A Reiner-féle tiroli daltársulat tegnap tartá Csabán első zeneestélyét a Fiume vendéglő felső emeleti éttermében. A második és utolsót ma tartja. E kis társulat a világhírű tiroli Reiner daltársulatnak egyik töredéke, s úgy műsor, mint előadás tekintetében e szakmában a legkiválóbb. Dalaik nagyrészt nemzetiek, és már azon körülménynél fogva is melegen ajánlhatjuk közönségünk figyelmébe, hogy műsorokból a frivol dalok szigorúan ki vannak zárva.
(Békésmegyei Közlöny, 1880. december 22., VII. évf. 245. szám)
Címke: vendéglő
Új bérlők
A csabai Fiume vendéglő bérletére számos ajánlat érkezett, s mint beszélik, egy Uray nevű aradi vendéglős tette volna a legmagasabb ajánlatot. A közönség és Csaba város jó hírnevének érdekében kívánnánk, hogy az új vendéglős finom, némi társadalmi rutinnal bíró udvarias ember legyen, mert a jó emlékezetű Hamza után bizony-bizony rosszul esnék bárkinek, ha valami pokrócgoromba ember jutna oda be. — A csabai Fiume vendéglő bérletét 9011 forint évi bérösszeg fizetése mellett Murányi aradi vendéglős, a Széchenyi ligetben lévő fürdő és korcsma bérletét pedig Micskó Gusztáv csabai vendéglős nyerte el.
(Békésmegyei Közlöny, 1880. június 3., VII. évf. 106. szám; 1880. június 8., VII. évf. 109. szám)
Hamza Sámuel (1829‒1880)
Hamza Sámuel, a b.-csabai Fiume vendéglő bérlője, tizenhárom napi súlyos szenvedés után, vasárnap du. 3 órakor jobblétre szenderült. Mindenki, aki közelebbről ismerte, bizonyára sajnálni fogja, hogy ez egyszerű, értelmes polgár legszebb férfikorában itt hagyta az életet. Tegnap délután tartatott meg a gyászszertartás a csabai közönség legmélyebb részvéte mellett, kinek kedvence volt. Nyugodjék békében!
(Békésmegyei Közlöny, 1880. március 16., VII. évf. 52. szám)
Germanizáció
Megbotránkozva tesszük közzé azt, hogy Csabán, a Fiume szállodában csak tolmács segélyével tud a magyar ember étkezni ‒ mert mióta bérlője Germániából odakerült, egész germán rendszert követ, német ott az étlap, német a kiszolgálás, német minden. A szegény magyar emberrel, kit a szerencsétlenség odavisz, csak lenézőleg beszélnek ‒ ily embert, ki a hazai nyelvet hallani se akarja, ki a hazai szokásokhoz simulni nem akar, meg kellene rendszabályozni olyfélén, hogy az étkezőhelyiségét ne látogassa senki, azután vissza fog menni szépen oda, ahonnan jött, a nagy Germániába.
(Békés, 1873. október 5., II. évf. 40. szám)
Csabai újdonságok
— Vasúti állomásunknál a restauráció bővítése már folyamatban van, evvel reméljük, hogy megszűnik a panasz a helyszűke miatt.
— Új kávéház (vendéglő) nyílt meg október 12-én Reisz házában a háztulajdonos saját kezelése alatt. A megnyitás estéjén minden pénz nélkül adatott a vendégeknek, s több mint 150 teríték volt a közvacsoránál, hogy elfoglalva, az magától értetik, hiszen ingyen ment. Kávéházaink szaporodnak, de valami jó bort ‒ a sétakertit kivéve ‒ nemigen lehet azért kapni.
(Békés, 1872. október 20., I. évf. 29. szám)
Germanizáció
Vasutaink s a germanizáció, mint szomorúan tapasztaljuk, karöltve járnak. Többször említők már lapunkban e nem remélt s ma már divatos jelenséget, s még mindig van, s ki tudja, meddig lesz alkalmunk e nemzetiségünket lassan gyilkoló hatás ellen felszólalnunk. Közelebbről is Csabáról Váradra érkezett utasok panaszkodnak a Nagyvárad szerint, hogy Csabán a vasúti vendéglő éttermében a magyar nyelvvel nem tud boldogulni az ember – német az étlap, német a társalgási nyelv, német a kiszolgáló személyzet. Eddig nevezett lapkollégánk, s mi még hozzátehetjük, hogy szomszéd városunknak „Fiume városához” címzett nagy vendéglőjében szintén e dicséretes szokás uralkodik. A Vasárnapi Újság nemrégiben dicséretesen emlékezett meg megyénkről, hol a germanizáció hatalma nem képes hódításokat tenni, s íme, a vasút megtette azt, mire a Bach-korszak működése nem volt képes. Csaba népességének jó része szennytelen hazafisága mellett még mai nap sincs a magyar nyelv tökéletes birtokában, de a rövid évtized alatt a nemzeti nyelv elsajátításában óriási haladást tehet, s mint a múlt tizedben nekiindult, tenni is fog, de mutassa ennek jelét működésében is, ne tűrje meg a város pompás vendéglőjében az idegen nyelvet, s ha másképp nem boldogulnak, e helyiség látogatásának felhagyásával szöktessék meg a germanizáló bérlőt.
(Békés, 1871. november 9., III. évf. 90. szám)
Csabai apróságok – A Fiume
Csak várom, hogy ugyan mikor hirdeti a világirodalom, hogy Csabán nagy vendégfogadó épült, de úgy látszik, hasztalan várom, agyon akarja hallgatni, bizonyosan azért, mert Csaba baloldali. De már ezt nem engedjük, s ha más nem viszi jó hitünket, megcseleksszük magunk. Igen, mi a kereskedésnek menházat építettünk, hogy aki búzánkat jön megvenni, magát kényelmesen elszállásolhassa. S még csak az a híja van a dolognak, hogy a vasúttól a fogadóig nem lehet eljutni, a nagy sárnak miatta. Többek között váltig bizonyítják a Klinker rendszer célszerű voltát, s mi mégsem teszünk itt kísérletet, hol annak alkalmazása leginkább helyén volna, hanem hozatjuk cseppenként messziről a drága követ, felhasználjuk rosszul, de ha jól megcsinálnók is, a kőút fenntartása sokkal költségesebb, mint a téglaúté. De térjünk vissza a csabai nagy, emeletes fogadóhoz, melyben jan. 2-án megnyitási közvacsora volt. Az eszme korszerű volt, mert úr, földész, kereskedő, iparos, körülbelül 150-en gyűltek össze. Szépen elhelyezkedtünk, hozzáláttunk az evéshez; arra inni dukált, s csakugyan felemelkedett a közbirtokosság elnöke, s csinos szavakkal éltette azokat, akik a fogadó építését vezették, akik azt építették, és a fogadóst, aki abban bizonyára jó bort fog mérni. Egy másik a közbirtokosságért emelt poharat, egy harmadik a földmívelés, ipar és kereskedésért. A fogadót „Fiúménak” kereszteltük, amit Fiúménak távirat útján tudtul adni egy szívvel, egy lélekkel elhatároztunk.
(Békés, 1870. január 16., II. évf. 3. szám)
Kapcsolódó irodalom:
A Békéscsabai Fiume szálló kalandos története. In: Magyar Hírlap, 27. évf. 35. szám. 6. p.
Ádám (Áchim) Gusztáv: Békéscsaba műszaki vonatkozású alkotásai. Békéscsaba : Ádám G., 1930.
Békéscsaba : történelmi és kulturális monográfia. főszerk.: Korniss Géza, Békéscsaba : Körösvidék Nyomda, 1930.
Dobrotka Pál: Üdvözlet Békés-Csabáról : Chaba-városa régi képes üdvözlőlapokon, 1897–1935. Békéscsaba : Typografika, 2005.
Fábry Károly: Tallózás Csaba múltjából, 1738–1803. 1923.
Gécs Béla: 1870-ben kapta nevét a Fiume. In: Heti Mérleg (1995. május 25.)
Gécs Béla: Csaba szálloda. In: Csabai Mérleg, 10. évf. 15. szám (2000) 8. p.