabán bármerre tekintünk is, az utcák neveit nem láthatjuk; ami pedig nemigen sok munkába kerülne.
Új épület. A postahivatali épület, melyet még a múlt évben megkezdtek építeni, már teljesen befejeztetett, jelenleg ott van az új takarékpénztár, és a postahivatal július elején teszi át hivatalát.
(Békés, 1872. június 23., I. évf. 12. szám)

 

Csabai újdonságok

A választók összeírása városunkban e hó 9-én fejeztetett be; bejegyeztette magát összesen 921, elutasított még eddig nincsen; ez ugyan a több mint 30.000 lélekkel bíró Csabára elég csekély szám, látszik, hogy ott nincsenek pártok a közönség nógatására, de hogy lesz majd a jövő bizottmányi tagok választásánál?
Postai kalamitás. Egy idő óta úgy a felső lapokat, de különösen a Békést rendetlenül kapjuk, utóbbi Gyuláról, hol vasárnap délelőtt tétetett postára csak kedden jön csigalábon Csabára. Úgy látszik, postakezelőink emancipálva vannak minden ügyrend alól, ők parancsolnak a közönség türelmének.
— Új lap. Pokorny Jenő úr az Ipoly című lap jelenlegi szerkesztője Alföld visszhangja című lapot fog megindítani júl. 1-én.
(Békés, 1872. június 16., I. évf. 11. szám)

Békés (1972. június 16.)
 

Az 1831. évi járvány emléke

Sajnosan kell visszaemlékeznünk azon borzadalmas évre, amelyben az epemirigy megyénkben pusztított; midőn öt hét lefolyta alatt kétezer ember lett a halál martaléka Csaba városában; mily rettenetes jelenet volt az, midőn látta a gyermek egyik órában atyját, a másikban anyját halva előtte; egyik pillanatban javában mulatott társaságokban, már a másikban rosszul lett, s kevés idő múlva megszűnt élni.
Midőn már látván a lakosság, hogy a járvány szűnni nem akar, sőt még inkább tovább harapódzik, kétségbe esve futkostak a mezőkre, a templomokba, egyik házból a másikba jajveszékelve, hány családapán s anyán történt azon szerencsétlenség, hogy míg ők egybegyűlve fohászkodtak istenhez, hogy szüntesse meg a rájuk mért csapást, addig az otthon lévők megbetegedtek, s elhagyottan feküdtek ágyaikban.
Látván az elöljáróság a dühöngő nyavalyát, rendeleteket bocsátott ki a lakosok közt, hogy hulláikat a városon kívül egy külön helyre temessék el; s ez volt a Széchenyi liget.
A járvány megszűntével emlékül az elöljárók egy márványoszlopot emeltek a Széchenyi liget egyik félreeső részén, mely most is látható egy halom tetején ily felírással az egyik oldalán: „Két ezer csabai nyugszik itt ez emlék tövébe, akiket az epemirigy, dühösködő mérgébe öt hetek lefolyta alatt kedveseiktől elragadt.” A másik oldalon: „Kezdődött július 25-én, és végződött september 6-án az 1831-ik esztendőben.” A harmadik oldalon: „306 róm. katholikus, 1651 ágostai vallásbeliek, 51 nem egyesült ó hitűek, 11 izraeliták.” A negyedik oldalon: „Örök emlékezetül tétették az elöljárók.”
Ott alusszák örök álmaikat, férj nejével, szülő gyermekeivel együtt, vallásfelekezet nélkül 2019-en, egy halom takarja őket.
Bizton merjük állítani, hogy minden vallásbeli megünnepli isteni tisztelettel azon nagy napot, melyben e borzasztó járvány kezdődött.
Legyen könnyű a földpora a kiszenvedetteknek, a feltámadás boldog reményében!
(Békés, 1872. június 9., I. évf. 10. szám)

A kolerajárvány emlékoszlopa a Széchenyi ligetben
 

A szemérmetesség

Csupán az ember tud elpirulni, csupán az emberben van szemérmetesség. Már maga ezen körülmény is arra mutat, hogy a szemérmetesség nem hasztalan adománya a jó istennek. Értem pedig szemérmetesség alatt ösztönszerű vonakodásunkat mindattól, ami erkölcsi finomabb érzékünket megsérti. Az ily szemérmetesség oly biztos jele erkölcsi érintetlenségünknek, mint a gyümölcs hamva a gyümölcs üdeségének. Nyilván ezért becsüljük a szemérmességet oly igen nagyra általában, legkivált pedig a nőnemnél mint az erkölcsiség legfőbb hordozójánál.
Hogy azonban a mi becsülésünk valamit érjen, szükséges, hogy az ne csupán szóbeli, hanem egyúttal testbeli is legyen, s különösen abban nyilatkozzék, hogy erőnk szerint igyekszünk eltávolítani mindent, ami a szemérmetességet megbotránkoztatja, koptatja. Ilyen megbotránkoztató, tehát eltávolítandó dolognak tartom a teljesen ruhátlanul való fürdést oly helyen, mely a nap minden órájában száz meg száz, különféle korú és nemű ember szemének van kitéve.
Ilyen hely Csabán azon hídnak melléke, mely községünket a Széchenyi ligettel köti össze. Ezen liget Csabának egyetlenegy sétahelye, benne a fürdőház, benne jelenleg a színház is. Ezen híd vezet a gőzmalomba, a kórházba s községünk egyik külrészébe. Ezen híd közelében van a közös kút az ő örökös szolgáló látogatóival. Ezen hídon át temetkezik a róm. kat. egyház. És kora tavasztól késő őszig alig-alig mehet az ember e hídon egyszer anélkül, hogy a mellette fürdők meztelensége szemét, lármája fülét ne sértegesse. És ha még csak eddig volna! És ha még e lubickoló suhancok magukat láttatni és hallatni legalább annyira nem igyekeznének, mint a velük együtt fürdő lovak és sertések! Ámde megesik, hogy szemtelenségük még kihívóvá is, éspedig akkor válik, amidőn oly egyének kénytelenek elmenni mellettük, akiket az ilyen erkölcsi megkínzástól legjobban szeretnénk megóvni.
Már kezd nálunk szójárássá válni a „cultur-állam”. A „cultur-politika” az erkölcsök megóvását is magában foglalja. Igaz, hogy a politika ezen része szorosan véve a rendőrség dolga; igaz az is, hogy Csaba városának mint amelynek a rendezett tanács, dacára fellengző aspirációinak s kétségbevonhatlan vagyonosságának, nem kellett, a rendőrség nincs a kezében: mindemellett igen rendjén lenne, ha Csaba városának tisztelt hatósága, pótlásául mintegy a hiányzó felsőbb leányiskolának, legalább annyit eszközölne, hogy leányaink nyilvános helyeinken szemlesütés nélkül járhatnának.
(Békés, 1872. május 26., I. évf. 8. szám)

Kapcsolódó irodalom:

Ádám Gusztáv: Békéscsaba műszaki vonatkozású alkotásai. Békéscsaba : Ádám G., 1930.

Békéscsaba: történelmi és kulturális monográfia. főszerk.: Korniss Géza. Békéscsaba : Körösvidék Ny., 1930.

Bonyhádi Péter: A békéscsabai Széchenyi liget története és természeti értékei. In: Natura Bekesiensis : Időszakos Természettudományi Közlemények 10. szerk.: Deli Tamás, N. Varga Éva. Békéscsaba : Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009.

Gécs Béla: Békéscsaba Széchenyi ligete : mozaikok a liget történetéből. Békéscsaba : Kolorprint, 2016.

Kertész Éva: A békéscsabai Széchenyi-liget története és tájkerti értéke : tények és gondolatok egy kert tükrében időről, emberekről és a természetről. In: Natura Bekesiensis : Időszakos Természettudományi Közlemények 7. szerk.: Kertész Éva. Békéscsaba : Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága Természettudományi Osztálya, 2005.

Jármos fahíd a ligetnél
Jármos fahíd a ligetnél
 

Csabai újdonságok

Összeírás. A központi bizottmány e hó 4-én tartá alakuló gyűlését; a kibocsátott hirdetmény szerint az összeírás máj. 27-töl jún. 9-ig fog tartani mindennap délelőtt 8‒12, délután 3‒6 óráig; ki ez idő alatt magát be nem jegyezteti, szavazati jogától elesik.
Nagyvárosiasodunk. Városunk érdemteljes polgára, Fáy Jakab úr társaskocsit, egy szalontai polgár pedig bérkocsit hozatott városunkba. Indulási hely: „Fiume“ vendéglőtől. Ajánljuk közönségünknek.
(Békés, 1872. május 19., I. évf. 7. szám)

 

Csabai újdonságok

Városunk szépül. Utcáinkat a szárazabb idő beálltával mindenütt kezdik egyengetni; a házak előtti faültetést is kezdi népünk megkedvelni; szépészeti tekintetből különös figyelmet érdemel Sztraka György úr háza, mely mind bel-, mind külrendezésre nézve igen csinosan és ízléssel van építve, méltó mindenki által a megtekintés és utánzásra, csak az kár, hogy városunk egyik félreeső utcájában fekszik. Bizton hisszük, hogy hatóságunk a város csinosodását mindenkor szem előtt fogja tartani, hogy így, évek múlva Csaba városa is Alföldünk díszesebb városai közé legyen sorozható.
Majális. A csabai gimnázium máj. 8-án tartá majálisát a Szécsényi ligetben. A tanulók 2 órától estig mulattak, s egy pár dalt is hallottunk tőlük, melyeket Németh Lajos tanár úr taníttatott be velük. Estefelé rándultak ki Csaba szép hölgyei, és a legjobb kedéllyel mulattak Purcsy Náci zenéje mellett. Az idő nagyon kedvező volt, s a szép vendégkoszorú éjfél után oszlott el.
(Békés, 1872. május 12., I. évf. 6. szám)

Ligeti mulatság - Jankó János rajza
Ligeti mulatság (Jankó János rajza)
 

Csabai újdonságok

Jelentés. Kemény Mihály országgyűlési képviselőnk vasárnap délután tartá országgyűlési jelentését, számot adva polgártársainak képviselői működéséről szép számmal összegyűlt választói előtt, a „Fiume városához“ címzett szálloda nagytermében. Jelentését lelkesedéssel fogadták, s Vidovszky János mondott szívélyes köszönetet a balközéppárt nevében Kemény Mihály úrnak országgyűlési működéséért, és felkérte, hogy képviselői mandátumát jövőre is fogadja el. Kemény Mihály úr megköszönte a bizalmat, s a követjelöltséget elfogadta.
Vita. Múlt vasárnap este 9 óra tájban, a békési úton lévő korcsmában ‒ szóvita végett ‒ verekedés támadt, s egy kocsist majd agyonütöttek a bor nedvétől fellelkesült atyafiak. Szerencséjére azonban két derék földész jött segítségül, s ezeknek sikerült a felbőszültektől őt megszabadítani. Egy csendőrt nem lehetett látni az utcán. A dorbézolásból hazatérő ifjúság vasárnaponként oly éktelen lármát csap, hogy a békés polgárokat nyugodalmaikból felháborítja; elnézhetnének a csendőrök olykor-olykor az ilyen helyekre is. Különben reméljük, hogy erélyes biztosunk intézkedni fog a csendőrök őrjáratairól.
(Békés, 1872. május 5., I. évf. 5. szám)

 

Csabai újdonságok

Színielőadások. Csóka Sándor színtársulata, mely a múlt év végén városunkban kitűnő pártolásnak örvendett, május hó 1-én kezdi meg előadásait. Az ügybuzgó igazgató társulatát karmesterrel és operettszemélyzettel gyarapítá. Bízunk közönségünknek iránta tanúsítandó részvétében.
Ünnepély. Az új városházának alapköve e hó 13-án tétetett le, délelőtt 10 órakor mozsárlövések hirdeték az ünnepély kezdetét, majd a csabai első zenekar a Rákóczi-indulót kezdé meg, mely után nt. Haan Lajos ev. lelkész úr tót, Szemián Sámuel főjegyző úr pedig magyar nyelven tartottak alkalmi beszédeket, úgyszinte Petrovszky csabai bíró, Urszinyi Andor és Fábry János urak is. A Szózat és Himnusz zenéje, éljenzés és mozsárdurrogás között az ünnepély fél 12 órakor ért véget.
Új divat. A helybeli, csak fúvó hangszerekkel ellátott zenekarunk, ruházatában új divatot kezdett; ugyanis hogy a többi zenetársulatoktól megkülönböztetve legyenek, egész magyar egyenruhát készítettek. Az egyenruha: sötétszürke magyar nadrág veres zsinórral, sötétkék huszárka, gallérján ezüstös paszománttal, fejükön szürke sipka, a prímásnak gallérján trombitajelvény. Feltámadáskor és húsvét első napján a katolikus templomban az isteni tisztelet zenéjük kíséretében tartatott meg.
(Békés, 1872. április, I. évf.)

Városháza
 

Munkácsy Bécsben

Munkácsy Mihályt, a megyénkben közelebbről ismert zseniális magyar festőt bécsi kollégái méltó ajándékkal lepték meg. Ugyanis karácsony estéjén, midőn Düsseldorfból Bécsbe érkezett, az itt lakó festők egy gyönyörű babérkoszorút készítettek, s karácsonyi ajándékul nyújtottak át e felirattal: „Dem genialen magyarischen Maler Michael Munkácsi die deutschen Maler in Wien.” A fiatal művész, ki e megtisztelő megemlékezésre legtávolabbról sem számított, hálásan köszönte meg a nem remélt kitüntetést, s azzal ígérte viszonozni, hogy legújabb művét a bécsi festőknek ajánlja. Munkácsy tiszteletére kedélyes lakomát is rendeztek.

 

Küldemény

Titus Pilis minorita rendű áldozár és gerlai lelkész legközelebb 14 tanintézet számára tengeri és édesvízi növényeket küldött be a közoktatási minisztériumhoz, s azok a most említett minisztérium által megfelelő számú hazai tanintézetek között szétosztattak.
(Békés, 1871. december 28., III. évf. 104. szám)