A megye t. közönsége előtt tudva van, hogy Csabán 1868-ban három irányban mozdult volt meg a társulási törekvés, úm. egy takarékpénztári üzletkörrel kapcsolatos népbankot létesíteni, továbbá nagyobbszerű exportmalom és egy téglagyár létesítése érdekében.
A pénzintézet létesült és gyarapszik azzal a különbséggel, hogy benne a főjelleg, a népbanki rész elejtetett, s most az már tisztán takarékpénztárrá alakult át, s nem helytelenül, mert a törzsbetétek tulajdonosai nem azon szegény osztálybeliek voltak, kiknél a garasonkénti tőkegyűjtés ösztönének ébresztése kívánatos. A másik két vállalat csírájában megfulladt. Mi okozta e halált, mielőtt élet lett volna, arról nyilvános szó eddig nem volt.
A műmalom iránt Csabán nagy érdekeltség mutatkozott, s körülbelül 4000 részvény jegyeztetett elöljáróba is. A szomszéd nagybirtokosság közönyösen vette a dolgot, de Békés szintén szépen érdekelte magát, összesen 8-900 részvény lett a megyében jegyezve, ami 200 forintjával 160- 180.000 forint tőkét képviselt. Számítás szerint azonban a megyében 2000 részvénynek kellett volna elkelni, mellyel az alakulás megejtetvén, a többi 2000 részvény a nagyobb piacokon volt elárusítandó, mire a körülmények nem kis reményt nyújtottak.
Mint minden nagyobb vállalatnak, úgy ennek is voltak ellenesei. Több ellenvetés tétetett ellene, hogy vidéken ily vállalat nem prosperálhat ‒ lásd a pesti malmok papírjait, és hasonlítsd össze velük a debreceni, miskolci, egri virágzó malmokat; hogy vidéken nincs hitel ‒ van mindenütt, ahol rendes vállalat van; hogy Csabán nincs tüzelő stb. A helybeli malom érdekeltjei is felkeltek, s hogy vagy vegyük meg azt a malmot ‒ jó drágán ‒, vagy mindent elkövetnek a műmalom ellen, ez volt alternatívájuk. Azonban jött a pénzkrízis, jött az 1869. rossz esztendő is ‒ azon kevesek, akik a gyűlésekre eljártak, csak mindenáron azon voltak, hogy a vállalattal hagyjunk fel. Fel is hagytunk vele, pedig 160-180.000 forinttal is lehetett volna valamit kezdeni.
A téglagyári vállalat Csabán még nagyobb visszhangra talált. Azonban a tömeges aláírók azért-e, mert abbeli ‒ alaptalan ‒ reményükben, hogy akcióikat azonnal jó nyereséggel eladhatják, csalatkoztak, vagy más téves okból, mielőtt egyéb történt volna, minthogy közönséges módon néhány százezer tégla égetéséhez hozzáfogtunk, azonnal zajongani kezdtek, alaptalan gyanúsításokkal álltak elé, melyek ugyan a nagy többség által visszautasíttattak, de szintén jött a 69, pénzszűkén volt, a befizetésektől fáztak, és így a téglagyári vállalatot is még csírájában eltemettük.
Ez a két kísérlet rövid históriája.
A műmalmi ügyről nem szólunk, ily nagy vállalatra, bármily üdvös legyen az, ma a pénzviszonyok nem kedvezők. De annál sürgősebb volna Csabán a téglagyári ügy újrafelélesztése. Nincs előnyösebb helyzetű város a megyében, mint Csaba, s nincs, mely tégla, cserép dolgában annyira meg volna szorulva, amint ezt a csabaiak nagyon érzik.
Tehát, qui perdidit numerum… (Aki elveszítette a játszmát… ‒ A szerk.)
(Békés, 1871. augusztus 3., III. évf. 62. szám)
