Ezen a felületen az 1869‒1914 között megjelent Békés megyei újságok ‒ elsősorban a Békés és a Békésmegyei Közlöny ‒ lapszámaiból közlünk válogatást a békéscsabai vonatkozású hírekből. A szövegeket mai helyesírással, de a korabeli nyelvhasználatot megtartva közöljük.
Összeállította: Sztojcsev Szvetoszláv
Népmozgalmi kimutatás
— Az elmúlt 1881. esztendőben a b.-csabai ev. egyházban született fiúnemű 749, nőnemű 683, összesen 1422; ezek közt ikrek 16, halva született 56, nem törvényes 28. Meghalt fiúnemű 646, nőnemű 673, összesen 1319. Szaporodott az egyház 103 lélekkel. Eskettetett nőtlen 237, özvegy 57, összesen 294 pár. Lélekszám az egyházban 27.194.
— Januárban született összesen 134, fiúnemű 71, nőnemű 63; ezek közt halva született 2, törvénytelen 4. Meghalt összesen 114, fiúnemű 59, nőnemű 55; korra nézve: 0‒1 évig 21, 1‒5-ig 24, 5‒20-ig 29, 20‒30-ig 3, 30‒40-ig 6, 40‒60-ig 11, 60‒80-ig 10. A születések száma így 20-szal múlja felül az elhaltakét.
(Békésmegyei Közlöny, 1882. február 5., IX. évf. 16. szám; 1882. február 16., IX. évf. 21. szám)
Óriási kazán
Csütörtökön egy óriási kazánt szállítottak a csabai indóháztól a jó nevű Rosenthal-féle első csabai gőzmalomba. A szörnyeteg beszállítása, habár 40 ló volt befogva, majdnem egész napig tartott; képzelhetni, mennyi bámulója akadt a világ e csodájának!
(Békésmegyei Közlöny, 1882. február 5., IX. évf. 16. szám)
Kapcsolódó irodalom:
• Ádám Gusztáv: Békéscsaba műszaki vonatkozású alkotásai. Békéscsaba : Ádám G., 1930
• Pataky László: Az István malom múltja és jelene. In: Békési Élet, 9. évf., 1. szám (1974)
• Tibori János: A felszabadult Békéscsaba másfél évtizedes története, 1944-1960. Békéscsaba : Városi Tcs., 1961
Szegények háza
A csabai kórházban berendezett szegények házában ez idő szerint összesen 52 egyén ápoltatik és ruháztatik közköltségen, éspedig 21 férfi, 15 nő és 16 gyermek. Ezen ápoltak csabai illetőségű, részint elaggott és részint elnyomorodott kereset nélküli egyének, akiknek egyáltalában vagy nincsen, vagy ha van is hozzátartozójuk, de azok tartására nem kötelezhetők.
(Békésmegyei Közlöny, 1882. január 17., IX. évf. 8. szám)
Kapcsolódó irodalom:
• A Réthy Pál Kórház monográfiája. Szerk.: Nédó Erika. Békéscsaba : Réthy Pál Kórház-Rendelőint., 2010
• Ádám Gusztáv: Békéscsaba műszaki vonatkozású alkotásai. Békéscsaba : Ádám G., 1930. 65–66. p.
• Bende Albert: A b.-csabai városi kórház és szegénygyámoldának történeti vázlata. In: Békés, 4. évf. 15. szám (1875. április 11.) 2. p.
• Sonkoly Kálmán: Az ispotálytól az intenzív-therápiás osztályig… A békéscsabai kórház története. In: Békési Élet, 9. évf. 2. szám (1974) 187–200. p.
• Sonkoly Kálmán: Szemelvények a békéscsabai kórház és szegényápoldájának múlt századbeli működéséből, dr. Réthy Pál születésének 180. évfordulójára emlékezve. In: Békési Élet, 24. évf. 2. szám (1989) 169–180. p.
Kis Miskolc
A csabai szolgabíróság mint iparhatóság múlt évben összesen 91 db iparigazolványt szolgáltatott ki. Ezek közül 36 db csizmadiának adatott ki. Utoljára B.-Csaba e tekintetben kis Miskolccá növi ki magát.
(Békésmegyei Közlöny, 1882. január 17., IX. évf. 8. szám)
Népmozgalmi kimutatás
1880-ban született összesen 1776, fiú 917, leány 859; ezek közt volt törvénytelen 44, ikrek 13 esetben. Házasult 380 pár. A hallottak száma 1569, férfi 833, nő 736. Az életkort tekintve: 0‒1 évig 382, 1‒5-ig 512, 5‒10-ig 220, 10‒20-ig 76, 20‒30-ig 64, 30‒40-ig 59, 40‒50-ig 48, 50‒60-ig 70, 60‒70-ig 69, 70‒80-ig 53, 80‒90-ig 14, 90‒100-ig 2. Nyilvánosan beoltatott 1172, ezenkívül számos magánoltás is eszközöltetett. A szülöttek száma 207-tel múlja felül az elhaltakét, mely arány mutatja, hogy az elmúlt évben az egészségi viszonyok nem voltak eléggé kedvezőek.
(Békésmegyei Közlöny, 1882. január 12., IX. évf. 6. szám)
Jamina válni akar
Jamina, Csaba külvárosa mindenáron el akar az anyaváros kebléről szakadni. A megye, kormány egyértelműleg visszautasították a különvágyási aspirációkat, de Jamina most is válni akar, és ügyét az Országgyűlés elé viszi.
(Békés, 1882. január 8., I. évf. 2. szám)
Kapcsolódó irodalom:
• Bielek Gábor: A békéscsaba-erzsébethelyi plébánia története. Békéscsaba : Békéscsaba-erzsébethelyi Plébánia, 2004
• Jamina-kutatás : közösségi felmérés egy békéscsabai városrészről. Békéscsaba : Ifjúsági Ház és Általános Társaskör, 2008
• Zelenyánszki András: Erzsébethely, Jamina, Vinice regénye avagy Békéscsaba V. kerületének története a kezdettől napjainkig. Békéscsaba : Zelenyánszki A., 2005
Haan Antal itthon
Haan Antal hírneves festő, megyénk fia, december 27-én érkezett Rómából Csabára, hol hosszabb ideig fog kedves rokonai körében időzni. Hazánkfia különben Capri szigetén lakik már évek óta, hol a legkiesebb helyen fekvő nyaralója van.
(Békés, 1882. január 1., I. évf. 1. szám)
Kapcsolódó irodalom:
• Bereczky Zsolt: A Haan „expeditio”. Békéscsaba : Bereczky Zs., 2003
• Csabai arcok : Békéscsaba egykori jeles személyiségeiről. szerk.: Forján János. Békéscsaba : História Könyvkiadó, 2011
• Haan Albert: A képzőművészet Békéscsabán. In: Békéscsaba : történelmi és kulturális monográfia. főszerk.: Korniss Géza. Békéscsaba : Körösvidék Ny., 1930
• Haan Antal, Békéscsaba első festője. In: Békés Megyei Hírlap, 67. évf. 5. szám (2007. január 6.) 12. p.
• Haan Antal emléke. In: Csabai Mérleg, 16. évf. 9. szám (2006. május 4.) 12. p.
• Haan nyomai Capri szigetén. In: Csabai Mérleg, 13. évf. 10. szám (2003. május 22.) 3. p.
• Rell Lajos: Haan Antalnak az egyház ügyét szolgáló festményei. In: Evangélikus Élet, 35. évf. 18. szám (1970. május 3.) 2. p.
• Rell Lajos: Haan Antal Gábor. In: Evangélikus Élet, 34. évf. 6. szám (1969. február 9.) 3. p.
• Száz év műtárgyai a Munkácsy Mihály Múzeumban 1899–1999. szerk.: Grin Igor, Szatmári Imre. Békéscsaba : Munkácsy Mihály Múzeum, 1999
• Szilágyi János György: A klasszikus ókori művészet egy 19. századi magyar gyűjtője: Haan Antal. In: Ókor : folyóirat az antik kultúrákról, 15. évf. 1. szám (2016) 87–93. p.
• Turok Margit, B.: Capri szigetén temették el : Haan Antal a múlt századi festészet jeles alakja. In: Békés Megyei Népújság. 43. évf. 19. szám (1988. január 23.) 8. p.
• Zsilinszky Mihály: Haan Antal. In: A Békésvármegyei Régészeti és Mivelődéstörténelmi Társulat évkönyve 1888/89. Békésvármegyei Régészeti és Mivelődéstörténelmi Társulat, 1890
Teaestélyek a kaszinóban
Csabán a kaszinóban tervbe vétetett kaszinói teaestélyek rendezése. Ismert dolog, hogy Csabán a kaszinó este 7 órakor szétoszlik, s az intelligenciának s családjaiknak a hosszú téli estéken semminemű szórakozása és összejövetele nincs. A tervezett összejövetelek nemcsak hogy kellemes, olcsó szórakozást biztosítanának, hanem szorosabbá fűznék a meglazult társadalmi összeköttetést. Hetenként-kéthetenként egyszer vacsora után egy kis jó zene, egy tea és csevegésből terveztetik e szórakozás, s mindez 50 krajcárért.
(Békés, 1882. január 1., I. évf. 1. szám)
Indigógyártás Csabán
A földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter a megyénkben megkezdett indigógyártás előmozdítása céljából január elején elküldi Bárcza Károly gépészmérnököt Csabára, hogy megvizsgálja az indigógyárat, s a mutatkozó szükséghez képes a gyártáshoz alkalmas gépeket szerkesszen. Ez a gondosság szépen jellemzi közgazdasági kormányunkat, mely, úgy látszik, nem mulaszt el semmit, hogy a közgazdaságnak mentől nagyobb lendületet adjon, s azért az indigógyártás kérdését, mint igen nagy fontosságú gazdasági tényezőt, mentől előbb megfejteni kívánja.
(Békésmegyei Közlöny, 1881. december 29., VIII. évf. 156. szám)
Csaba-Szőlős nem válik
A csaba-szőlősiek kérvénye, melyet a kormányhoz azon célból nyújtottak be, hogy Csaba városától, melynek külvárosát képezik, elszakadhassanak, és külön községgé alakulhassanak ‒ mint halljuk ‒, nem járt rájuk nézve a várt sikerrel, mert a belügyminiszter kérelmüknek helyt nem adott. Ez ügy eléggé ismeretes közönségünk előtt. Az elszakadást nem pártolta sem Csaba városa, sem a vármegye, éspedig éppen a csaba-szőlősiek érdekében belátva, hogy mint önálló község nem bírnák magukat fenntartani; most a miniszter is kimondotta a végszót. Hisszük, hogy már most a józan szőlősiek nem fognak többé hallgatni az izgatókra, akik haszon- és hivatallesésből folytonosan izgatják a város ellen, s végre-valahára vége szakad a huzavonának. De viszont reméljük, hogy Csaba városa sem fogja figyelmen kívül hagyni Csaba-Szőlősnek érdekeit, hanem azokat úgy fogja respektálni, hogy a lakosságnak nem lesz többé oka azt mondani, hogy a város mostohagyermekeként bánik velük.
(Békésmegyei Közlöny, 1881. december 13., VIII. évf. 150. szám)